SZAUTER RUDOLF
1944-2008
Szervusz, Rudi!
Ismét megleptél minket. Most, mikor
az utóbbi idők legjobb libatöpörtyűjét sikerült megcsinálnom –amiből szokás
szerint Neked is jutott volna egy adag- itt hagytál bennünket, meghaltál nagy
hirtelen.
Szerintem Te sem számítottál rá. Utolsó hangposta üzenetedet nem töröltem, pe-dig szokásod szerint ott is korholsz, mivel nem voltam
még talpon, miközben Neked fontos dologban hívtál. Azt kellett volna
tisztáznunk, hogy 1956 forradalmának első napjaiban -amiről
mostanában többször szót ejtettünk- mekkora krumpli kupac volt a községháza
előtt? Azon a napon mikor a Fő út papír fecnikkel volt teleszórva, és Te a
Sallai és Fő út kereszteződésében a Patika előtt egy buszmegállót jelző táblára
akasztottál fel egy gipszszobrot, amelyik egy akkor bukott országos főtitkárt
ábrázolta.
Nekem tízéves korom egyik első élménye volt azokból a lázas, lelkes napokból. A
Fő út tele emberekkel a rendőrség kapuja feletti vörös csillagot éppen a
parancsnok veri le. Úgy látszik a Te tizenhárom éves kori emléked elmosódott
egy másik kép felidézése kapcsán.
Ezt most már nem tudjuk tisztázni.
Azt a mások, a kívülállók számára szokatlan, talán gorombának tűnő évődő hangot
megengedtük magunknak, mert régóta ismertük egymást, bár nem azonos utca-brancshoz
tartoztunk. Ezt hangot találtuk meg fiatal műszaki értelmiségiként a buszon
utazva reggelente és alkalmanként hazafelé, és bukkantunk nagyon gyorsan
közös nevezőre társadalmi kérdésekben, és nem mindig
csak kritikus, passzív attitűddel. Egy tanácsi bizottság külsős tagjaként,
többekkel együtt lehetsz büszke arra, hogy a megyei tanács által a falunkra
kényszerített költségvetést megváltoztatva elértük a Templom téri iskola
bővítését.
És bár el lehettél volna foglalva családi ügyeiddel, jutott idő a közéletre,
barátságokra. Szerettél és tudtál élni Nagy gurman voltál, kiváló társasági
ember. Ha kellett órákig voltál a társaság központja anélkül, hogy egyszer is
ismételted volna magad.
A család és a szakmai pálya szinte természetesen alakult Nálad. A malomiparral
akkor kötelezted el magad, most már mondhatjuk – egy életre. Egykori malomipari
kollegáid, pályatársaid és régi diáktársaid is megrendülten vették a gyászhírt.
Őket idézem:
„Sz. R. 1958-ban az egykori Malomipari Technikumban kezdte el a szakmai tanul-mányait.
1968-ban a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát.
Az Óbudai Malom, majd a Baranya-megyei Malomipari Vállalat voltak az első
munkahelyei.
1970-től a Gabona Tröszt Kutató Intézetének tudományos munkatársa lett.
Kutatási-fejlesztési témái az akkori malomipar technológiai és gépészeti
modernizációjához kapcsolódtak.
A kutatóintézeti munkák iparági megvalósításai révén országosan ismert és
elismert szakemberré vált.
Szakmai sikerei elsősorban a lapátnélküli szitáláshoz és a rövidített őrlési
eljáráshoz kapcsolódtak.
Újító és feltaláló szellemű mérnökember volt. A dolgok mélyéhez, gyökeréhez
igyekezett közelíteni. Több malomipari szabadalom fűződik a nevéhez.
Számos szakelőadást tartott, a malomipari szaksajtó gyakori szerzője volt, nemzetközi
malomipari szaklapban is publikált.
Az 1980-as évek végétől az Élelmiszeripari Gépgyár – ÉLGÉP -, majd annak
szakmai jogutód cégének a MAG Malomgépgyártó Kft-nek
lett egyik vezető tervező munka-társa.
1990- től, mint választott politikus nagy
odafigyeléssel volt a malomipar privatizációjára, szorgalmazója volt a
malomipar un. decentralizált privatizációjának.
Egykori kollegái tisztelettel adóznak szakmai teljesítménye előtt. „ (idézet vége.)
Lám az itteni tevékenységed sem az epigonok szorgalmas körmölése, hanem a
fel-fedezők küzdő munkája volt, rengeteg tanulmányúttal, folyóirat cikkel és találmánynyal.
Gyakorlatilag egy munkahelyed és egy szakmád volt egész életedben. Ennek
kapcsán kerültél ifjú mérnökként pár évre Pécsre majd visszatérve alapítottál
családot.
Feleségedet is a koraifjúságod szenvedélye a népi tánc kapcsán ismerted meg.
Emellett részese voltál a Vörösváron legendás hírű és
sok tehetséges embert kinevelő Könyvbarátok Körének.
Azután, úgy ahogy egy férfiembernek illik, megépítetted majdnem saját kezűleg a
házadat, és Kornélia, -Nelli lányod után fiat is
nemzettél Ákost. A névadás önmagáért
beszél.
A férfiembertől elvárható faültetés helyett egy egész szőllöskertet
telepítettél.
Azt a bizonyos könyvet már nem kell megírnod, mert a világhálón neved a Wikipédiában első kattintásra jelenik, meg ami nem
mindenkinek adatik.
Neked megadatott, mert első hívásra jelentkeztél azok körébe, akik gondolkodás,
anyagi mérlegelés nélkül vállalták, hogy tevőlegesen vesznek részt az új
társadalom körvonalainak megrajzolásában, függetlenül attól, hogy az idegen
megszálló csapa-tok még itt voltak országunkban és –mint később felderenget-
ezt a lelkesedést és bátorságot sokan használták ki előre eltervezett
magáncéljaik levezénylésére.
Sikeres szakmai karriert hagytál fel azzal, hogy vállaltad, először a magyar
demokraták soraiban belső választáson, majd az első szabad parlamenti
választások küzdelmeiben a megmérettetést. Így lettél parlamenti képviselő,
majd a megyei önkormányzat tagja.
Az első szabadon választott parlament soraiban a Magyarországi Németek
–földijeid, véreid- érdekében emeltél szót, jártad ki a kárpótlást jelentő LEX
Szautert.
És bár szűkebb környezetedben –földijeid, véreid- erre már nem emlékeznek,
hangozzék el legalább így utoljára itt az amit Dr
Alexander Arnot német nagykövet a rezidenciáján a
jelenlétemben mondott neked
-„ Herr Szauter sie haben ihren Landesgenossen
unvergessliche Dinste geleistet”
Azaz „Szauter úr Ön a nemzettársainak felejthetetlen szolgálatokat tett.”
Így van ez: a tettek felejthetetlenek, a kollektív memória felejt és hálátlan.
Ebbe neked is bele kell nyugodnod. Egy a vigaszod, hogy különösen az utóbbi
évek csapásai látásod, majd feleséged elvesztése, a folyamatos készenlét a
gyerekkori betegséged miatt, nem csapás és büntetés volt, hanem az itt a földön
létező rossz működése.
Ő akivel most találkozol majd először, a földön
hiányzó szeretet megtestesülése.
Ez a találkozás neked lesz kárpótlás minden szenvedésért, amelyért érdemes volt
ilyen eredményesen, de szenvedésekkel teli életet élni.
Szervusz, Rudi!
Nyugodj békében!