EGYIK A MÁSIK MÉCSÉNÉL, GYERTYÁJÁNÁL......

„Itt minálunk most egy rakás író összeállott, s feltette magában, hogy amiben megállapodnak, azokkal a szavakkal mindenki élni fog. Így lehetetlen a dolognak nem mennie.

Egyik a másikát tanítja majd, egyik a másik mécsénél, gyertyájánál, szövétnekénél gyújt világot, míg végre annyi fény gyújtatik, hogy az is lát valamit, aki gyertya nélkül maradott.

Ne hidd, hogy így majd kevesen mernek írni, és elhallgat a jobb író. Írni mindig fognak, mert az Isten kit-kit elhívott valamire, lám a prófétákat és apostolokat keresztre feszítették, mégis volt és lesz apostol. Ne fáradjunk el soha, barátom, nem bánt az engem, hogy sok mag kősziklára esik, tudom, hogy az az egynéhány szem, amely földbe jutott, visszaadja a munkát előbb vagy utóbb. Korholtatások nélkül nincs kisimulás, a tudományok dolgai csak ott gyarapodnak, ahol azoknak művelői szabadon mondhatják ki a gondolataikat, de ahol élet van, ott összeütközések is vannak. Nyugalom csak a koporsók közt lakik. Irodalmunk gyönyörű virágait és gyümölcseit annak köszönhetjük, hogy íróink mertek. Mi hazánk nyelvét szeretni tartoznánk akkor is, ha nem volna ilyen szép, ilyen a maga nemében egyedülálló, mert a miénk. Hát vizsgáljuk, milyen módon gyarapodhatik, tanuljunk, elmélkedjünk. Az utókor majd tanúja lesz tetteinknek.”

Kazinczy: Pályám emlékezete

Polgári elköteleződés

(Kazinczy után epigon módon)

„Itt minálunk most egy rakás civil összeállott, s feltette magában, hogy amiben megállapodnak, azokkal a elvekkel mindenki élni fog. Így lehetetlen a dolognak nem mennie.

Egyik a másikát tanítja majd, egyik a másik mécsénél, gyertyájánál, szövétnekénél gyújt világot, míg végre annyi fény gyújtatik, hogy az is lát valamit, aki gyertya nélkül maradott.

Ne hidd, hogy így majd kevesen mernek ténykedni, és elhallgat a jobb polgár. Írni, alkotni, beszélni, példát mutatni mindig fognak, mert az Isten kit-kit elhívott valamire, lám a prófétákat és apostolokat keresztre feszítették, mégis volt és lesz apostol. Ne fáradjunk el soha, barátom, nem bánt az engem, hogy sok mag kősziklára esik, tudom, hogy az az egynéhány szem, amely földbe jutott, visszaadja a munkát előbb vagy utóbb. Korholtatások nélkül nincs kisimulás, a tudományok dolgai csak ott gyarapodnak, ahol azoknak művelői szabadon mondhatják ki a gondolataikat, de ahol élet van, ott összeütközések is vannak. Nyugalom csak a koporsók közt lakik. Irodalmunk gyönyörű virágait és gyümölcseit annak köszönhetjük, hogy íróink mertek. Mi településünket szeretni tartoznánk akkor is, ha nem volna ilyen szép, ilyen a maga nemében egyedülálló, mert a miénk. Hát vizsgáljuk, milyen módon gyarapodhatik, tanuljunk, elmélkedjünk. Az utókor majd tanúja lesz tetteinknek.