JÓ TUDNI, ...
hogy nálam jobb, és kevésbé jobb emberek is vannak
ELŐBB A JOBBIK.
Beteg lett a mama.
Feleségem anyját, anyósomat -most így utólag már tudjuk-,
félrekezelte a körzeti orvosa. Nem vette észre, hogy lassan leállt a veséje,
amivel már korábban is baj volt.
Mama egyedül élt egy somogyi faluban félúton Siófok és Kaposvár
között.
Nagy fia néhány éve meghalt, bár nem otthon élt már. Siófokon
dolgozott a kórházban. Feleségem egyetemista kora óta nincs a mamával. Aztán a
legkisebb fia is Pécsett alapított családot. És miután ugyancsak néhány éve
férje is meghalt, a mama hetvenes éveinek elejétől el egyedül. Mindez ideig jól
bírta magát. Ha néha baleset, vagy betegség érte Pécsre vitte a fia. Nyáron
különösen könnyen volt el a mama, művelte a kertjét ellátta magát. Később
teleit karácsony környéken felváltva hol Pécsett, hol nálunk töltötte. Ám egy
hónap után már vágyakozni kezdett és mindig vissza kellett vinni az otthonába.
Ott érezte jól magát, nem akart sem a lányához, sem a fiához költözni.
Így többheti, havi gyakorisággal látogatták a gyerekei. Így ment
ez mostanáig, nyolcvanéves koráig. Egy Húsvétkor a lánya, az követő hetekben a
fia járt füvet nyírni férfi munkát végezni.
Három hete kaptuk hírt, a
mama nincs jól, kórházba kell vinni. A fiával úgy egyeztünk, hogy mi előbb
odamegyünk, hogy a lánya összekészítse a holmikat és így összepakolva mennek
Pécsre az ottani kórházba.
Péntek délre leérkezve láttuk, hogy a mama valóban nagyon
rosszul van. Labor leleteit neki ki sem adták, hanem az orvosnő üzent,
hozzátartozóval akar beszélni.
El is mentünk hozzá, midőn közölte, hogy a mamát néhány órán
belül dialízis kezelésre kell vinni a nagy baj elkerülésére, és már intézkedett
is, hogy a siófoki kórházban fogadják.
Tehát tervünk, hogy a mamát a pécsi kórházban helyezzük el,
füstbe ment.
Mama már össze volt készülve, gondoltam a fia közölni fogja a
változást, és máris indulunk.
Nem ez történt.
A fia lekuporodott a mama mellé a dikóra, és egy darabig együtt hallgattak.
Nem értettem miért nem indulunk hiszen maga az orvosnő is
pánikban volt a leletek ismeretében. Bizonyára a fiú is tudta ezt, mégsem
sietett. Lassan a mamához fordult és részletesen magyarázta a leletek lényeget,
és az ebből származó sürgősségi helyzetet.
Lassan világossá vált számomra, hogy a fiú tudja, a mama nem
szívesen megy a siófoki kórházba, mert
ott halt meg a fia és a férje is. És akkor kiderült a fia szabad választást ad
a mamának, és komolyan gondolja hogy édesanyja döntése szerint fog minden
történni. Közben természetesen folyamatosan vázolta a saját véleményét
miszerint be kellene menni a Siófoki kórházba. A mama valóban tudatosan
élt a választás lehetőségével kérdéseket tett fel, a fia több telefonjából a
kórházak felé kiderült, hogy komolyan
gondolja, a mama dönt.
A döntés végül megszületett, a mamával együtt elindultunk a
kórházba.
A felvetéli procedúra több óráig tartott, sok lehetőséggel a
gondolkodásra. Teljesen felkavart a fiú embersége. Az én felfogásom,
tapasztalatom, más volt az idős emberekkel való bánásmódról. Elszégyelltem
magam, mert eszembe sem jutott volna az idős ember méltóságát ennyire
tisztelni, hogy ebben a sürgős esetben is ő dönthessen, akár a kárára is.#
Végül is a kis sógorom jobb embernek bizonyult nálamnál.
A KEVÉSBÉ JOBB
Feleségemet telefonon keresi egy közismert vállalkozó.
Én is jól ismerem őt, megkérdezem miben segíthetek.
Elmondja, hogy élettársa
kocsmájában nagyobb rendezvény lesz és néhány asztalt és széket szeretne
kölcsönkérni az iskolából. Nem mondom neki, de furcsállom, hogy egy magánhasznú,
rendezvényhez a közösség,az adófizetők eszközeit akarja felhasználni, hasznot
húzni.
Abban maradtunk, hogy adott időben majd keresi a feleségemet.
Majd rátértünk ki, hogyan él mostanában.
Hamarosan szó esik arról, hogy mostanában a Vörösvár várakat
keresem és hasznos lenne az ásatásokhoz egy árokásó gép. Merész fordulattal
rákérdeztem:
-Nem tudnál egy árokásó gép tulajdonost ajánlani aki
felajánlásképpen, az ügyünket támogatva segítene nekem egy órácskára?
Tudom, hogy szerteágazó kapcsolatai réven néhány telefon után
akár több is segítene nekem. De az ő vérében ott van a maffiatempó. És válasza is ennek megfelelően orcátlan:
-Tudom, hogy az elveiddel ellenkezik, de ha akarod szólok a
vízmű vezetőjének adja oda a gépet.
Ehhez tudni kell, hogy mielőtt a politikába hívtak volna, nyolc
évig én voltam ennek a vízműnek a vezetője, és nekem nem lehetett
"szólni".
Szegény maffiózó barátom, szerintem fel sem fogta, hogy tudat
alatt már érzékeli a szabad, nyitott társadalom szabályait, csak a
szocializációs béklyói nem engedik még a felszínire törni a lelkiismeret
furdalását.
Végül feleségemnek mondtam el ennek a kölcsönadós gyakorlatnak a
visszásságait. Azt, hogy végül is megkapta e maffiózó barátom az asztalokat,
nem kérdeztem, de remélem a kis történetem a megfelelő pillanatban jutott kis
városi közéletünk szemétdombjának megfelelő szintjére.
Azt, hogy nem jobb emberről van e szó döntse el az olvasó.