Környezetvédelem

Fenntartható-e jelenlegi életvitelünk?

 

"Azok a dolgok amelyekért érdemes élni, amelyek az emberi létezésnek mélységet és értelmet adnak végtelen ideig fenntarthatók."

                                          /Alan Durning/

 

A címben feltett kérdésre az Európa, Észak-Amerika és Japán lakosainak kell válaszolni, mert az ő életvitelük a túlfogyasztás miatt nem tartható fenn. India, Közép-Afrika polgárai a nélkülözéstől, éhezéstől indítatva szinte kiáltják felénk, hogy az ő életük így nem tartható fenn. Mi magunk is mint európai polgárok, részesei és okozói vagyunk annak az igazságtalanságnak, ami úgy fogalmazható meg: a világ lakosságának 5%-a a Föld erőforrásainak egyharmadát (33%) éli fel. Tehát, amíg Kína, Brazília, Törökország, Mexikó és még nagyon sok  hasonló ország polgárai egészséges fogyasztást és étkezést valósítanak meg, addig a gazdag országok túlfogyasztásukkal okozzák az éhezők és nélkülözők szenvedéseit. A túlfogyasztók között -a fokozódó nehézségek ellenére is- Magyarország, és már mi magunk, egyenként is ott vagyunk. Elsősorban azért, mert itt, Európa keleti felén a nagy társadalmi változásaink közepette, nem tudunk szabadulni a nyugati határainkon felcsillanó fogyasztói társadalom csábításaitól. Ahhoz hogy meg tudjunk szabadulni a csábítástól, tudomásul kell vennünk, hogy minden nemzedék, annak minden tagja csak annyira elégítheti ki saját igényeit amivel nem veszélyezteti a jövő nemzedékek hasonló igényeit.

A fogyasztást a fő helyről a személyes igény-kielégítés számtalan egyéb lehetőségei után kell helyeznünk.

Sok esetben szerencsésebbek és boldogabbak lehetünk a kevesebbel. A végső egybevetésnél a mértékletesség elfogadása és követése visszatérést kínál ahhoz, amit emberi otthonnak nevezhetünk, a régi családi rendhez, közösséghez,  jó munkához és boldog élethez;  a művészi kézművesség újra felfedezéséhez az igazi értékkereséshez amely nem csak a dolgokkal törődik, hanem érettük is tesz valamit; az olyan közösségekhez, amelyekben érdemes leélni egy emberi életet. A közösség kedvezően befolyásolja az emberi életcélokat. A túlfogyasztás közvetlen ösztönzői ellen is fel kell lépni. A fogyasztás önmagában nagyon kevés szerepet játszik a fiatalság víg játékosságában, a felnőtteket tápláló barátságokban és szerelemben, vagy az időseket éltető bearanyozott emlékekben. Talán Henry David Thoreau-nak volt igaza: - "Egy ember annál gazdagabb minél több dolgot tud nélkülözni."

Természetesen nem minden múlik csak rajtunk hiszen bizonyára jó néhány kilométeres autózásról mondanánk le szíves örömest, ha munkahelyünk környékén találnánk kellemes lakóhelyet, kiskereskedők választékát, gyalogos közlekedésre, biciklizésre alkalmas utcákat, gyorsabb olcsóbb és könnyebb tömegközlekedést? Az emberiség által ismert minden vallás és filozófia tagadja, hogy a boldogság határtalan anyagi javakkal érhető el, ám mégis minden tévékészülék ezt harsogja. A hangsúly eltolása az anyagi jellegűről a nem anyagi jellegű örömökre távolról sem diadal menet: azt jelenti, hogy nem csupán saját személyes vágyainkat kell korlátozni, hanem ellen kell állni a fokozott fogyasztásra bátorító külső erőknek is. A keresztény Biblia a legmélyebb emberi bölcsességet hangsúlyozza amikor megkérdezi: -"Mit ér, aki az egész világot megnyeri, de magában kárt vall?"

Mahatma Gandhi is tanúsítja a mérsékletességhez vezető út rögösségét: -"Be kell vallanom Önöknek, hogy a haladás először nagyon lassú volt. És most amikor felidézem azokat az első napokat, emlékszem, számomra is mennyire fájdalmas volt a kezdet. Ám ahogy múltak a napok, beláttam, hogy egy csomó dologtól meg kell szabadulnom amiket addig a sajátomnak tekintettem, és eljött az az idő is, amikor a megszabadulás tőlük kifejezett örömet nyújtott."

Sokan úgy találják, hogy az egyszerűbb életvitel önmagában hordozza jutalmát. Azt mondják, életük így spontánabb, kötetlenebb lesz, még egyfajta mesterkéletlen eleganciát is nyernek. Sokan egy jobb fenntarthatóbb világ kialakításában találják meg ezt a célt. Persze, a túlfogyasztás ellentéte, a szegénység sem megoldás az emberi környezeti gondokra, rengeteg kár okoz az embereknek és a természetnek egyaránt. A kisemmizett latin-amerikai parasztok utat égetnek a trópusi őserdőkbe, és az éhes nomádok Afrika legérzékenyebb szavannás területeit sivatagosítják el csordáikkal. Már pedig, ha a környezet pusztulása mindenütt bekövetkezik akár sok van az embereknek, akár kevés, el kell gondolkoznunk azon, mennyi akkor az elég? Milyen mértékű fogyasztást bír el a Föld? Mi az a pont amitől több birtoklása már nem segíti az emberi igények kielégítését?

 E kérdésekre lehetetlen választ adni, de feltevésük létfontosságú mindannyiunk számára, akik fogyasztókként élünk. Amíg nem látjuk be, hogy a több nem mindig jobb, a környezeti hanyatlás megállítására tett minden igyekezetünket lenyeli telhetetlen étvágyunk.

 

 

 

                                Összeállította: Botzheim István