A furkósbot visszaüt

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és békesség e földön a jóakarat embereinek!”

idézik az angyalok szavát azok, akik hisznek Istenben, de azok is szájukra veszik üzenetet, akik nem hisznek fenséges létében, mindent meghaladó szeretetében, vagy csak látszatra, álcázásként használják mindenki legbelsőbb érzelmét, a hitet.

A hivő ember ajkára az angyal szavai csak ritka, szakrális pillanatban a szívből jövő hála kifejezéseként tolulnak, és azokat elsősorban címzettjének: az abszolút Szeretetnek a Mindenhatónak szabad meghallania.

Az intim pillanat kettejükre, az Istenre és a hálára, dicsőítésre ragadtatott emberre, tartozik. Az meg csak valóban ritka alkalom lehet, mikor ezen elragadtatás nyilvánosságot kaphat. Ezért merem gyanakvással, fenntartással olvasni, ha ez az idézet egy liberális lapban kap nyilvánosságot. Különösen akkor, ha ezt az idézetet, -ugyan mesteri fogásokkal de mégis- furkósbotként használják ellenünk, akik polgári, jobboldali felfogásúként azonosítjuk magunkat.

Mert furkósbotkent használja a szent szöveget, aki maga volt az, aki békétlenséget szított szinte minden helyzetben.

Békéért kiáltoznak!

Ők, akik az elnyomatás éveiben a hazugság diktátorainak feltétlen kiszolgálói voltak. Majd midőn a diktatúra gazdaságilag fenntarthatatlanná vált és az addig elnyomottak végre kezükbe vehették volna sorsukat és az irányítást, akkor az addigi kollaboránsok köpönyeget váltottak. Túlharsogták a diktatúraellenes új berendezkedést, demokráciát, építőket megtévesztve a közvéleményt, a figyelmet maguk felé forgatva - a megtévesztés mesterségének birtokában- politikai hatalomra szert téve akadályozták a teljes körű és tiszta egyértelmű rendszerváltoztatás végrehajtását.

Ők hazudnak szemérmetlenül a szemünkbe mindennap a médiumok segítségével állítva: jólétben élünk. Eközben az ország gazdaságát amatőr módon zilálták szét a parlamenti választások után, de az önkormányzati választásokra készülve a tanároknak és más közalkalmazottaknak mézesmadzagként kiosztott, de nemzetgazdasági teljesítménnyel meg nem alapozott béremeléssel. Ez az akciójuk okozta a mai gazdasági bajainkat, a gyengülő forintot, a rohanó inflációt és az állam megengedhetetlen eladósodását.

Csak három választási ciklus kellett, ahhoz hogy a közjót szolgálni kívánókkal szemben a közt kihasználok, szinte profi módon játszanak a választók szándékaival és szavazatainak többségének megszerzésének mesterségével. A politikai hatalom többnyire kisstílű előnyökért volt fontos, mindig kimenekülve a verseny elől, mert a nyílt versenyben szinte mindig tehetségtelenebbnek bizonyultak a környezetüknél.

Akiknek a hatalom mindig fontosabb volt az ország érdekeinél, akik erkölcsi megfontolások és gátlások nélkül adták el tehetségüket, lelküket a hatalomért, ma a szellem világában is meg akarják kaparintani az uralmat.

Gátlástalanul nyúlnak a legszentebb érzésekhez a legintimebb világunkba. Akik mindig a rossz oldalán álltak, akik maguk voltak az erkölcsi a jogi és a szakmai, gazdasági, műszaki hátramozdítók, most interpretálásukban mi, -akik mindig szerettünk volna erkölcsösek, jóakarók lenni,- lettünk az általuk szétzilált értéket vesztett világ, társadalom bűnbakjai, mi lettünk a megosztók, árokásók diktatúrára felhívok, a békétlenek.

Holott csak az álcázó maffia fiak leleplezésére és a jók összefogására hívunk fel.

Nyugtalanok, -mindig is tudták, hogy rombolnak-, de most már érzik, és történelmi távlatban sejlik fel előttük a működésük, politikájuk, erkölcstelenségük, gonosz világuk tarthatatlansága. Most már békességért jajgatnak!

A furkósbot -Isten méltatlanul szájukra vett szava- visszaüt.

Nekünk csak egy maradt! Csendesen rá kell világítani, hogy az angyal, - Isten üzeneteként világosan beszél: „. békesség e földön a jóakarat embereinek!”

A rosszat akarókra saját békétlenségük száll vissza!

Kérem, értsék jól szavaimat nem azt írtam, szálljon vissza.

Pilisvorosvar, 2003. 12. 26.

Botzheim István