…ahol nincs ereje, nincs értéke a szónak, nincs támaszul szolgáló norma, és nincs erkölcs, nincs emberi tekintély és becsület többé, nincs értékrend?

Ahol egy nemzet és haza fogalmát, ország nevét, mártírhalált halt költőjének versét kalmárok marketing trükkjévé lehet silányítani.

Én nem kívánok így élni!

A mai világ rendszerint kissé zavarba jön, amikor az erkölcsi felfogás kérdéseivel kell szembesülnie. A globális világ fogyasztói társadalom-eszményében a „hass. Alkoss, gyarapíts!” Értékteremtő hármas jelszavát a „szerezd meg, fogyaszd el, élvezd!” Tanítása váltotta fel. Azok az értékek pedig, mint hogy „adjál, segítsél, légy könyörületes, hagyjad a másikat is boldogulni, alkalmazkodjál, vonulj néha háttérbe, szeress önzetlenül!” stb., alig-alig nyernek megerősítést a közvéleményt alakító globális médiában.

Ennek több lehetséges oka (pl. világnézeti óvatosság, értékelméleti bizonytalanság, az értékek relativizálódása, vagy képzettség hiánya, stb.) mellett különösen szembeötlik egy az ti., hogy a világlátásunk különböző aspektusai közül éppen az erkölcsi nevelés az, amelynek eredményességét – a legnagyobb befektetett energiák mellett is – a legkevésbé vagyunk képesek megbecsülni.

Az írástudók problémája, hogy tanítványaik fizikai, mentális és erkölcsi jellemzői ma lényegesen rosszabbak, mint korábban. A legtöbben az érzelmi és az erkölcsi terület hanyatlását érzékelik. Lényegében ezt a tapasztalást támasztják alá a bűnözési statisztikák, és ugyanerre a következtetésre juthatunk a mindennapi élményeink során. Vagyis minden jel arra utal, hogy a nevelés erői ma rosszul működnek a társadalomban. Ha nem akarunk ebbe a helyzetbe tétlen szemlélőként beletörődni, mind nagyobb szellemi és anyagi erőket kell mozgósítanunk az erkölcsi nevelés fejlesztése érdekében.

Ezt a szükségszerűséget támasztja alá az általános közérzetünk nem kielégítő volta is, amelyről szociológusok, pszichológusok és más írástudók rendre beszámolnak. Az okok gyökerei a legtöbb e témában megszólaló szerint vélhetőleg inkább erkölcsi, mintsem anyagi természetűek. Az erkölcsnélküliség miatti rossz közérzet megint csak az erkölcsi értékrend és az erkölcsi nevelés erősítéséért kiált.

Végül különleges aktualitást kölcsönöznek témánknak a világpolitika bennünket is közvetlenül érintő tragikus eseményei. A globalizálódó világ nemcsak fejlődést, áldást hozott az emberiség szerencsésebb felének, hanem megoldatlanul hagyott, mi több, felerősített sok súlyos problémát:

- a gazdasági fejlődés eredményeként nem csökkentek, hanem nőttek a világ gazdagabb és szegényebb fele közötti különbségek, az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok. míg az emberiség egyik (kisebbik) része dúskál az anyagi javakban, a másik rész sorait az éhhalál tizedeli.

- a természetnek és az emberiségnek harmonikus összhangja helyett a természet leigázásának és kizsákmányolásának, a környezet szennyezésének és felelőtlen pusztításának vagyunk a tanúi.

- a multinacionális érdekek nemegyszer háttérbe szorítják a nemzeti identitástudatot, és nem segítik a nemzeti önbecsülés erősödését.

- a materiális értékek kizárólagossága és az ezek megszerzéséért folytatott tülekedés felerősítette az emberiség gyógyíthatatlan betegségét, az agressziót. S ez mind fizikai, mind szellemi értelemben napi táplálékot kap a szintén globalizálódó vizuális kultúrából, sajtóból, és uralkodó módszerévé válik bizonyos társadalmi csoportosulásoknak. Vagy egyes embereknek érdekérvényesítő cselekvéseikben.

Témánk különleges aktualitását abban látjuk tehát, hogy a felsorolt jelenségeknek közös a gyökerük: valamennyi probléma erkölcsi kérdésekben koncentrálódik. Úgy tűnik föl, le kell végre számolnunk azzal a pozitivista illúzióval, amely szerint az emberiség sorskérdései a tudás, a tudomány segítségével lesznek megválaszolhatóak. Be kell látnunk, hogy a ráció, az intellektus önmagában nem hozott, és a jövőben sem hoz jó megoldásokat. A politikusok által előszeretettel hirdetett tudásalapú társadalom nem fog jobb életminőséget teremteni. Csak az erkölcsalapú társadalmak megteremtésébe vethetjük a reményünket.

Az ilyen társadalom építését viszont nem lehet erkölcsileg képzetlen fiatalokkal végezni. A társadalom (és az emberiség) problémáit nem lehet erkölcsi analfabétákkal megoldani. Az erkölcs analfabetizmus felszámolását viszont minél előbb kell megkezdeni.

Mindebből az következik, hogy az erkölcsi nevelés erősítése és tényleges előtérbe helyezése nélkül kevés esélyünk nyílik arra, hogy az önpusztítás zuhanórepüléséből valahogyan kikeveredjünk.®

Gondolom elég érvet soroltam fel ahhoz, hogy elhiggyük óvni, félteni kell értékeinket, ünnepeinket, kulturális örökségünket, azért, hogy ne süllyedjünk el a szürke értéktelen ünnep, öröm nélküli mocsárban. Szerintem, aki maradandó értékek mentén, az örök boldogságra érdemes módon képzeli el földi életet, az bizton számíthat kiegyensúlyozott, derűs hétköznapokra.

Annál is inkább háborított fel a Soproni sör reklám - Magyarország, én így szeretlek sorozatából a legújabb termék: Radnóti Miklós: Nem tudhatom c. verse, mint kalmárok legújabb marketing trükkje. http://meter88.wordpress.com/2010/02/05/a-soproni-sor-uj-reklamszpotja/

Miközben hírtelen felháborodásban erről írtam blogomat, tájékozódtam a neten. Kíváncsi voltam vajon mennyire értenek velem egyet.

Nos, nem sokat találtam.

Ezek szerint már ilyen alacsony az ingerküszöbünk az erkölcstelen hirdetésekről.

Emlékszünk, még a palackozott ivóvízről szóló hirdetésre ahol azzal csábítanak fogyasztásra, hogy minden palack árából bizonyos részű adott fillérek az afrikai szomjazókhoz kerül.

Felületes szemlélődő benyalja a hirdetés dupla fenekű üzenetét: Afrikában vízhiány van, tehát erre hivatkozva könnyű becsapni a fogyasztót, rábírni a vásárlásra.

Hol van itt a reklámetika és a Reklámszövetség, a csinnadrattás fellengzős céljaival és a fizetett alkalmazottaival:„A Magyar Reklámetikai Kódex azzal a céllal készült, hogy a Magyarországon reklámtevékenységet folytatók szakmai-etikai normagyűjteményeként szolgáljon, és alkalmazásával megvalósuljon az Országgyűlés által a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény bevezető részében is elismert szakmai önszabályozás.”

Miután ezt az írásomat egyúttal bejelentésnek szánom a Reklámszövetség felé, már csak erkölcsi tartást mérő próbának tartogatva, egyúttal felsorolom a fennhéjázó „MAGYAR REKLÁMETIKAI KÓDEX” melyik pontjait sérti penetránsan a kifogásolt reklám.

-„A reklámozásban figyelembe kell venni a társadalom általánosan elfogadott erkölcsi-etikai normáit, valamint a közízlést.”

Sértve érzem magam, ha hazámat, megbecsült költőm örökbecsű sorait egy hitvány sör reklámozására silányítják.

-„Természeti, történelmi, tudományos, kulturális értékek, emlékek reklámban való alkalmazása nem sértheti azok megbecsülését.

A reklám nem használhatja fel jogosulatlanul valamely személy nevét, képmását, hangfelvételét, nyilatkozatát.

A reklám nem járhat más természetes vagy jogi személy , illetve jogi személyiség nélküli szervezet jó hírnevének sérelmével. A reklám nem sértheti az emberi méltóságot, valamint a már nem élő személyeket megillető történelmi vagy kulturális megbecsülését, illetve általában a kegyeleti érzést.” „Nemzetek jelképei a reklámban – elsősorban termékek, szolgáltatások eredetének megjelölésére való utalásként – a jó ízlés határai között használhatók fel. A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek használatáról törvény rendelkezik. Az egyes megyék, települések jelképei csak az illetékes önkormányzat előzetes engedélyével használhatók fel a reklámban. Mindezen jelképek használata során meg kell őrizni azok tekintélyét.”

Radnóti Miklós élete, sorsa, életműve számomra kulturális érték. Kalmárok nem használhatják, versenyelőnynek nem sajátíthatják ki versenyelőny megszerzéséért, mert ezek közösségi értékek. Magyarország mindenkié Radnótival együtt, nem lehet magáncég reklámjához kisajátítva, még akkor sem, ha a költő leszármazottai engedélyt adtak, mert ők emberként lehetnek a gazdasági körülmények kiszolgáltatottjai, áldozatai.

A fennhéjázó Reklámszövetség válaszában megmutattatja erkölcsi tartását, valódi arcát és céljait.

2010 február

®P.S.

Jelen írásomhoz felhasználtam, Hoffmann Rózsa: „Az erkölcsi nevelés értékelméleti és pedagógiai dimenziói” c. tanulmányát