Botzheim István blog

Bächer Iván igazsága (mint mindig)

2012. február 1.

Régóta figyelem Bäcer Iván írásait.
Őszintén mondva először szarkasztikus , – ugyan mit mondok – vicces, sőt kacagtató receptjeire figyeltem fel, de könnyed humorának elragadó sodrásának később sem tudtam ellenállni.
Aztán Gold Jenő alias önmaga, tragikus, mégis az optimizmussal vegyest történetei még inkább szimpatikussá tették számomra íróját. Lehet, hogy sokan korábbról ismerik, én csak ezt a bizonyság tudom felhozni kibúvóként: http://istvan.botzheim.hu/blog/?p=182.
Szóval, csak jelezni akartam Bächer Iván nem áll távol tőlem.
Karácsonyra lányomtól –aki ismeri az összes rögeszméimet- az „Elhagyott falu” c. kis íráscsokrot kaptam ajándékba. Nem csalódtak. Egy ültő helyben olvastam a Szenteste alatt.
Érdekes olvasni egy magamfajta hazai németnek (svábnak) más szemével megismerni tükörképünket, milyennek látta a kialakított képet rólunk.
Hízelgő ilyeneket olvasni:
„Nagyon rosszul érezte Gold magát.
Haragudott őseire.
Annyiféle keveredést produkáltak ők, annyiféle fajtából való Gold, ebből a vérből miért nem jutott egy kicsi legalább.
Kapott mindenféle jót, zsidóságtól, tótságtól, székelységtől, csak ezt az egyet nem kapta senkitől: a „sváb” erkölcsét a munkának. ”
Had nyugtassam meg Iván barátomat, megismerve élettörténetét, mai ténykedését, talán több is szorult belé ezen óhajtott tulajdonságból, mint amit én érzek magamban.
No meg aztán ez a „sváb erkölcse a munkának” gyötrelmes, elnyomással felérő félelmetes, rabszolgatartó uralkodó tud válni.
Nekem elhiheted Iván.
Azonban Ő mégis más szemmel tekint le miránk, svábokra.
Rokonszenves, mégis idegen.
Nem is lehet más, mert bár más világokban éltünk közel háromszáz évig, az idegenként e földre érkezés közös sors minden viszonylatában. Azonban a colonusok (telepesek) sorsa más és más volt. Míg a németeket szinte toborozták a szülő (eredet) földükön, addig más népesség sajátmagára hagyva, önön kalandvágya következtében, vagy éppen szegénység, éhhalál elől menekült a harmincéves háború és más békétlenségek idején. Mindenesetre érdekes olvasmány volt a kívülálló szemével rót leírás.
Igazán az sem bántó hogy sok esetben hiányzik a megértés, akár képzetesen értelmezve is.
Talán ezt tükrözi már ennek az írásgyűjteménynek a címe: „Az elhagyott falu”.
Sose jutna eszembe a kiürített helyett elhagyottat írni, hiszen nem saját akaratukból hagyták el alig háromszáz éve letelepült lakói, hanem elkergették.
A kitelepítés hazug finomkodó szó a történtek leírására.
Azt már csak a bennem szunnyadó okoskodó kisördög említi meg, a „hostel” akár a kolozsvári hostátok, egy szóra vezethető vissza a helyre ami németül die Stätte = színhely.
Abban igaza van Ivánnak hogy a német magassal, die Höhe, összekapcsolva tehát Hohestätte azaz lett Hostal.
De hát nem ez mondanivalóm apropója. Másban találtam egyetértésre Ivánnal.
Egy politikusról való véleményegyezségünkről akarok írni.
Mostanában olvastam tőle:
„Ezért is konstatáltam döbbenten, hogy hétfőn a kormányfő udvari futóbolondja által gründolt giccsparádét Katona Tamás nyitotta meg. Szomorú dolog, ha valaki elárulja pártját, társát, vagy addig vallott elveit. De aligha van annál szomorúbb, mint amikor valaki a saját hivatását árulja el. Például ha az első magyar polgári alkotmány és jogállam tudós kutatója a polgári alkotmány és jogállam cinikus és hitvány szétverői mögé sorakozik fel.

Nos, ebben egyetértünk, csupán Tamásról mindezt már húsz éve voltam kénytelen megtapasztalni.
Akkoriban polgármesterként tengettem napjaimat. Sok más településhez hasonló témák mellet itt a főváros agglomerációjában kemény feladatot szinte napi küzdelmet jelentett a lakóparkok építőinek terjeszkedő úthengerének feltartoztatása.
Naponta kerestek befektetők mindenféle ígéretekkel, a város külterületeinek legkülönfélébb hasznosítására, golfpálya, üdülőfalú és még számos tetszetős projekttel, ami mögött csupán egy egyszerű cél állt, a kárpótlási jegyekkel összevásárolt több száz hektáros szántóföldeket belterületbe vonatva, négyzetméterenként ezerszeres értékért továbbadni, azaz vacak telekspekuláció.
Akkora már a környező települések a „befektetőknek” ellent nem álló, vagy urambocsá kilóra megvásárolt vezetői, – a polgármesterek és vele együtt a képviselőtestületek többségben lévő tagjai- „jótékony” közreműködésével gomba módra szaporodott a lakóparkok erdeje.
Piliscsabán, hat lakópark, Ürömben legalább három, Pilisborosjenőn egy elhalt kezdeményezés eredményeként csökkent a települések határában a művelhető terület, vele együtt a természet és a táj érintetlensége.
Melléktevékenységként elnöke is voltam a magyar demokraták városi szervezetének. Mint ilyen folyamatos ötletekkel, javaslatokkal bombáztuk a párt elnökségét, többnyire a belső demokráciát érintő ügyekben. Többnyire az ilyen javaslatokra nem érkezett válasz, úgyhogy a legkülönbözőbb pártrendezvényeken, fogadásokon kíséreltem meg a pártboncok közelébe férkőzni. Ez többnyire a például a pártelnöknője előtti hosszú sor végén való várakozást jelentve annak végén egy oldalra hajtott fejű ráfagyott műmosolyú asszonytól kellett megtudnom, hogy azt sem tudja, merre fekszik a mi városunk.
E kudarcok ellenére mégis babonásan bíztam abban, hogy egyszer mégiscsak foglalkozik valaki a javaslataimmal.
Ilyen előzmények után felreppenő reménykedéssel fogadtam titkárnőm jelentését Katona Tamás keres telefonon. Minden beküldött javaslatom egyszerre kavargott a fejemben, hogy azután az akkor pártelnökségi rangot viselő Katona Tamás közölje, magánügyben kellene fogadnom őt és vele együt a már általam elutasított „befektetőt”
Csak hallgasd meg polgármester úr.
Nos, a megbeszélés végén, kiderült, hogy a nagyhírű történész, pártelnökségi tag egy egyszerű és nem kizárhatóan kilóra megvásárolt kijáró ember volt.
A demokráciát érintő javaslataimról természetesen egy szó sem eshetett. Úgy holtak el azok lassan hamvában minél kevésbé demokrata lett az ott tömörülő magyarság egy re fogyatkozó száma.
A szóban fogó alak mai viselkedésén ezért már egyáltalán nem csodálkozva értünk egyet Bächer Ivánnal
Szegény Katona Tamás! Szegény tanár úr! Őszintén szánom őt.

Beküldve a(z) gondolatok, közélet, vélemény kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Van egy fogadásom…

2012. január 25.

…a fiaimmal az M0-ás elkerülő úttal kapcsolatban.

Éppen a hatvanéves születésnapomat ünnepeltük a Dorog közeli útszéli fogadóban midőn az ide látszó Pilis – Visegrádi hegység vonulatait a teraszról figyelve mutattam a szemben lévő nyeregre, fogadjunk, hogy néhány év múlva itt jön és fordul délre az M0-ás autópálya.

Fogadásomban nem voltam úriember, – holott máskor erre nagy hangsúlyt fektetek-, mert a Megyeri híd avatása után feleségemmel már bejártuk a híd folytatásában esetleg szóba jöhető alternatív nyomvonalat.
Valójában a Megyeri híd avatása után, és a hídon nyugat felé érkezvén Budakalász térségébe érzékeltük az M0-ás eredeti irányban való folytatásának abszurditását.
Az M0-ás Budapest körüli útszakaszának nyugati bezáró, – durván észak- déli- irányú kb. 30 km-nyi szakasza legalább annyi ideje borzolja a kedélyeket itt a Vörösvári völgyben, mint a 10-es út településeket elkerülő nyomvonala.
Az nyomvonal eredetileg a megépült híd után nyugati irányban megcélozza a Kevélyek délkeleti nyúlványát a régi Békásmegyer falu irányában.

Az útjába eső Kevélyeket nemes egyszerűséggel, egy alagúttal döfi át, majd a hegy délnyugati lejtőjén kibukkanva Üröm és Pilisborosjenő települések között valahogy áthaladva (ha maradt hely a lakóparkok között), a 10-es utat az Angol temető környékénél harántolva halad dél felé Solymárnak.

Solymárt délkelet felől kerülve halad a Hidegkút és Solymár közötti kis erdőben ismét déli irányba, hogy Hidegkutat északnyugat felöl kerülve.

Remeteszőlős és Hidegkút között azután délre tartva, Budakeszit ismét északnyugatról kerülve veszi célba a Budaörstől északnyugatra már meglévő M0-ás csomópontba.

1980-as évek óta azután meg is tettek mindent a települések az őket közelről érintő nyomvonal ellehetetlenítésére.
Üröm az összes lakóparkját ide telepítette, Pilisborosjenő meg a község rendezési tervében gondoskodott az M0-ás kizárására.
A teljes nyomvonal az alábbiakban található:

Tehát ez a még mindig érvényben lévő – és a Megyeri híd által megtestesítve – betonban megnyilvánuló nyomvonal valójában egy szűk látókörű tervezési filozófiát tükröz.
Miért merem ezt állítani?
Ha csak Budapesten maradunk, elegendő a képzeletbeli körzőnket a Duna medrébe szúrni, és a körzőnyílást a pesti oldalon Pécel nyugati határával rögzítve, (ami egyébként az M0-ás nyomvonala is) ezt a méretet a Duna nyugati oldalára vetítve Herceghalom határában vagyunk.
Ami a tervezett régi nyomvonaltól északnyugatra, durván 12 km-nyi távolságra van. Tehát ennyire szűkítették az M0ás alkotta körgyűrűt a nyugati oldalon.
Elszakadva Budapesttől, vizsgáljuk meg például a Berlini autópálya körgyűrűt.
Itt a virtuális körzőnket a Berlin szívének számító Alexanderplatzba szúrva, kelet felé 22 km-re adódik a megkerülő autópálya, míg nyugat felé 30 km, míg északon 16, délen 24 km-nyire húzódik a már Hitler által kiépíteni kezdett beruházás.
Arról nem beszélve, hogy a mai Berlin hasonló helyzetben van, mint Budapest, hogy a körgyűrű keleti része alig 60 km-re van a lengyel határtól, míg Budapest a nagyvonalúan javasolt körgyűrűje nyugaton közelíti meg az országhatárt, mintegy 8 km-re halad a szlovák határtól.
Mindkét főváros a II világháború eredményeként módosult határok miatt került ebbe a kényszerű helyzetbe, azaz kerül akarata ellenére közel a szomszédhoz, pontosabban a szomszéd rukkolt közelebb területeket elhódítva.
Ma viszont már illik elfelejteni a határokat, legalább is a távlati tervezés terén, és ha észak felől fogadni akarjuk az EU észak-déli irányú közúti tengelyének Zsolna- Budapest-Ivándárda közötti szakaszát megcélzó forgalmat, – és nem akarjuk Budapestre (és útba esően Pilisvörösvárra) zúdítani -, akkor az általam javasolt új nyomvonal jó szolgálatot tesz majd mindenkinek.
Gondolom elegendő érvet soroltam fel a kisstílűen megtervezett, de még érvényben lévő autópálya körgyűrű nyugati oldali, de délre tartó záró szakaszának megépítése ellen.
Merre vigyen akkor a nagyvonalúbban meghatározott nyomvonal?
Bizony bele a Pilis rengetegébe.
Pontosabban a Pilis és a Visegrádi hegyvonulat közötti északnyugat irányú eldugott völgybe, ami már Pomáz után megcélozható, és a Pilis északi lejtői mentén haladva a Kesztölc felett található mészkőbércben a Lencsehegynél található völgyben fordulhat délre az autópálya.
Tudom, most az összes amatőr és hivatásos környezetvédő a revolveréhez kap, de nyugalom, tekintsük meg az alábbi képeket:
A minimum, amit megállapíthatunk, hogy az autópálya tájformáló tájdomináns elem. Mint ilyen a mi kezünkben van, és ha már mindenáron meg kell építeni, akkor idomuljon esztétikai menőségében a tájhoz.
Nem mi leszünk Európában az elsők, akik ezt a feladatot jól oldják meg.
Egyébként Tekintsék, meg miben különbözik a tervezett Békásmegyeri Kevélyalagútba tartó tervezett szakasz, a Kesztölci Pilis áttöréstől?
Semmiben.
Mindkettőt meg kell szokni a mellette lakóknak.
Próbaként beleapplikáltam a Pilis északi lejtője melletti tájba egy autópálya szakaszt így fest:

Lássuk ezután az nagyvonalúnak mondható autópálya körgyűrű nyugati összekötő szakaszának nyomvonalát.
A Megyeri hídnak a Duna jobbpartján kialakított csomópont minimális átalakításával a nyugati irányba kéretőző autópályát, merész lendülettel 90°-kal északi irányba fordítjuk és a 11-es úttal párhuzamosan. Majd a Luppa tó magasságában ismét 90°-kal balra, azaz észak nyugat irányban megcélozzuk a Pomáztól délre húzódó Majdán völgyet a Budakalász és Pomáz közötti vékony, be nem épített sávban haladva.

A Dolinavölgyben haladva Csobánkát északról elkerülve Kiskovácsinál fekszik bele a Hosszúhegy mögötti Dera patak völgyébe.

Ennek a pataknak a forrásvidékénél Pilisszentkereszttől délre A Pilis északi lejtője mentén vágunk bele a Kesztölcig húzódó völgybe. A pilis bércét alagúttal kel átdöfni dél felé a Lencsehegy melletti nyeregnél, Kesztölctől nyugatra.
Kesztölc után Leányvárt nyugatról kerülve tart délre Mórahalom és Tinnye között, majd Perbáltól és Töktől keletre érkezik Budajenő térségébe, azt nyugatról elkerülve, majd Pátytól délnyugatra haladva az M1-es autópályával Budaörs irányában haladva csatlakozik az M0-ás meglevő csatlakozásáig.

Ez a nagyvonalúbban elképzelt, vélhetően igen sok vitát kiváltó nyomvonalvezetés durván 30 km-rel hosszabb, mint a jelenleg érvényben lévő tervezet.
Valójában duplájának mondható az eredeti elképzelésnek.
Azonban inkább valósuljon meg néhány évvel később, semhogy egy szűkre tervezett változat botorkáljon idegen testként egy jövendő Budapest budai térségben, a pályával kívülre rekesztve a külső kerületeket és ezzel a városon belül vezetve a nemzetközi forgalmat amit valójában a várostól kívülre illik keríteni.

Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Vitézynek sikerült figyelmemet az irodalom felé fordítani

2012. január 10.

Bár én erre Vitézy helyében nem lennék oly’ büszke, mert egy bűn rossz Móricz filmadaptációval terelgetett a tiszta forrás felé. A film elviselése után rögtön utánanéztem mit is kellett volna most látnom?

Ezeket találtam:

„Mint Vitézy László a forgatás befejezése után fogalmazott, filmesként szeretné felhívni a figyelmet a magyar irodalom kincseire.”

„Vitézy László szándéka szerint nem aktualizálja Móricz művét, hanem újabb olvasattal gazdagítja, az első világháború idején született elbeszélés korunkban különösen érvényes, morális kérdéseket is feltesz.”

„Az Égi madár egy csodálatos sorsmese, sok drámai fordulattal, megkapó atmoszférával, remek színészi alakításokkal. Bár a rendező, Vitézy László szándéka szerint nem aktualizálja Móricz művét, hanem újabb olvasattal gazdagítja, az első világháború idején született elbeszélés korunkban különösen érvényes, morális kérdéseket is feltesz. Karácsony első napján”

„Vitézy László az MTI-nek korábban elmondta, hogy film tévéfilmnek készül. “Azt kell elérnünk, hogy a filmünk miatt a nézők minket válasszanak és ne a másik száz csatorna egyikét” – szögezte le a rendező, hozzátéve: “közeli képekben, hiteles hátterekben kell megoldanunk a jeleneteket”. “Móricz, Krúdy, Mikszáth, Bródy, Szabó Dezső. Szinte végtelen a sor. A magyar kultúra legnagyobb alkotásai szunnyadnak az ő könyveikben” – hangsúlyozta a rendező.”

Azt még elnézem, hogy aznap este egy háromrészes giccsfolyamban Ernst Marischka rendező Császárkeringőre táncoltatta a császári udvart. Miközben azt Ifj. Johan Strauss csak tíz évvel ezután szülte meg.

Még azt is, hogy a Ferenc Jóska és famíliája együtt tekintette meg azt a Hattyúk tavát amit Csajkovszkij akkor még csintalan gondolatnak sem vázolta fel, azonban egy Vitézi Lászlótól sem fogadom el karácsony másnapján, hogy egy Móricz novella színhelyeként engem a szentendrei skanzen locsolt, géppel nyírt zöld gyepén steril körülmények között meghonosodott műfaluban vigyen.

Móriczot kóstolni.

Legalább egy gőzölgő lócitrommal adhatott volna a hitelességnek.

„Jó a napsütésben sütkérezni, örvös, begyes, golyvás galambok röpködik körül, szemet várnak a szárazra, porosra szikkadott földön, szór is nekik. De van azért az udvarban valami csönd, valami szomorú lankadtság, a fiatalasszony a nagy udvarban annyira magában érzi magát.”

Az eredeti Móricz leírás is csak azt közölhette, amit mindenki átélhetett, hogy a paraszti porta poros és sivár.

„Micsoda? – ordított fel az öreg. – Vén huncut? Hej, de nagyra vagyunk!… Mintha valaki gubába jött vóna erre a világra… Na, hát, ha ezek nagygazdák vótak, én meg kapás vótam. Az isten tegye alább: az az első mesterség!

Avval elment, általános kacagásban hagyva a társaságot.”

Vitézi fő koncepciója is, egy Móricz által be nem mutatott agyrémen nyugszik nevezetesen, hogy a főhős, Panni folyamatosan gondolom a nagyapjára emlékszik dokumentumfilmszerűen amint egy fészerben szólót táncol. Az idézet szöveg szerint a fiatalasszony Panni apja Vitézinél minden indok nélkül táncra perdül miközben Móricz szerint „elment”.

„Miska a mezőt bekóborolta, s nem bírt messze menni, csak visszatért egyre, erre a tájékra. A Tisza partján fölfelé indult a város felé, aztán újra visszatért. Most figyelve állott meg a kert alatt.”

Azzal már igazán semmit sem tudtam kezdeni, hogy miközben Móricz a Tisza vidékére helyezi történetének helyszínét, addig hiteltelen filmcsinálónk főszereplőit a bazalthegyek között masíroztatja kifulladásig.

Lehet, hogy Vitézy így oldotta meg a nyaralója közeli helyszínnel a szabadság közbeni olcsó helyszínt, ezzel két legyet ütve egy csapásra.

Erről jut eszembe, láttunk egyetlen legyet is e hiteltelen hamis filmben?

Beküldve a(z) gondolatok kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Ha lúd, legyen kövér

2012. január 5.

Nemrég a vasútfejlesztés kapcsán javasoltam a Vörösvár városát belterületen belül, kvázi 10- es elkerülő nyomvonalat. A polgármester értesítése szerint a főépítész vizsgálja a javaslatot.

A javaslatban ejtettem szót a lehetséges, – városunkat és a szomszédokat is – délről elkerülő nyomvonalról.

Ez a nyomvonal nem új gondolat.

Már 1980-ban midőn már világossá vált, hogy a településközi, -egyébként akár nemzetközi fontosságú- főközlekedési útvonalakon csak akkor lehet elfogadható sebességgel közlekedni, ha elkerülik a települések belterületét.

Korszerű gondolat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a nemzetközi méretekkel rendelkező autóforgalom csak később húsz év elteltével alakult csak ki.

1980 és 1985 között meghívtak az akkori önkormányzatba -akkori tanácstestületbe- , ahonnan öt év múlva az ellenzék vezéreként tiltottak ki az utólsó tanácsi ciklusból (1985-1989-ig) tartott a munkahelyi nyomásgyakorlás eszközével.

Arra jó volt ez az ötév, hogy a helyi önkormányzati munkában gyakorlatot szerezve 1990-ben kellő önbizalommal vállaljam városunk első polgáérmestereként a választás eredményként, a vezetői postot.

Nos a 10-es út javasolt elkerülő nyomvonala abban az időben egy távlatba vesző fejlesztési feladat adta részdöntés volt.

Öt év múlva azután polgármesterként, fogadnom kellett a közútkezelő helyi képviselőjét, -mindenki „Fricijét”- aki bemutatkozás után bizalmasan közölte, hogy „én is mdfes vagyok” –gondolom néhány évvel korábban csak „én is párttag vagyok” mondás elegendő volt.

Miután én tényleg a magyar demokraták pártjába voltam beiratkozva, és e pártnak elveit komolyan gondoltam, tehát Frici barátunk vállát megveregetve kértem,: ” erre majd a következő politikai gyűlésen visszatérhetünk, most viszont beszéljünk az elkerülő útról.”

Meglepetésemre a városunkat új, északról elkerülő nyomvonalat ismertette. Nem lévén szakember tudomásul vettük és testületileg ezt a nyomvonalat is jóváhagytuk.

Ez a momentum csak arra volt jó, hogy a később lezajlott föld kárpótlási folyamatban a jólértesült vörösvári telekspekulánsok e nyomvonal mentén kérték ki a parcelláikat.

A nagypolitika, meg arra használta ki a szakmai döntést, hogy minden választás előtt álló politikusi garnitúra a választások előtt, hol egy résszakaszt, hol egy egy körforgalom alapkő letételét használta politikai népszerűségemelésre.

Az északi elkerülő nyomvonal ostobasága a ritkán felszínre kerülő szakmai vélemény alapján, az évek során bontakozott ki.

Ennek a lényege, hogy ez az útvezetés nem teszi lehetővé, hogy a Piliscsaba felől érkező – nem csak piliscsabai forgalmat- az elkerülő útra átvezetni, így az összes forgalom 60 %-át kitevő terhelés továbra is Pilisvörösvár belvárosán át zudúl a vörösváriakra.

Arról nem esett szó miért változtattak az eredeti, -a településeket délről elekrülő- nyomvonalvezetésen.

Pletykaszinten hallani lehetett arról, hogy a déli elkerülő nyomvonalat a környezetvédők fúrták meg a Zsiros-hegyen található Pilisi –len védelme érdekében.

A valóságot húsz év múlva a helyszín más okok miatti bejárása alkalmával fedeztem fel.

A pilisszentiváni Rét utca folytatásában próbáltuk egy XVII. sz.-i dokumentum igazságtartalmát ellenőrizni, miszerint a Vörösvári csata leírásában egy mondat alapján, a török sereg a „SZENTIVÁNI feldeken” gyülekezett. A Rét utca folytatásában, völgyben sem a seregek letelepedésére alkalmas terepet, sem a Pilisre, sem a Nagykopaszra nem nyílt kilátás, azonban megdöbbenésünkre a völgyben vezető erdei út déli oldala masszív vadkerítéssel van lehatárolva.

Ma is így van ez.

Ekkor vált világossá, hogy ez a kerítés a mai Budakeszi Vadaspark területét védi, ami korábban Kádár magán vadászterülete volt.

Ilyen egyszerű oka volt a déli elkerülő nyomvonal bukásának.

És ahogy lenni szokott a környezetvédőket alibinek, olcsón megvásárolható takarónak használták.

Nos, egy nemrég tartott államtitkári sajtótájékoztatón végre szakmai kijelentés hangzott el. A 10-es út északi elkerülő nyomvonala nem fog megépülni.

Akkor lássuk a déli elkerülő nyomvonalat:

Jól látszik, hogy a kritikus településeket, Piliscsabát, Pilisszentivánt, és Pilisvörösvárt délről kerüli el a javasolt nyomvonal, és ezzel a nyugat felől érkező forgalomterhelést a beltreület elkerülésével bocsátja Budapest felé.

Részletesen:

A meglévő 10-es útról az AUCHAN körforgalomnál fordul délnek:

Ma egy jelentéktelen földút jelöli a lehetséges továbbvezetést a Paprikás patak északi partja mentén.

A Solymár-Pilisszentiván összekötő utat a Szélhegy magasságában harántolja:

Majd Pilisszentivánt délről a volt szénbányaobjektumok környékén kerüli meg:

Máris a Rét utca folytatásában a Piliscsabára vezető völgyben a volt munkásőr lőtéren landoltunk:

Végül Piliscsaba nyugati lakóparkjai között keservesen megtalált nyomvonal után csatlakozunk ismét a 10-es úttal párhuzamosan:

A többi legyen a szakemberek dolga. Azért kapják a fizetésüket.

Nekünk meg fizetségül maradjon a lezárt belvárosunk a sétáló utcával a szélén csörgedező patakkal.

[A1]

Beküldve a(z) gondolatok, vélemény kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Történelmi Tanösvény ARCHEOPFAD®

2011. december 28.

Javaslatunk szerint a „vörös vár építése” helyett tűzzük ki célul a két Vörösvári vár helyének megkeresését, (megkerestetését) Ha véletlenül megtaláljuk akkor Solymár község mintájára pályázati forrásokból és szakemberek irányításával akár mindkét vár rekonstruálására sor kerülhet, és ezzel elejét vehetnénk a hazug legendák gusztustalan terjedésének, amire a közelmúltban már volt példa, lásd „Török kút”.

A történelmi emlékhelyek bemutatásának másik módja a CAD technika segítségével végigjárható „Történelmi tanösvény” A CAD technika már megtekinthető az Aquincumi Romkertben. A lényege egy a bemutatandó táj és benne a régészeti objektum képe egy látcsövön látható ebbe vetítik,(keverik) be az objektum, épület, kastély, vár virtuális képét. A történelmi tanösvény mentén tehát a megálló pontokon a hagyományos mázolt lábakon álló tájékoztató, magyarázó táblák helyett lealapozott CAD támogatású eszköz rögzítő asztala lenne a bemutatandó objektumra irányozva. A látogatók vagy magukkal viszik az eszközt, vagy a helyszínen indítják be (csengő Euró érmék betáplálásával) Az eszközön ezután multimédiás eszközökkel látható a táj, benne az objektum virtuálisan megalkotott képe, hallható, az összes tudnivaló, ha kell csatazaj, halálhörgés, stb. A vörösvári várak virtuális fantáziaképe a világhálón már idézett tanulmányban megtekinthető. Egy ilyen tanösvény feljebb leírt javaslatunknak megfelelően az egységesnek tekintett Vörösvári völgy kb 6÷8 km-es hosszában a következő lehetne például a római út nyomvonalát követve kisebb kitérőkkel:

1./ -az „Ürge-malom” helyszínen.

-a malom középkori ábrázolása az előtérben, mellette a római út a távolba vész nyugat felé de jól látszanak a középkori oklevelekben említett „oszlopok”, a megtalált mérföldkövek. A helyszín mozgalmas képe az a középkori oklevelekben leírt jelenet, miszerint „ Herman a Pilisi apát leromboltatja „Királtava” gátját és közben bántalmazza az Óbudai apácák jobbágyait aki védik a gátat. A „Királ-tava” vélhetően a mai Házi réti-tó, csak annak gátja akkor jó ötszáz méterrel tovább helyezkedett el a patak folyásiránya mentén Buda irányában.

2./ -a Római út és Határréti patak hídja kereszteződés helyszínen.(jelenleg a Házi réti tó borítja)

-a római kori fa vagy kőhíd képe mellett dél felé fordulva egy fából épült római őrtorony a jelenlegi Házi réti tó, gáttól délre eső szabályos kúpalakú földhányás tetején. Az őrtoronyban fogadják a Pilisszántói temetőben volt Római őrtorony fényjeleit és továbbítják Aquincum irányába.

3./ -a Római őrtorony dombjáról körpanoráma.(középkori tájról svenk)

-az északkeleti irányban, jelenleg a Lőtér déli lejtője, Kande falu szegényes zsindely borította boronaházai között betakarítási, cséplési jelenet. Miután vasárnap van az asszonyok ünneplőben észak-nyugat felől, érkeznek a faluba a Borony templomából a miséről, Amely ide látszik, mert a jelenlegi Lőtér bejáratával szemben lévő dombocska tetején állt és romjait ott találták meg. Födémes falva nem látszik, mert Kande mögött attól északra a Solymári árok Fehérhegy melletti leágazó árka mellett a Födémes patak északi partján lehetett.

4./ -a Római út és a mai Csobánkai út keresztezése környékén.(római kori tájról svenk)

- Aquincum irányából (innen délkeletre) a már korában leírt római kori fa vagy kőhíd képe mellett a fából épült római őrtorony a szabályos kúpalakú földhányás tetején. Ettől északkeleti irányba fordulva a Csobánkai út és a Határréti patak, kereszteződésétől száz méterre, délre Római villa (körvonalai a Google Earth felvételein jól látszanak) A villa átriumában szüreti mulatozás, Bacchanália van, miközben a rabszolgák szekerekkel hordják el a szüretelőktől a termést a Placska Ziribár és Garancs lejtőiről. A svenk folytatódik északnyugati irányba a Csobánkai úttal való kereszteződéstől kb. kétszáz méterre a Római út mentén kisebb csetepaté az úton való haladás elsőbbségéért. Ezen a helyen lehatárolt pár tízméteres körzetben nagy mennyiségben találtunk korabeli lópatkót, szekéralkatrészeket, lószerszámot, patkószöget, és cipőszegeket, vélhetően egy csetepaté maradványait.

5./ -a Római út nyomvonalán mai Binder tanya lóistálók környékén.(a palánkvár feltételezett helyén

törökkori tájról svenk)

- Cselebi leírása, a légfotókon látható körbástya körvonalak, és a török palánkvárak építésmódjáról szóló tanulmányok, BURGU ÖZGUVEN: A Duna menti oszmán-török palánkvárak jellegzetességei, Magyarországi várak honlap Hegyi Klára: Török várak Magyarországon világháló

Gaál Attila:Török palánkvárak a Buda- eszéki út Tolna megyei szakaszán Magyarországi várak honlap, alapján rekonstruált, -nem vörös szinű- palánkvár rekonstruált fantázia képe, a mai tanya által elfoglalt feltöltött, észak felé meredek rézsűjű kb. 6 ha-os területen. A város, „ Vörösvár palánka” = „Kizil hisszár palankaszi” az akkori szokásoknak megfelelően, három részből áll:

-a külső városból (külváros) ahol a sírokat állították fel és a különböző nemzetiségi csoportok éltek. Itt laktak a keresztények, a rácok, a magyarok. Különböző felekezetekhez tartozó templomok alkották a közösség magját.

-a városból (varosh) amellyel az erődön kívüli polgári települést jelölhették, és Evlia terminológiájában a polgári települést jelöli, amelynek lakói nem voltak hivatásos katonák A „város” az erődöt palánki (várat) vette körül. A városban alakították ki a piacteret. Ez lehetett, kicsi, nagy, állhatott boltok temérdek sorából, vagy képezhette egy egyszerű üres tér. A kereskedők eltölthettek pár éjszakát a vendégfogadóban (hán) , hogy a helyi piacon az üzleteket nyélbe üthessék.

-a belső erődből (palanki) ahol a katonai hadművelethez leginkább szükséges felszereléseket, lőszert , hadianyagokat, az élelmiszer ellátmányt, értékes árúkat, fontos dokumentumokat, továbbá arany- és ezüst öntecseket tartották. A palánkok a 15. századi oszmán-török erődítmények jellegzetességeit hordozták. Általában kisebb területet körülvevő falakat a sarkokra épített bástyák erősítik meg. A palánkfalak párhuzamos, általában tölgyfából készült cölöpökből álltak amelyek sárral agyaggal voltak megtapasztva. A bejáratot többnyire híd és őrtorony védte. A palánkon belül a kisméretű , fagerendákból és agyagtéglákból készült házak pedig szállást biztosítottak a katonáknak.”

6./ -a törökkori palánkvár feltételezett helyén Evlia Cselebi helyébe képzelve magunkat délre fordulva

megkeressük a mostani Kopárok közül a Sas szikla mellet, fekvő dombtetőt ahol a középkori „Vörösvár” virtuális fantáziaképét látjuk.( középkori svenk)

- a középkori „Vörösvár” virtuális fantáziaképét a már említett tanulmány be is mutatja azon a helyen ahol a Kopárok más dombtetőivel ellentétben, legalább négyféle homokkő kisebb szilánkjai, alkalmasint nagyobb darabok találhatók, holott az alapkőzet dolomit. A domb csúcsán az öregtorony lehetséges helyén, ahova a rozoga lovagvárat fantáziáltuk lópatkószöget, bútorveret szöget és kővésőt talált a fémkereső.

7./ -a Római út nyomvonalán tovább haladva az út keresztezi a Határréti patak vörösvári forrásából

induló vízfolyást. (római kori svenk)

- a római úton itt be lehet mutatni a fa, vagy kőhidat és a híd északnyugati partján ma is köveivel, tegoláival fellehető hídvédő, vagy vám épületet. A híd környékén is lehetett csetepaté, mert az épület kövei között igen értékes gemmát találtunk, amely ólom, vagy nemesfém gyűrűbe lehetett belefoglalva és vélhetően a harci cselekmények között veszthette el gazdája ezt a talizmánját. Tulajdonosa férfi lehetett, mert a gemma vésete Nikét, a győzelem istennőjét ábrázolja amint a tegez és nyíl attribútummal ellátott Ámort, koszorúzza meg. Vagyis derék harcosunk a szerelemben is győzelmekre vágyott, ezért hordta talizmánját. Derék harcosunk miközben e helyen északkeletre fordul a mai szántóföldek helyén Római villák sorát, láthatja. Továbbtekintve észak felé feltornyosul a mai Pilisszántói temetőben állt Római őrtorony, éppen veszi a Dobogókő felől érkező jeleket és továbbítja a Háziréti tó partján lévő őrtoronynak, így zárva az Aquincum irányába menő információs láncot.

8./ -a Római út nyomvonalán tovább haladva a hídtól kb. 300 m-re hármas útelágazáshoz érkezünk

(középkori kori svenk)

- itt a római út hármas elágazása található, a Dobogókő felé vezető, ennek nyomai e helytől 50-100 m-re ismerhetők fel, és a Piliscsabára innen Zsámbékra való elágazás Ez az út az erdőben még köves, nyomvonala az Iluska forrás, Klotildliget. Itt érkezhetett 600 évvel később „Ezer lovas Nádasdy Ferenc vezérletével” a „Vörösvári csata”- hoz.

Ezen a helyen római korú virtuális objektum bemutatóra nincs szükség a látogató az eredeti több ezer éves köveken áll miközben e helytől pontosan észak felé fordulva a CAD eszköz látóterében a mai Pilisszántó régi temetőjénél lévő platón az ott kiásott középkori templom virtuális képén éppen a pálos barátok vecsernyére való bevonulását, láthatjuk a lebukó nap fényében

9./ -a Római út nyomvonalán tovább haladva a palánkvár feltételezett helyétől északnyugatra kb. 200

méterre a „Vörösvári csata”,(1595 augusztus 26.) lehetséges helye.

- a római úton korábban bemutatott hármas leágazás helyén túl az úttól délre fennsíkon, (ma Pilisszántó illegális szennyvízleürítője) állva érvényesül a krónikás leírása: Szófi Szinán budai pasa sereget gyűjtött, melynek egyik része Óbudánál, másik része Vörösvár mellett szállt táborba. A jelentés vétele után az összehívott haditanács Pálffy tanácsára úgy döntött, hogy rajtaütéssel támadják meg a török sereget, és haaz mozgásba lendül, értesítse a derékhadat. A derékhad Csabára indult. Itt nyolc törököt találtak, akik kenyeret sütöttek a török csapatok számára. Szentléleken és Szentkereszten át Szántóra ment, hogy a Nagy-Kopasz1 hegyen meggyújtandó tüzet észrevéve, északról támadja meg a török tábort, míg a derékhad Csaba felől fogja török tábort megtámadni. Váratlan hajnali rohammal bejutottak a török táborba, 200-nál több törököt megöltek, 64-etpedig foglyul ejtettek. A keresztény sereg 83 embert vesztett.

10./ -a Római út nyomvonalán haladó tanösvény utólsó állomása a mai Pilisszántó déli földjein a

Zahumenica dombocskája melletti útszakaszon van elhelyezve.

( XVII. Századi svenk)

- az északnyugatra a Csévi nyereg irányába vezető római úton a látómező jobboldali előterében a Zahumenica dombocskája tetején még látszanak valamilyen fa építmény romjai, igazolva az található rengeteg kovácsolt vasszeg eredetét. Az úton távol, a lenyugvó naptól hátulról megvilágítva telepes őseink kis csapata látszik. Most bukkantak ki az úton az erdőből. „Ádám, az élen haladó fiatalember visszahőköléssel összekapcsolt, meglepett kiáltására a többiek is megálltak. A ritkás fák közötti, napsugarakkal ferdén átszőtt erdei környezet kitágult. Mint varázsütésre halkult el a lószerszámok csörgése, az állatok prüszkölése.

Izmos, gőzölgő tomporuk feszülése enyhült, szúrós lószaguk megült miközben elhalkultak az asszonyok, emberek lihegéssel keveredő szófoszlányai.

-„Gukk’ mall!”- kiáltott a csontos arcú mokány, barna húszas éveiben járó fiatalember, a feltáruló völgyre mutatva. Levetett, háromszögletű kalapja izzadt peremét törölgetve, hátrahajtott fejével rázta helyre varkocsba font fürtjeit. Combközépig érő magasan gombolt karcsúsított kék posztókabátja kigombolva lengte körül sovány combjaira feszülő térdnadrágját.

A colonusok kis csoportja a lombokon átszűrődő ferdén beeső napsugarakkal szembehunyorogva, kereste egymás tekintetét, és a megtorpanás okát. A szekereken ülők gyerekek, idősebb asszonyok is lekászálódtak és Ádám körül, családok szerint csoportosulva megigézve bámulták az előttük feltáruló völgyet.

„Wir sind angekommen!”- megérkeztünk, suttogták, mormolták maguknak, majd egyre hangosabban egymásnak is.

Az Oswaldok családfője Melchior az ifjúhoz lépett: -„Siehst Ádám, es hatt’sich gelohnt!” -Érdemes volt.

Szeme fátyolos volt, mint ahogy valamennyiők torkát is szorította a rendkívüli látvány , a megérkezés, a megnyugvás élménye.

A mögöttük lenyugvó nap sugarai éles, fénylő színekben fürdették a smaragdzöld völgyet. Az elvadult erdőket, a művelés nyomai nélkül burjánzó legelőket, a valamikori szőlőskerteket, a patakvölgyekből felszálló kékes pára vonta be. Elsaß-i szülőföldjükre a Rajna mentén lévő kis völgyekre, emlékeztette a telepeseket a Vörösvári völgy. Valóban olyan volt mint amilyennek Csáky földesúr intézője leírta, aki még Táton a Duna partján átadta nekik a letelepedési szerződést.

Feledve a hetek óta tartó utat, a Dunán tákolt tutajon átélt szorongást, fedél nélküli éjszakákat, a megérkezés ujjongásával és a biztonság megnyugvásával fedezték fel a völgy névadóit,: – a várak romjait.”

Ezzel a jelenettel fejeződik be a Vörösvári völgyi CAD technikán alapuló történelmi tanösvény, amellyel talán sikerül igaz történelmünket vázolni, és egy nap alatt egy kétezer éves időszivárványt bemutatni, amely átível e völgyön délkeletről északnyugatig, a rómaiaktól németajkú telepes őseinkig.

Látogatók így egy teljes napot tölthettek nálunk és a velünk, élő történelemmel. Talán hitelesebb ez a dinamikus körút, mint a szabadidőközpontba, a megalomán uszoda és frissen ásott vízutánpótlás hiányában poshadó vizű mesterséges tavacskák és „Vörösvár Falls” (valóban fals) mellé tervezett halott elképzelés: ” Pilisvörösvár területén előkerült régészeti emlékek bemutatása,az egyes régészeti emlékek rekonstruált bemutatása, oktatási központ”, poros leleteivel.

- Hasonló, csak méretiben eltérő, intimebb, „tanösvény” szervezhető az ősi Bányatelep városrészben. Hatalmas tévedésben van az eddig elkészített városstratégia alkotója, mikor megállapítja: „Szerencsére jóval kisebb gondot jelent a városrészben található védett építészeti emlékek megőrzése, hiszen ezek jó állapotban vannak (Napos Oldal Szociális Központ épülete, Bányakápolna” Ezek az épületek eredeti állapotukhoz képest toldva, foltozva vannak, mint ahogy az egész Bányatelep, amelynek mai arcát csak a régi eredeti telep és annak történelmének megismerése után szabad újragondolni. A bányatelep a néhány, (szerepéhez képest jelentős számú) középületének kivételével szolgálati lakótelep volt. Mai siralmas, szlöm állapotát annak köszönheti, hogy amikor a 60-as évek közepén a helyi szénbányászatot megszüntették, és a bánya a szolgálati lakásfenntartásból is kivonult, majd a helyi tanács a kényelmetlen faladatot vállalni nem kívánván szabályozás (társasházzá alakítás) nélkül adta szerencsétlen bányászok nyakába a lakásfenntartás gondját éppen akkor, amikor munkájukat is elvesztették. Ezzel a részproblémával az IVS nem foglalkozik, mert gorombán hozzácsapja a zártkerti rész. A Papi földeket és a Vállalkozási területet. Ez az Ősbányateleppel együtt négy egymástól jól elhatárolható, és homlokegyenest ellenkező funkció. Ezeket egy kalap alatt tárgyalni garantáltan kudarc.

-Az Ősbányatelepre visszatérve, annak funkcióbetöltésének feltétele egy beépítési terv készítése, amely figyelembe veszi az osztatlan közös tulajdonú ingatlanokat, és a finoman cizellált, sok szeretettel megtervezett utcahálózatot. Az IVS (Integrált V á ros f e j l es z t é s i S t r a t é g i a) alkotóinak felületességét megismerve már nem is merjük javasolni e terület értékes zöldterületeinek, egyedi növényeinek védelmét pótlásának karbantartásának előírását. Mert e terület 100 évvel ezelőtti tervezői az ország legszebb leggondosabban kivitelezett bányatelepe lett. Látszik, hogy gazdái a telep szolgálati lakásainak lakóit munkatársnak és nem proletárnak szánták.

Javaslatunk szerint az Ősbányatelep legyen virtuálisan rekonstruálva épületeivel, tereivel, utcáival, tisztviselősorával, átmeneti munkásszállóival egyetemben. Ezzel egyrészt archiválni lehetne, a teljes telepet valamint jó alapanyag lehetne a vendégeinknek egy ipartörténeti körséta bejárásával, a már ismertetett CAD technika segítségével. Ehhez gyorsan a még meglévő állományt, vagy maradékát fel kellene mérni, méretni, részleteket lefotózni a még élő szemtanukkal interjúkat készíteni, és megfelelő építész program segítségével az archiválást elvégezni a látványtervekkel minden részletességgel. Addig, amíg ez a maradék még meg van. Ezt követően készülhetnének a részletes beépítési tervek a megismert sajátosságok birtokában.

Beküldve a(z) múltunk, Életöröm kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Karácsonyra…

2011. december 25.

ezt az üdvözlő lapot kapták barátaim és ismerőseim:

Beküldve a(z) barátaim, Életöröm kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Közérdek vs. magánérdek.

2011. december 5.

Idestova tíz éve döntött a város választóinak adott százaléka arról, hogy nem javasolja további részvételemet a város döntő kérdéseinek megoldásában.

Magyarul megbuktam a polgármester választáson.

Azóta élvezem az abszolút szabadságot, a függetlenséget minden szempontból, a véleményalkotás szabadságát, a család szolgálatát, alkalmanként az édes semmittevést.

Persze az eltelt majd egy évtized, alkotásban, kutatásban gazdag volt.

Felkutattam családom eredetét, majd a személyes múltkutatáson túllépve, a város még nem kutatott közelmúltját keresve bukkantam a város nevének eredetére és a háromszáz éves távlatot vettem górcső alá, ami egyébként városunk vélhető születési története. Az erre vonatkozó kutatásaimat a terepen végzett kutatómunkát az e célból vásárolt terepjáróval való kalandozásunkat a Pilisi völgyben végül írásba foglalt hipotézisemmel itt: http://istvan.botzheim.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4&Itemid=4 olvasható.

Őszintén szólva nem hiányzott a direkt politizálás, a napi harc, a képviselőtestületi ülések óhatatlan feszültsége.

Természetesen a közélet iránti érdeklődésem halálos betegség, amiből kigyógyulni nem lehet, csak a végelgyengülés vet véget ennek a szenvedélynek. Tehát véleményemet, gondolataimat a körülöttem zajló világ-, ország-, várostörténésekről írásba foglalom, és ha a városi újságban megjelenik, örülök, ha nem, akkor az igazán nagy nyilvánosságot a világhálót választom.

Honlapot alkottam és blogolog orrba, szájba:

http://istvan.botzheim.hu/
http://rodosto.freeblog.hu/
http://rodosto.nolblog.hu/
http://rodosto1.nolblog.hu/

Azt is megszoktam, hogy nevem, személyem egyre kevésbé, a politikai tárgyú témákkal, hanem a helytörténeti kérdésekben, vitákban kerül szóba.

Most viszont hirtelen személyemben, volt politikusi témában támadnak:

„Joseph Kampert

Ön az évek során semmit sem változott a “piszkos körmű pestiek”-kel szemben Botzheim úr! A mezőgazdasági területek nélkül is igaza lett volna. Még szerencse, hogy a közélet önt is a helyén kezeli!”

No és a legutóbbi:

„Tisztelt Botzheim István úr !

Már nagyon régen megszerettem volna kérdezni öntől , hogy miért érdemelték ki , a Budapestről ideköltözőtt emberek , azt a fajta foggadtatást , amely az ezredforduló alkalmával , itt végbement az üdülőtelepen , beleértve engem is .1999-ben költőztem íde a szüleimmel . Pontosan felnőttévállásom küszőbén 23 évesen . Amien mínősítésben és foggadtatásban részem volt , azt soha az életben nem fogom elfelejteni , tőbbek közőtt , azt az alázást : ( fekete lábuak, betolakodók , piszkos körmű pestiek stb ) Óriási ellentéteket generálva , foggal körőmmel harcolva az ellen , hogy olyan emberek , akik másképpen gondolkodnak , és más ídentitásuak , mégcsak véletlenül se maradjanak itt meg . Azt sem tudom továbbá ,miért volt szükség arra , hogy publikusan is megalázva embereket , és azok méltóságát sárbatíporva , hazugságokra épülő sztereotipiákat állítsanak be róllúk . Pilisvörösvár Budapesttől rengeteget kapott , többek közőtt munkalehetőségtől kezdve a színvonalas oktatásig , egészen a sportig , és még sorolhatnám , amit itt nem kap(ott) meg az ember , vagy legalább is nem azon a színvonalon . Elösszőr is leszögezném , és kiemelném , hogy aki Magyarállampolgár , fajtól ,nemtől , és vallási gyülekezettől függetlenül , Magyarország területén , szíve -joga hozzá , hogy lakhelyét sajátmaga választhassa meg . Senkinek nincsen joga ahoz , hogy minősítsen embereket és pálcát törjőn felettük -vagy megkülönbőztetésnek tegyék ki öket. Amióta önnek , és Krupp Erzsébetnek a mandátuma lejárt , azóta teljesen más lett a településen és azok környékén is a kőzérzet . Nem beszélve a fejlődésről . Felesleges magyarázkodnia , vagy esetleg másképpen szépítgetnie a dolgokat , vagy bocsánatot kérnie , mert ez sajnos megtörtént .

Janikovszky gépel…”

Pedig semmi különös nem történt, csupán elmentem a vasútfejlesztési beruházást ismertető tájékoztatóra.

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a Budapest – Esztergom vasútvonal Pilisvörösvár területét érintő beruházásairól lakossági fórumot tartott 2011. november 15-én délután 18:00 -tól a Művészetek Háza színháztermében

Látni szerettem volna ugyanis régi vesszőparipám, -a fenntartható fejlődés- érdekében kifejtett munkám vetésének szárba szökkenését. Úgy gondoltam, megnézzem a vasút fejlesztésének mai állapotát, amit még 2001-ben polgármesterként szorgalmaztam, és aminek eredményeként megvalósult Vörösvár Szabadság ligeti megállója és a gyakoribb, és kulturáltabb vonatok közlekedése.

Kíváncsi voltam, hol tart ma a vasútra való átszállás?

Ezen kívül ÉRTÖ (Értelmiségi Törzsasztal) társaimmal együtt, feltett szándékunk volt a polgármestert segíteni a közönség soraiból is a vasút korszerűsítést támogató tevékenységében.

Korábban ugyanis aláírásokkal ellátott levelek terjengtek (terjesztettek) a közbeszédben, amelyek nyíltan a 10-es úti vasúti aluljáró megépítése ellen uszítódtak, néhány vállalkozó magánérdekében, akik azt építendő aluljáró környékén „vállalkoznak”.

Szerencsére ők nem jöttek el a tájékoztatóra.

Ott voltak viszont a Ponty utcaiak.

Nem tetszett a nyavalygásuk, ahogy öt telektulajdonos szeretett volna keresztbe feküdni egy kb. 12 milliárdos beruházásnak.
Néhány, -egy tucat körüli- a telkük végében, közterületre tervezett autó parkolóhely ellen ágáltak, miközben lányos zavarukban arra sem figyeltek fel, hogy a továbbiakban a házukat 10-15 percenként dübörögteti meg a 80-100 km/órával átrobogó gyorsvonat.
Ez röhej.
Amikor mezőgazdasági területként vették meg néhány évtizede ezt a telket akkor nem zavarta őket a vonat a telküktől ötven méterre?
Az akció mögött durva magánérdek van, amit a helyén kell kezelni.
A közérdek Vörösvár tömegközlekedésének civilizált fejlesztése.

Nos, itt van az eb elhantolva: közérdek kontra magánérdek.

Mint a leírtakból látszik, az nem is lehet vita ebben a témában, hogy mi a közérdek.

Az sem új, hogy a magánérdekeket simaszájú szózsonglőr adja elő megfelelő érzelmi húrok pengetése mellett.

És ha valaki rámutat a szóban forgó álcaelőadásban a kilógó lólábra, rögtön előbújik a látszólag civilizált, simulékony felszín alól a durva, -a magáért kaparó, a közre tekintet nélkül, azon átgázoló, zsákmányra éhes –többnyire kicsinyes körülmények közül érkező magánember.

Számtalan ilyen támadást kellett visszautasítanom a nyolc éves polgármesterségem alatt, kezdve a lakópark építő ukrán fenyegetőzését a mezőgazdasági területek lakóterületté való átminősítésért kaparó telek spekulánstól, a teljesíthetetlen szolgáltatásokat követelő, zártkertbe állandó lakosként bejelentkezett telepesekig. A lakópark építő boom a piac telítődése okán elmúlt, megvédtem a vörösvári tájat, sőt a nagyobb tájegységet a Vörösvári völgyet is.

Ellenpéldaként és elrettentő jelenségként meg lehet nézni a szomszéd Piliscsaba állhatatlan vezetői miatt kialakult természet- és tájrombolást, erőforrás pazarlást, amit a hét lakópark okozott.

A mezőgazdasági területeinknek zártkerti részének problémája, ötven év óta fennálló bonyodalomként megoldás nélkül maradt a város nyakán.

Az előbb használtam a meglehetősen pejoratív telepes szót.

Ezzel igyekeztem megkülönböztetni a Vörösvár belterületére lakóépület vásárlásával beköltöző nem vörösváriaktól a zártkerti dzsumbujba mezőgazdálkodóként álcázott, de állandó lakosként bejelentett, máshonnan érkezőket.

Hogy számomra ez a megkülönböztetés csupán mérnöki kifejezési pontosságot jelent, és nem érzelmi attitűdöt,- igazolja az alábbi idézet egy 2004-os tanulmányomból:

” A valóság meghozza számunkra igaz történetünket, történelmünket és a legendák helyett a kézzelfogható igazság örömében lesz részünk.

Természetesen kutatni, olvasni kell folyamatosan és bátran vállalni a szabad gondolkodást. Mint látják még az unokáimnak is marad kutatni való abból amit elkezdtem és remélem, nem csak a családdal hanem szeretett településünk múltjával és mindenkori jelenével is fognak foglalkozni, a Müllerek, Manhertzek, Botzheimek, de az új colonusok is és azok gyermekei is.

Mert életünkben mindig telepesek leszünk valahol.

Pilisvörösvár, szombat, 2004. május 29.”

Ha lehet valamilyen élettapasztalatot hatvanvalahány év alatt felhalmozni és az rám is igaz, akkor hadd osszam meg a legfontosabbat:

a kisemberek mindig akkor kerülnek szembe egymással, mint szomszédok, mint település lakói, mint különböző vallások megélői, mint szakmák gyakorlói, vagy nemzetiségek protagonistái, -ha a szélesebb társadalomi közeg, amiben élnek szerkezeti-, törvénykezési-, szabadsághiányos állapotban van.

Nálunk is ez volt a helyzet annakidején, amikor a hatvanas évek magántulajdont, magánkezdeményezést felszámoló kommunista politikájának eredményeként jogszabályilag mondatott ki minden családnak csak egy magánlakása mezőgazdasági területe, szántója, szőleje lehetett. Vörösvár meg itt állt a háromszáz év eredményeként felaprózódott nadrágszíjparcellákból álló külterületével. Egy család összességében nem rendelkezett jelentős földterületekkel, az viszont öt különböző helyen volt, az örökösödési események következtében.

Abból ezek után négyet el kellett adni.

Képzelhető micsoda olcsóság támadt a mezőgazdasági területek elsősorban a tsz által be nem kebelezett szőlőskertjeink piacán a túlkínálat miatt.

Ugyanerre az időszakra tehető a építészrendészeti jogszabályok fellazításaként értelmezhető meglehetősen álnok, szemlesütős, -viszont az egész országra igen kártékonynak bizonyult – a 30 m² ig beépíthető mezőgazdasági területekről szóló jogszabály –aminek eredményeként országszerte szétbombázott mezőgazdasági területeket láthatunk tele zűrzavaros zártkerti „gazdasági épületekkel.

Hogy ezekben a jogszabályokban mennyire érhető tetten egy tudatos a proletárdiktatúra támogatóit -a proletárokat- pártfogó politikai akarat, az fedje a történelem jótékony fátyla alatt lapuló homály.

Az biztos viszont, hogy ettől számíthatjuk a zártkertjein szőlőskertjeink elszlömösödését.

Hogy mennyire volt tudatos ez a tulajdonváltás vezérelte „megszállás”, piac okozta, vagy súgtak az nem bizonyítható. Mindenesetre én átéltem a hetvenes évek egyikén, a nyitva maradt tanácselnöki szoba titkárságában időzve akaratlanul tanúja lettem egy párbeszédnek, amiben valaki a tanácselnökkel is közölte: „Én is igényt tartok egy telekre, mert partizán voltam!” Ezeknek a területeknek a kisajátítása a volt szőlőskertjeinkből történt.

Ha a proletártámogató tervezetett ésszel hajtották volna végre akkor a nadrágszíj parcellákra szabályos telekalakítási és szabályozási vonalat tartalmazó fedvényterv formájában kellett volna jogszabályilag rendezési tervben rögzíteni és a szabadpiacon folyó tulajdonváltást ennek megfelelően kellet volna engedélyezni és tulajdon nyilvántartásba bejegyezni.

De mint tudjuk, a diktatúrák jellemzője a slamposság, így most a nadrágszíjparcellák cseréltek gazdát legfeljebb szolgalmi útról gondoskodva, és ha ma valaki bemerészkedik az így létrejött szlömbe a zsákutcák szolgalmi magánutak, zsákutcák szövevénye fogadja.

Rendben gondolhatnánk, legyen ez az ott lakók gondja.

Az is csakhogy az ő gondjuk rászállt a város vezetésére is.

Ugyanis egy szintén slampos jogszabály megengedi ezekbe a gazdasági épületeknek épült hajlékokba az állandó lakosként való bejelentkezést.

Vele együtt egy fiatal házas állandó lakosnak a többi –nem mezőgazdasági területen, azaz belterületen élő- lakossal azonos szolgáltatások igénybevételét.

Igenám, de hogyan?

Hogyan küldjünk oda mentőt, ha egy szűk utcában az meg sem tud fordulni, és ezzel ellehetetlenül a közösségi közlekedés is e területeken, nem beszélve a közművek lefektetésétől, mert egyszerűen nem férnek, el és nem biztosítható azok közterületen való elhelyezése. Ha valaki most próbálkozna egy normális telekalakítást szabályos szabályozási vonalakat tartalmazó fedvénytervvel , nagy gyakorisággal találkozna az utca nyomvonalával ütköző nyomorúságos kunyhóval, faházzal kacslábon forgó szabálytalansággal.

Tehát közösen vagyunk foglyai egy korábbi sumák, és mint a történelem bizonyítja fenntarthatatlan ostoba rendszernek.

Vég nélkül fújhatunk egymásra hideget, meleget, ettől a létrehozott rendetlenség nem javul meg.

Ez már nehezen hozható helyre.

Az én polgármesterségem alatt megpróbálkoztunk ilyen fedvény rendezési tervvel.

Azonban ennek a megvalósítása önkéntesen a helyiek összefogásán tudna nyugodni nevezetesen, ha a egy terület érintett lakói tekintet nélkül a jelenlegi telekhatárokra, zűrzavaros építményeikre, úgy egyesítenék telkeiket adott körben, hogy utána az újraosztás már szabályos telkeket utcákat tartalmazna természetesen ezekkel csökkentve a korábbi telekterületeiket.

Csakhogy akkor pontosan az eredeti kérdésfelvetésemnél tartunk: „Közérdek kontra magánérdek.”

Viszont most már nem lehet zártkerten kívüliekre mutogatni, haragudni, polgármesterre, volt polgármesterekre, képviselőkre, ránk régi vörösváriakra.

Ezt valóban a zártkerteseknek, a telepeseknek egymás között kell megoldani, jól szétválasztva és definiálva egymás között is a magánérdeket és ennek a kis közösségnek a közös közérdekét.

Beküldve a(z) gondolatok, közélet, múltunk kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

FŐNIX

2011. december 5.

A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom egyik népszerű témájává vált.

A korai keresztények hittek benne, hogy a madár tényleg létezik.

Beküldve a(z) Életöröm kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Vérszemet kaptam…

2011. november 28.

…a vasút tervezőinek nagyvonalúságától.

Egy nagyszerű, komfortjavító beruházás küszöbén álló városunk közbszédében remélem egyre inkább helyet kap a közel 12 milliárdos Esztergom- Budapest vonal minket is érintő része.

A napokban volt tájákoztató a beruházás részleteiről, így kerestem rá a városi honlapon hozzáférhető tervekre. Különösen érdekelt a tájékoztatón konfliktusforrásként felmerült, harmadik vasúti megálló terve. A megálló helyére szinte rálátok a dolgozószobámról, tehát ismerem a mostani helyszínt.

Így annál nagyobb volt a meglepetésem, midőn megismerve a megálló és a közúti átkelő terveit, egy nagyvonalú, messziretekintő szándékot fedeztem fel a tervező/engedélyező személyben.

A megálló terve így fest:

Látszik, hogy a mai Mátyás király utcai átjáró jelenlegi formája elveszti a jelentőségét, illetve gyalogos átkelővé építik át, miközben a közúti átjáró Klapka utca folytatásásaként a Ponty utcában folytatódik.

Az átjáró jelenlegi állapotának a tervekkel való összehasonlítás céljából megnéztem a műholdas felvételeket. Amint nyitottam a Google Earth látószögén hirtelen felismertem a 10-es út Piliuscsaba felóli forgalmának városunk belterületét elkerülő lehetséges nyomvonalát.

Gyanítom hogy ez a felismerés nem csak az én agyamban fogalmazódott meg és ennek eredménye ez a nagyszerű tervi megoldás, mert a nyomvonal kínálja magát.

Azért most megosztom – izgalmas szellemi kalandként is- elképzelésemet a városközpontot elkerülő útnyovonalvezetésről. Az ismertéshez szintén a műholdas térképet használom.

Az elkerűlő belső városi nyomvonal így fest:

A 10-es úttól 10-es útig húzódó mintegy hat kilométeres szakasznak nagyjából fele már meglévőnek tekinthető, tehát mindösszesen legfeljebb négy kilométer új utat kellene megépíteni, a város mezőgazdasági külterületein.

Konkrétan a Piliscsaba felől érkezők a Szentiváni becsatlakozás utáni dombtetőn a Görgey utca és Klapka utca közös becsatlakozásában

kerüli el a városközpontba vezető irányt, és a 10-es úttal az Auchan áruház déli körforgalomnál csatlakozik vissza a 10-esre.

A Ponty utcától a Solymár irányába ez a részletes nyomvonal:

Valakinek tehát meg kell építenie ezt az elkerülő szakaszt, ami mint már említettem mindössze hatvalahány kilométer.

Erre a kérdésre akkor tudunk válaszolni, ha ismerjük ennek a beruházásnak a forrásigényét.

Ismeretim szerint nem tévedek, ha egy kilométer autópálya építését két milliárd forintra becsülöm.

Ez nem lesz autópálya, tehát vegyük a felét, egy milliárdot és ezzel már diszkontáltuk az összeget a következő tíz évre. Így a forrásigény úgy hatmilliárdra tehető.

Azaz városunk durván két-három éves összköltségvetési összegét venné igénybe.

Ebből következik, hogy Vörösvár egymaga nehezen tudná ezt megépíteni a következő tíz évben. Viszont ez a beruházás a 10-es elkerülő út iránti vágyakozást jelentősen csökkentené, mivel a 10-es út legjobban városunkat terheli, lévén az utolsó a sorban Buda felé és eddigre Esztergom felől minden forgalmat kommulált.

Tehát az államnak, mint a 10-es elkerülő út beruházójának érdeke, hogy a forráshiánnyal és optimális nyomvonalkereséssel terhelt beruházásból ráháruló nyomás enyhüljön, legyen idő mindkét deficit pótlására. Az államnak a következőt kell megfontolnia, vagy a teljes beruházást lebonyolítja 60 milliárdból, vagy a forrásigény tizedéből, vagyis 6 milliárdból lélegzethez jut. Ráadásul ez a nyomvonal –legalábbis részben- nem veszik el, mivel a Solymár-Vörösvár közötti szakasza, része lehet a -végleges és forradalmian új- Pilisszentivánt, Piliscsabát és Pilisvörösvárt is délről elkerülő 10-es út nyomvonalának.

Ha városunk megrettenne ettől a valóban grandiózus feladattól, ajánlom példaként partner településünk Schramberg példáját, amely hasonló helyzetben volt mint mi most.

Már 1960-ban javasolta egy városi képviselő, a túlterhet Fő utcájukat tehermentesítő alagút (!) építését, a városvezetés nagy derültségére. Ennek ellenére már az 1974-ben elkészült rendezési tervében már szerepeltette a város az alagutat, mint elkerülő lehetőséget. Végül 1981-ben határozott a képviselőtestület az alagút megépítéséről. A kitartó összefogás eredményeként azután 1991.szeptember 27-átadásra került az alagút.

és a Fő utca azóta 30-km/órás zóna sétaló utcával az utca közepén patakkal, amit különösen irigyeltem a schrammbergiektől, miután 2000-en tett látogatásom során végigvezettek a Fő utcán.

Ami így fest ma.

Érdemes megfigyelni a járda és az „úttest” közötti mélyedést. Abban tiszta patakvíz csobog, mert volt bátorságuk a városon átvezető patakból egy erecskét kivezetni.

Szerintem Vörösvár az elkerülő útját korábban fogja saját maga megoldani.

Beküldve a(z) gondolatok, helyi közélet, Életöröm kategóriába | Szóljon hozzá valaki!

Itt az ideje…

2011. november 26.

…hogy most már most megkezdődjék a vasútra ráhordó helyi buszjárat beindításának szervezése.

Elmentem a vasútfejlesztési beruházást ismertető tájékoztatóra.

Kíváncsi voltam, hol tart ma a vasútra való átszállás?

Ezen kívül ÉRTÖ (Értelmiségi Törzsasztal) társaimmal együtt, feltett szándékunk volt a polgármestert vasút támogató tevékenységében segíteni a közönség soraiból is.

Szerencsére ők nem jöttek el a tájékoztatóra.

Ott voltak viszont a Ponty utcaiak.

Nekünk vörösváriaknak ma még fel sem fogható lehetőséget jelent a kétvágányú villamosított, gyakorlatilag elővárosi közlekedési komfort.

Városunk vezetése azonban nem ülhet ölbe tett kézzel a vasút korszerűsítés várható 2014-es befejezési határidejéig. A Vörösvári polgároknak ezt a korszerűsített közlekedési lehetőségét, amely ugyanakkor rugalmatlan is, -ami a kötött pálya miatti adottság- a város minden utcáját érintő helyi ráhordó autóbusz járat szervezésével segítheti.

Szerencsére ezt az autóbuszjáratot nem kell, az önkormányzatnak létrehozni. Van városunkban sikeresen működő autóbusz vállalkozás, amely már most is működtet a város utcáit végigjáró kisebb munkásjáratot a szomszédos falu egyik cégéhez.

Tehát, véleményem szerint egy jól átgondolt menetrend nyomvonallal, meg kellene találni azt a buszmegálló hálózatot, amelynek minden megállóját bármely polgár, mondjuk, öt perc alatt gyalogosan el tudja érni.

Ami nem is olyan bonyolult feladat elé állítja a tervezőt. Öt perc alatt mondjuk, 400 métert lehet megtenni. Ha a város területét beborítjuk, 400 m sugarú körökkel ezt a képet kapjuk:

Már csak e körök középpontját kell összekötni és kész a ráhordó busz menetútja ahol a vonatokhoz időzítve, de most már tudjuk, negyedórás ritmusban kell optimális esetben körözni és a három vasútállomásra hordani városunk polgárait.

Nyilván a ráhordó busz útvonalának- és menetrendjének kialakításán szakemberek hónapokig dolgoznak majd. Én most négyszer öt percet áldoztam rá, -amennyit gyalogolni kívánok egy-egy utazáskor-, hogy bebizonyítsam a dolog nem lehetetlen.

A városvezetés feladata itt a polgárok rászoktatásában van, tehát a ráhordó buszjáratot kezdetben ingyenesé kellene tenni. És miután valamennyien tudjuk, hogy ingyen ebéd nem létezik, ez a városvezetés és a vállalkozás közötti szerződést jelent, amely szerint kezdetben a város fizeti valamennyi utas jegyét. Ez a rászoktatási időszak legfeljebb néhány évig tarthat. Ha már megvalósult a vörösváriak számára az ilyen módon való átszállás a vasútra, fokozatosan a polgárok által teljes árban fizetett buszjegy vezethető be.

Hiszen az így szerzett kényelem alig megfizethető. A város pénztárcájától függően itt is be lehet vezetni szociális támogatásokat, diákoknak vagy kismamáknak.

Miután a vasút korszerűsítési program mindenütt tartalmazza a P+R autóparkolókat azok a polgárok is átszállhatnak a vasútra, akik a busz menetrend kötöttségeit sem viselik el.

A városvezetés feladata már csak kerékpár tárolók építése lehet.

Azonban csak akkor, ha a városvezetés elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett.

Beküldve a(z) gondolatok, helyi közélet kategóriába | Szóljon hozzá valaki!