JÓ EURÓPAINAK LENNI

Sokan szóltak meg annak idején, a rendszerváltoztatás forrongó, gyönyörű, lázas, csak egyszer előforduló időszakában, hogy azért hordok csokornyakkendőt, mert megválasztottak polgármesternek.

Elfelejtették, vagy nem találkoztak velem a nagyobb családi, vallási ünnepek idején, midőn láthatták volna a csokornyakkendőmet.

Jóval a polgármesternek való megválasztásom előtt.

Tehát feltételezhető, hogy talán többek között azért választottak polgármesternek, mert csokornyakkendőt hordok semmint a polgármesterség folyományaként, hordom azt.

Talán ha megkérdeztek volna, elmondom nekik, hogy a csokornyakkendővel az ünnepet és a velem együtt ünneplőket kívánom megtisztelni. Valamint azt, hogy ez a csokornyakkendő kötött, és nem gumis. Ugyanis az utóbbi fajtát úriember nem hordja, mármint aki figyel az angol etikettre.

Természetesen én sem úgy születtem, hogy paraszt nagyapáim, lakatos apám az asztal körül kergetett, ha nem kötöttem fel a csokornyakkendőmet. Bár elgondolkodtató miért található a családi albumban 1950 karácsonyi dátummal négyévesen lefényképezett valóm csokornyakkendővel, és miért látszik apám 1941–es igazolványképén az, hogy a zsebóráját a zakója szivarzsebében hordta.

Tehát nekem nem (volt, lesz?)nehéz európainak lenni.

Bizonyisten előbb kezdtem ezt a gondolkodást az európai unióról mielőtt a sajtó elkezdte volna ünnepelni az ötéves évfordulót. Ebből a mondatból az is érzékelhető, hogy nem ma az uniós választások napján kezdtem Európáról elmélkedni. Az apropó csak a régóta halasztott írásmű befejezésére volt jó.

Az európai uniónak van előképe, és ez az Osztrák-Magyar monarchia, közös pénzzel, hadsereggel, politikai intézményrendszerrel, áttetsző határokkal azokon túlnyúló vasúttal.

Az alapértékek megvoltak, régóta létezik az Európai gondolat, hogy közösségre vagyunk ítélve.

De azért nyelveket is tudni kell!

A mi gazdag kultúrájú és hagyományú országokból álló európai egyesült államunk (uniónk) csak akkor fog megerősödni és természetesen működni, ha mindenki tetszése szerint azért még egy nyelvet birtokol és ugyanolyan természetességgel használ mint az anyanyelvét.

Állítom, hogy jó európainak lenni, de nyelvtudás nélkül nem megy.

Az az életérzés amit jelen írásomban kifejtek nem alakult volna ki a német nyelvismeretem nélkül.

A nyelvtudás jó alkalom volt arra is, hogy a Kádár-korszak sajtókaranténjából kitörve, ha az újságos bódénál nem is jutottam hozzá, de a megyei könyvtárban havonta olvastam a "DER SPIEGELT" vagy az "FZ"-et. Akkor ott 1965-ben, a megyei könyvtár olvasótermében rajzoltam, másoltam ki tintás dugattyús töltőtollal a csokornyakkendő megkötési módjait, és amikor úgy döntöttem, akkor nem kényszerültem gumis, előregyártott csokornyakkendőt hordani, amiről az angol etikett csak annyit jegyez meg úriember ilyet nem hord.

Tudatos európaiként már tudok csodálkozni azon ha újságírók kívülállóként írnak az EU-ról. Büszke érdeklődéssel figyelem uniónk sikeres világra szóló fejlesztéseit és annak eredményeit, mint AIRBUSZ, és -Galileo vállalkozásainkat.

Itthon kevés szó esik arról, hogy a világot jelenleg kiszolgáló, (uraló) tájékozódási rendszer GPS valójában az USA hadseregének valamennyi ostoba esetleg beteglelkű tábornokának van kiszolgáltatva, működése az ő döntésétől függ. Ha az USA érdekeit veszélyeztetve látja megváltoztatja a kódot és máris megszűnt a civil alkalmazás lehetősége.

A mi Galileo programunk arra készül, hogy a szükséges műholdak pályára állítása után civil felügyelet alatt álló GPS rendszer álljon a világ rendelkezésére.

Az Euró mint világvaluta igazi sikertörténet, ebben hazánkfia Lámfalussy Sándor vitathatatlan szerepével lett az EURÓ atyja. Ennek eredményeként 2002. január 1-től hozták forgalomba az euró-bankjegyeket és érméket, amelyek kiváltják az Euró-övezet korábbi valutáit. Hinnénk tehát, hogy a közös pénzünk alig hétéves még a kamaszkort sem érte meg, és máris világsiker. A jelek szerint a leendő világhatalom Kína, jobban bízik benne, mint az eddig erőltetett dollárban.

Ma már bosszankodni is tudok a politikai rendszerünk merevségén kvázi működésképtelenségén, azért mert szinte minden döntést huszonhét kormányfő egyhangú véleményével lehet meghozni, mert nem tudunk egységes fellépést közös arculatot mutatni a világ felé külpolitikánkban, arculatunkkal.

Félévente más az egyesült államunk elnöke. Mire a világ megtanul, megszokna egy arcot máris váltunk, nem beszélve a huszonhét állam eltérő történelmi előzmények miatt megmutatkozó olykor hajmeresztő kulturális, politikai különbségekből adódó anomáliákról.

Láttuk a legutóbbi cseh elnökség arcpirító hibáit, méltánytalan, már már nevetséges képviseletünket, amiéért mint volt szovjet csatlósok is szégyenkezhetünk. Ezért örültem a lisszaboni szerződéstervezetnek, amely több évre választott elnököt, közös külügyi képviseletet, arányos szavazatokon nyugvó demokratikus döntéshozatali rendszert irányoz elő. És ilyen okok miatt búsulok, szenvedek, ha ezt a folyamatot országonkénti belügyek blokkolják, mint a keményfejű, konok Vaclav Klaus és az erdőbe vezetett írek.

Megfogható természeti szépségeket tudok csodálni szerte Európában és még nem az államokhoz tartozó nemzeti parkokban.

Jó felfedezni az EU előképét, a monarchia építészetét, életmódját, vasútállomásait, malmait, közút berendezéseit a szomszéd országokban jövendő uniós társainknál.

Az európai, jelző a 90-es években, de azt megelőzőleg is a nyugat európai hagyományokat mentalitást viselkedésmódot, tartást kultúrát jelentett. Ma Lappföldtől a portugál parafatermelőig, a cirill betűs Bulgáriát, az ortodox vallási többségű romániait is jelenti.

Különösen a mi vidékünkön, itt a kommunizmus sújtotta, szellemileg öt évtizedre lefagyasztott, országainkban vagyunk hajlamosak, például Portugáliáról elmaradott, poros, nap égette paraszti államként gondolni, elfeledve a XVI századi szerepét Európában és a világon, midőn flottájával a spanyolokkal versengve űztek a kereskedelmet és képesek voltak a gyarmatokra is eljuttatni az akkori Európa kultúráját építészetet, vallását és nyelvét. Dél Amerika jelentős országai ma is portugálul beszélnek. Az EU-ba való belépés és elismeréses így a rehabilitációt és igazságosságot, a dolgok helyere kerülését jelenti a sokszínűsége mellet ami hatalmas erő az egyesült Európának.

Számomra Európa André Rieu és Kurt Mazur is mindkettőjüknek komoly szerepe van az európai kultúránkban

Szívesen nézem a német televíziókat.

Jó egy tagtársunkat demokratikusnak szolidárisnak és gazdagnak látni. A gazdagság egy-egy gálaműsor pompázatos csillogó megrendezéseben is látszik. Jó, hogy itt van Nyugat Európa a kulturális hagyományaival, csillogó drága rendezvényeivel, ezzel kiegyensúlyozza az USA drága ide ízléstelen rendezvényeinek hatását.

Végre látok gazdag, de ízléses európai kultúrájú népet. Jó őket a barátunknak tudni és bízni, büszkének lenni rá világ más gazdag nem szolidáris ízléstelen kultúrai mellett

Számomra európai a svájci birkapásztor a 3300 m magas legelőkön, és a szófiai orvosprofesszor is.

A Duna delta és a Bodeni tó elérhető bejárható birtokolható és féltőn óvandó hazám kincsévé vált.

Szellemi közös európai kincsünk Dvořák, Eneszku Beethoven és Mozart mellett, Sibelius Kodály meg Bartók.

Közösen kell szégyellnünk ami kis falusi és országos kommunistáinkat, a hitlerájt, de Benest, Szálasit és Sztálint, meg Matuska Szilvesztert és büszkének lennünk Antal Józsefre, Adenauerre, Teréz anyára, és rajta keresztül Albániára.

Ők mind a mi drága Európa kedvesünk gyermekei.

Mi magunk is az ő gyermeke vagyunk, és jó ebbe a famíliába tartozni.