Kedves Attila!
Meglehetős késéssel
megírt, és a legutóbbi újságszámban nyilvánosságra hozott "Szerkesztőségi
reagálásodra" válaszolnék. Teszem ezt annak a legkisebb reménye nélkül ,
hogy mindazt amit írok mostani újságodban nyilvánosságra kerül. Pedig:
, (2) Ha a
sajtó a nyilatkozathoz [11. § (1) bekezdés d) pont] vagy a válaszhoz [6. § (2)
bekezdés] megjegyzést fűz, köteles az érdekelt erre vonatkozó észrevételét
közölni.
Neked írok és nem a
sajtótörvényben fel nem található de a jelek szerint takaróként jól használható
valamilyen bizottsághoz, mert: a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény Tv. 18. §
(2) A sajtó
feladatainak a teljesítéséért
a) az időszaki
lapnál a szerkesztőség vezetője,... a felelős.
Védekezésre
kényszerítesz a sárdobálásnak reám ragasztott címkéje miatt, de egyúttal
szeretném állításaidat is cáfolni miszerint az általad profi módon szerkesztett
újság közszolgálati, polgári demokratikus szellemű, és pártpolitikától
független lenne.
Elfogadható lenne
számomra ha beszédemnek néhány részletének közlése után konkrét
mondataimat Részedről tényekkel
cáfolnád.
Mert mit is mondtam én:
"És Vörösváron vajon különb e a sajtószabadság helyzete? Létezik
egy, az adófizetők pénzén létrehozott községi lap amelyben nem jelenhetet meg
nekrológ a víztársulati elnök halála kapcsán. Ebben a lapban nem hír, hogy a
gázrészvényeknek a lakosság véleményének kikérése nélküli eladása ellen a
Polgári Szövetség pártjai tiltakozó, kérő levéllel fordultak az önkormányzathoz.
Nem kerülhettek nyilvánosságra az eladást ellenzők érvei, kérései. A polgárok
nem ismerhették meg, hogy a belterületi határ módosítását a vörösváriak
előzetes véleményének kikérése nélkül hajtották végre. Sem azt, hogy ez a
módosítás milyen káros vörösvár hosszú távú fejlődésére. Tudják e a vörösváriak,
hogy községnek eddig közel 80 milliós vagyonvesztése van a tornacsarnok és a gázrészvények eladása miatt? A gázvagyon
Vörösvár összes családjának befizetéseiből keletkezett! E gázrészvények
eladásából akarják fedezni azt néhány km-es útépítést amely a község úthálózatának
még tíz százalékát sem teszi ki. Az útépítés pedig néhány jól kiválasztott
helyen folyik. A község nagyobbik többségéneknek pedig nem hogy
aszfaltútra, de még csatornázásra sincs
kilátása. Megy a rongyrázás, a lihegés az értelmetlen városi rangért, ha már
mást nem tudtak felmutatni. Ez szemmel láthatóan a közelgő választások
előtti sikerpropaganda része. Ezekben a
témákban az ellenzéki pártok állásfoglalásai nem jelenhettek meg a vörösvári
médiumokban. Hiába létezik a sajtótörvény amely nem ismeri a cenzúrát. A
felelős szerkesztő felett ott a széles társadalmi részvételt nélkülöző
szerkesztőbizottság amely előzetesen olvassa el az írásokat és dönt a
megjelenhetőségükről. Sajnos a felelős szerkesztő helyett. Ez megtörténhet ott
ahol a sajtószabadságról törvény rendelkezik? Kíváncsi lennék Petőfi véleményére cenzúra ez vagy sem.
Láthatjuk a cenzúrának vannak kifinomult formái is.
De ki a felelős ezért?
A hatalomba besoroló, tudását azoknak eladó
együttműködő, vagy a diktatórikus hatalmat elszenvedő kisember? Petőfi
erre egyértelmű válasz adna. Bizonyára
nem fogna kezet az együttműködőkkel és ezért nem Petőfinek kellene
szégyenkeznie. Mi pedig elgondolkodhatunk Petőfivel tartunk-e , vagy pedig a
mindenkori megalkuvókkal."
Nos Attila, hol' itt
a sár, melyik mondatom nem igaz! Vagy a
lelkiismereted szólalt meg a hallottak után és érvek helyett címkézel? Akkor
engedd meg, hogy én cáfoljam tényekkel a megjelent állításaidat
A közszolgálati
sajtó fogalmilag az adófizetők pénzéből finanszírozott de közösség minden
részvevője számára létrehozott és hozzáférhető lehetőség kell legyen
alkotmányos jogai gyakorlására. " A Magyar Köztársaság Alkotmánya
biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni
nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság
alkotmányos rendjét. "
Ennek két feltétele
van,
1/. -a valóban felelős szerkesztő aki a jogait
ismerve /ld. fennt/ kiáll
a közszolgálatiságáért, nem tűr meg maga felett -jó zsíros fizetésért- egy
előre cenzúrázó és egy személy baráti köréből származó, kis létszámú
szerkesztőbizottságot amely a törvényben sehol sem szerepel,
2./ -és széles körből választott, a szerkesztő
munkáját utólag értékelő kuratórium, vagy bizottság (ld.még médiatörvény
ide vonatkozó paragrafusait)
-2-
Hogy a
közszolgálatiság témájában ne vetüljön rám az ellenzékiségben utólag okoskodó
politikus címkéje emlékezetedbe idézem kormányzópárti időszakomból, a
pilisvörösvári médiaháború idejéből az MDF frakció álláspontját -amit én
dolgoztam ki- egy helyi lapról. Idézet az "Új Pilisvörösvár Ma" c.
újság 1991 júniusi számából:
"1. Tulajdonjogi kérdések.
1/1 A jelenlegi tulajdonosok
közül az MDF és az MSZ/M/P lépjen vissza Pilisvörösvár önkormányzata javára.
1/2 A kiadó legyen
Pilisvörösvár önkormányzata, ezzel is kimutatva, hogy a lap Pilisvörösvár
lakosságáé a községé legyen.
.....
2/3 A lap mondanivalójában
független legyen a pártoktól és az önkormányzattól.
2/4 Az önkormányzat csak
pártatlan, szűkebb csoportérdekektől független lapot támogathat! Ezért
politikai tárgyú írások csak valamelyik párt által felségjelezve és név
szerinti aláírással ellátva jelenhet meg.
.....
3/1. A Pilisvörösvár Ma újságra
értelemszerűen vonatkoznak a mindenkori sajtótörvény értelmezései.
3/2. A lapot egy független
szerkesztő szerkeszti akit pályázat kiírása alapján egy bizottság választ meg
2/3-os többséggel.
A bizottság áll:
-a Pilisvörösváron működő
bejegyzett pártok és függetlenek küldötteiből,
-az oktatási intézmények egy,
-a felekezetek egy,
-az egészségügyi intézmények egy,
-vállalkozók /iparosok egy delegáltjából.
és
most jön a lényeg:
3/3. A bizottság bármelyik
tagjának utólagos: /kiemelés
tőlem/ véleményezési, vétó, és
helyreigazítási kérelmi joga van a már megjelent írásokkal kapcsolatban.
3/4 A bizottság 50%-a+1 fő
javaslatot tehet a főszerkesztő: fegyelmi ügyének ill. visszahívásával
kapcsolatban. Az önkormányzat csak 2/3-os többséggel dönthet ezekben a
kérdésekben.
Lehet vitatkozni a
szöveg sikerültségéről, -különösen az egyesületek kifelejtett szerepéről- így
utólag mégis úgy érzem kiállja a demokrácia és törvényesség kritikáját
különösen, hogy médiatörvény megjelenését öt évvel előzte meg. Egy biztos a
jelenlegi gyakorlat ennek szellemétől és gyakorlatától fényévnyire van a cenzúrát és a demokra-tizmust vizsgálva.
Valóban a közszolgálati
sajtó legyen távol,-egyenlő távolságra- minden párttól. Azt, hogy
keresztény értékrendet hirdető pártok vörösvári képviselőitől sikerült távol
tartani a lapot, bizonyítva van. Pedig a párttörvény és a sajtótörvény
értelmében az ő jogaik a következők:
"A pártok társadalmi rendeltetése, hogy a népakarat kialakításához
és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári
részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak."
1986. évi II. törvény Tv. 2. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek
joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a
világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel
összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.
A pártpolitikától mentesség azonban a
mindenkor meglevő hatalomtól való
távolságtartást is feltételezi, függetlenül attól hogy a mindenkor ott
levők milyen színűek vagy minek álcázzák magukat. Ha a mindenkor hatalmon
lévőknek nem sajátja a demokratizmus, vagy nincs is igényük reá, mint azt már
tapasztalhattuk, akkor az azt kiszolgáló szolgalelkű sajtó a kollaboráns
szomorú történelmi szerepét vállalja. És ez a szerep a történelemben a utódok
megvetésével találkozott. Ha éppen nem is kell a soron következő hatalom
megtorlásától tartani, -mert ők történetesen demokraták lesznek a politikai
váltógazdálkodás szabályai szerint,- akkor többnyire az a rég bevált módszer
sem segít hogy a kollaboránsoknál családon belül megindul a dörgölődzés
becsülten következőkben feltörekvő hatalomhoz. De orcára hullást is
eredményezhet a többpárti rendszerben az újnak vélt befutó lemaradása. Szintén történelmi tapasztalat a kontroll
alatt tartható fizetett ellenzék szerepe a sajtó által. Ebbe fér bele a
hajbókolás a mindenkor meglevő hatalom képviselőjéhez a már-már bugyuta
szervilizmussal készített, szagtalanra adjusztált havi interjúk, és az ebben a
bódulatban elfelejtett alapelv: hallgattassék meg a másik fél is. Ezért
kerülhet bármikor a mindenkori hatalom képviselője abba az ellenőrizetlen
helyzetbe , hogy folyamatosan beszélhet hibás szerződésekről, híresztelhet
szervezeteken belüli ellentétekről, a
városnak állítólag kijutó nem létező anyagi előnyökről anélkül, hogy a másik
fél a szerződésekről, a módosításairól, a "veszekedő" szevezeten
belül a másik fél, vagy a politikai hatalom birtokosaként nyilatkozóval szemben
a másik politikai szereplő nyilatkozhatna. Ugyanis furcsa politika mentesség
az, amikor a fizetők, a mindenkor
meglevő hatalom képviselői azt mondhatnak amit csak "rendelnek", míg
a politikai szerepet vállaló ellenzékűk csak olvasóként van megszólítva és
magánemberként nyilatkozhatna meg, akkor is semleges témáról. Míg a sajtó az
adófizetők pénzén. / egyik korai költségvetés tervezet szerint az újság személyi kiadásaira 468 eFt, dologi kiadásaira
620 eFt, összesen 1,290 eFt, volt tervezve/ a mindenkor hatalmon lévőket segíti
a többiek ellenében, egyúttal megfosztja az ellenzéket, hogy: "a népakarat
kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való
állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak." Mert ha egyik politikai erő
helyet kap az adófizetők pénzén fenntartott lapnál és szerkesztőjénél akkor ha
az "polgári demokratikus szellemiségű" akar lenni, akkor a vele
szemben állónak is teret kell biztosítani.
Kedves Attila!
mindezt a felelős szerkesztőnek írtam, mert a felelősség a törvény szerint nem
hárítható át legfeljebb megalkuvással. A cenzúrát eltűrők megalkuvásával. Aki
viszont nem akarja megalkuvás perzselő marcangolását lelkiismeretében hordozni
annak le kell mondania a gentlemanliké szabályai szerint.
Remélem sikerült
bizonyítani, hogy a profi módon szerkesztett lapod sem nem közszolgálati, sem
nem pártpolitika mentes, sem nem polgári demokratikus szellemiségű. Neked
Attila pedig valóban Petőfivel és utódaival -akik akár a gyermekeid is lehetnek
-kell szembenézned.
Mindezt a lelkiismeretemre hallgatva kellett
megírnom Neked, mert én szeretném, hogy továbbra is szívesen fogjanak velem
kezet Vörösvár Polgárai.
Szeretettel üdvözöl
Botzheim
István
expolgármester