Ökonómiai
hidegzuhany
Talán nem
veszik zokon, de változatlanul, kivonatosan továbbítom az Az Altern-csoport a Kovász című folyóirat http://kovasz.uni-corvinus.hu/alpontok/lap.php
egyik legutóbbi könyvismertetőjét
A Kovász
című folyóirat születése elválaszthatatlanul összefonódik az Altern-csoport
működésével. Az Altern-csoport
prof. Kindler József kezdeményezésére jött létre 1997 elején.
Amit
személyesen hiányolok,- és ez a mostani postomnak indíttatása is-, hogy például a NÉPSZABADSÁG valamelyik
hétvégi mellékletében miért nem találkozom ilyen gondolatokkal.
Lehet, hogy a
NÉPSZABADSÁG-ban csak a liberális vélemény szabad?
„OLVASÓ
KOVÁSZ
– 2008. TAVASZ−NYÁR 89–101. OLDAL
Kiss Károly (szerk.)
Tiltandó támogatások
Kajner Péter könyvismertetése*
Láthatatlan Kézből Szent Jobb.
Gazdaságkor mitológiája
szerint a létező világok legjobbika a szabadversenyes piac avagy a tökéletes verseny
alapján működő világ. Közgazdász hallgatók már az első mikroökonómia órán
megismerkednek a legendával: az egyszeri, racionálisan gondolkodó
szegénylegény, tarisznyájában az összes elérhető információval, elindul a
piacra, ahol homogén áruit fogja értékesíteni és megvásárolhatja a számára
szükséges javakat.
Célja,
hogy saját hasznát maximálja. A piacon hozzá megszólalásig hasonló
szegénylegényekkel találkozik, egyikük sem képes a piaci árat úgy befolyásolni,
hogy a termékek kínálatát lényegesen növelné vagy csökkentené. A mesebeli
piacon nincsenek idő- és térbeli különbségek, minden vagyoni érték
magántulajdonban van. A termelés és fogyasztás minden költségét a termelő,
illetve a fogyasztó viseli.
A
szegénylegény csereberél, alkudozik, a sokadik alku után pedig minden áru
megfelelő áron elkel, minden szegénylegény elégedetten távozik. Megvalósul a Pareto-optimum, a Tökéletes Világ, amikor is senki nem
kerülhet gazdasági átrendeződés, csere folytán úgy jobb helyzetbe, hogy valaki
más rosszabb helyzetbe ne kerülne.
A
közgazdász hallgató és az egyszeri szegénylegény megnyugodva dől hátra: lám, a
jók elnyerik jutalmukat, még ha profitmaximálásra törnek is. Nem kell ehhez
más, csak józan ész, a Láthatatlan Kéz mindent elintéz.
A
mikroökonómia könyvben továbblapozva vagy az ajtón kilépve jön aztán a
hidegzuhany. Bár a tökéletes piac jól matematizálható, elemezhető, sajnos nem
létezik, csak modell. A modellen kívüli világban viszont kudarc kudarcot követ,
a valóságban általában nem teljesül a tökéletes verseny egy, de inkább több
feltétele.
A javak társadalmi szempontból optimális mennyiségű
termelése és fogyasztása nem valósul meg, mert például a termelés költségeit
nem csak a termelő vagy a fogyasztó viseli, hanem annak egy részét olyanokra is
átháríthatják, akik abból nem kérnek, esetleg nem is tudnak róla. (kiemelés tőlem: B.I.)
Ha az egyszeri szegénylegény tevékenységének
költségeit, kárait részben mások viselik, többnyire negatív externália (külső gazdasági hatás) keletkezik. A környezetszennyezés
olyanoknak is károkat okoz, akik a termelés hasznából egyáltalán nem
részesednek.
Valamilyen
oknál fogva gazdasági döntéshozóink java része nem jut túl a legenda első
fejezetén, vagy legalábbis élményeiről nem számol be. A közgondolkodást alakító
neoliberális közgazdászok, döntéshozók mintha ma is makacsul hinnének abban,
hogy
Adam
Smith Láthatatlan Keze megoldja a világ gondjait, csak biztosítani kell a
működését. A gazdaságkorban nehezen eligazodó egyszeri szegénylegények azt
hiszik, hogy a tökéletes piacon leleménynyel, kitartással előbb-utóbb
meglelhetik szerencséjüket. A tájékozottabbak belátják, hogy a piac távolról
sem tökéletes. Ha tényleg csak saját hasznukat keresik, rájöhetnek, hogyan
lehet másokkal megfizettetni költségeik egy részét. Aztán nem lesznek többé szegénylegények.
Lesznek
helyettük mások azok. Az oly áhított társadalmi optimum pedig egyre csak
távolodik. Ideje lenne tehát gazdaságkor kulisszái mögé nézni.
A Kéz láthatóvá válik. A könyv olvastán
felmerülhet bennünk, hogy az országnyi méretű piaci kudarc felszámolására van-e
egyáltalán esély. A szerzők komoly segítséget nyújtanak ahhoz, hogy igent
mondjunk. A téma irodalmának áttekintésével, a legfontosabb környezetre káros
támogatások számbavételével, a támogatások nagyságrendjének becslésével nagyban
hozzájárulnak ahhoz, hogy lássuk: a piac messze nem
tökéletes. A cégek nyereségének jó része származik közvetlen és közvetett
állami támogatásokból, másoknak okozott károkból. Ezek a támogatások ráadásul
sokszor távoznak is az országból hazautalt nyereség formájában. A gazdasági
folyamatok fenntarthatóvá tételéhez mélyreható szerkezeti beavatkozások
szükségesek. Ezek első lépése, hogy tudjuk, mely területeken legsürgetőbb a
beavatkozás.
A
szerzők maguk is további kutatásokat sürgetnek a kkt-k pontosabb kimutatása,
számszerűsítése érdekében. A kkt-k felszámolása elsősorban politikai akarat
kérdése, és valószínűleg nem egyszerűbb, mint a zöld adóreform megvalósítása.
A könyv olvastán azonban bizton állíthatjuk:
ha a környezet és az emberi egészség védelme egyszer olyan fontos cél lesz,
mint az euro bevezetése, az eltökélt döntéshozóknak lesz hova nyúlniuk a
könyvespolcon. Ebben segíthetnek az egyszeri szegénylegények, akik immár
tisztábban láthatják a piacot mozgató kezeket, és követelhetik a kevéssé elkötelezett
döntéshozóktól a káros támogatások leépítését.
(Kiss Károly /szerk./:
Tiltandó támogatások −
Környezetvédelmi szempontból káros támogatások
a magyar gazdaságban; L' Harmattan Kiadó,
Budapest,
2006,
300 oldal)
*
Kajner Péter okleveles közgazdász,
humánökológus, a Magyar Környezetgazdaságtani
Központ Alapítvány (MAKK) kutatója, az Élő
Tiszáért Program titkára.”