MDF Pilisvörösvári Szervezete

Pilisvörösvár, Semmelweis-köz 5/3, tel/fax: /26/ 330-149,

E-mail: boci76@freemail.hu

A "BUDAI FÓRUM" szerkesztője:

Simon Tamás Ferenc részére

FAX: 06 /1/ 224-68-71

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Az alábbiakban megküldöm a -"Konzervatív polgármesterek I. nemzetközi konferenciájá"-n történt találkozásunk alkalmával tett felkérésedre az ott elhangzott hozzászólásom írásbeli formáját. Amennyiben rövidítésre van szükség értesítésed után rendelkezésedre állok.

"Köszönöm a szót Elnök Úr"

Kedves Kollegák!

A mai napon konferenciánk -a "Konzervatív polgármesterek I. nemzetközi konferenciája"- témájához kapcsolódóan nívós előadásokat hallhattunk a konzervativizmus fogalmáról, tartalmáról és az önkormányzatiság helyzetéről, jövőjéről és eredményeiről.

Konferenciánk nemzetközi, tehát a határainkon kívül rekedt nemzettársaink képviseletében is hallhattunk a témába vágó helyzetjelentést és értékelést. Ezek között az előadások között volt bölcs, öntudatos és reális helyzetismertetés és jövőkép, de máshol a higgadt ismertetés a reménytelenség és segélykiáltás háttérhangulatába is fordult. Megrendülten hallgattuk ezeket az előadásokat, de nem reagáltunk rájuk.

Hozzászólásomban ezt a reagálást szeretném pótolni és ha Elnök Úr megerősít abbéli ismeretemben, hogy konferenciánk "Zárónyilatkozat " elfogadásával ér véget, akkor e zárónyilatkozathoz lenne javaslatom.

Javaslatom kapcsolódik konferenciánkon ma sokszor idézett és remélhetően valamennyiünk által vallott konzervatív értékekhez. Ezek közül is egyre szeretnék koncentrálni: a szolidaritásra, a testvériségre.

Arra a kötelező testvériségre gondolok amely eltéphetetlenül kell hogy összekapcsoljon valamennyi a határainkon kívül rekedt nemzettársunkkal. Igen nekem testvérem valamennyi nemzettársam aki magyarnak vallja magát. Vallom ezt annak ellenére hogy magam teljesen sváb származású vagyok, de nemzetiségi gyökereimet elvesztve egy valaha volt anyaország felé, svábságom csak szűkebb településemhez-szülőfalumhoz- köt. Azonban innen kilépve, ebben az országban magyar vagyok, vállalva ennek az országnak a mi ideérkezésünk előtti történelmét, annak dicsőséges és kudarcokkal teli lapjait is. Így vállalom illetve élem meg magyarságomat és különösen erősen köt a testvériség Erdélyben megismert barátaimhoz, mert ebben a különösen bonyolult magyar identitásomban még a nemzetiségi kisebbséget is volt módom megismerni és ezáltal tudom nemzettársaim helyzetét határainkon túl mélységesen átérezni.

Csak aki rendszeresen járja és keresi fel Erdélyt -és gondolom valamennyi határainkon túl lévő magyarok lakta vidéket- tudja milyen nagy szüksége van ott élő nemzettársainknak egyenként a személyes találkozásokra, a testvértelepüléseknek formális keretek között bonyolódó rendszeres kapcsolathálózatára és Magyarország nemzetfiaihoz szóló megnyilvánulásaira.

Félreértés ne essék nem anyagi, segélyakciókra van szükségük testvéreinknek, annak ellenére, hogy a felszínes látszat vagy a kapcsolatok kezdete tárgyiasult szociális segítségnyújtást mutat. Ez a kapcsolatrendszer viszonos és egyenrangú. Ha nekünk van átadásra méltó technikánk kultúránk, ismeretünk, tárgyunk, fellendítésre való tőkénk, akkor bizton számíthatunk (ha ez egyáltalán fontos testvérek között) hazavihető, megtanulható vendégszeretetre, nálunk már régen feledett emberi tartásra, viselkedésre, tiszta emberségre, ismeretekre olyan fenntartható kapcsolatrendszerről a természettel, erőforrásokkal, amit a magyar nemzet sajátjává kell tennünk és rejtett kincsként, szellemi kulturális örökségünkként kell felfedeznünk és óvnunk.

Ha mi látszatra segítünk egy ott ritkán látott márkás csemegével (bár van e egy kürtős kalácsnál, savanyú zsendicénél finomabb csemege), vagy egy nyugatról kapott és továbbadott tűzoltóautóval, jól kell tudnunk testvéreink egy másik országban élnek! A mi megjelenésünkkel, tárgyi anyagi segítségünkkel nem fogjuk megváltoztatni nemzettársainknak, az ő lakóországuk a helyzetét.

De ők meg tudják saját helyzetüket változtatni és országukra is hatni tudnak, ha fogjuk a kezüket bátorításként, anyanemzetükhöz való tartozásuknak érezhető tapintható jeleként, akár szótlanul is. Ha bizton számíthatnak ünnepeiken levelünkre néhány soros üdvözletünkre és ettől reménytelibbé válnak mindennapjaik is. Az összetartozás, az anyaországgal meglévő élő kapcsolat magabiztos ént, nyugodt körülményeket teremthet munkájukhoz lakóországukban. A nyelv, a történelem megismertetésében, tankönyvek, oktatási lehetőségek nyújtásával a nemzeti azonosságuk erősítésével válhatnak lakóországuk húzó, mintát adó polgáraivá és ezzel esélyessé az európai közösség csatlakozásra érett régióként, és ezzel annak a reménynek a kiteljesítőivé, hogy a légiesedő határok révén valódi kapcsolódás teremtődik meg az anyaországgal. Ebben a települések között meglévő és létrejönni szükséges (ahol a szubszidiaritás elv megkívánja) testvérkapcsolat alapfeltétel.

Forduljon tehát a "Konzervatív polgármesterek I. nemzetközi konferenciája" zárónyilatkozatában minden magyarországi település polgármesteréhez azzal a felhívással, hogy:

"MINDEN MAGYAR TELEPÜLÉSNEK LEGYEN A HATÁRON KÍVÜL REKEDT NEMZETTÁRSAINK ÁLTAL TÖBBSÉGBEN LAKOTT ÉS REMÉLHETŐEN VEZETETT TELEPÜLÉSSEL TESTVÉRKAPCSOLATA."

A szubszidiaritás elve itt azt jelenti, hogy nem szabad megvárnunk, míg valaki majd csak felfedezi településünket, hanem tudatosan, adott ismérvek alapján a magyarországi településnek kell keresnie vállalt testvértelepülését.

A további, az előzőt továbbfejlesztő javaslat nemzettársaink lakóországában meglévő bizalmatlanság csökkentésére szolgál. Valamennyien érzékeljük ottjártunkkor azt az alkalmanként feszült légkört ami a különböző nemzetek együttéléséből származik. Mindenki előtt ismertek ennek a légkörnek gyökerei, valóságos és vélt történelmi sérelmek, a nyomorból származó súrlódások, bűnbakkeresések, és az erre mindig rájátszó demagóg napi politika cselvetései. Néha pont az anyaországi látogatások, felszínen megjelenő anyagi, tárgyi segítségnyújtás gerjeszti az irigységet féltékenységet. Tehát ha létrejöttek és kiteljesedtek felhívásunk folyományaként, vagy az élet tovahaladtával a minden magyarországi és határainkon kívüli magyar vezetésű településekkel a testvérkapcsolatok, akkor

" A BIZALMATLANSÁG ÉS A FÉLTÉKENYSÉG LÉGKÖRÉNEK OLDÁSA ÉRDEKÉBEN A MAGYAR TESTVÉRTELEPÜLÉSEK (MAGYARORSZÁGI ÉS HATÁRON TÚLI TESTVÉRTELEPÜLÉSE) EGYÜTT KERESSÉK KETTEJÜK LAKÓORSZÁGBELI NEM MAGYAR TESTVÉRTELEPÜLÉSÉT"

Tudom, hogy ez a lépés nem hozható létre azonnal és minden helyen. Ebben éppen a határon kívül rekedt testvéreink tudnak helyzetet elemezni és végső döntéshez tanácsot adni. Mi azonban próbáljuk javaslatunkkal felemelni tekintetüket az évszázados sérelmek, napi súrlódások szűk ösvényéről a népek békés együttélésének reményét sugalló szeretetközösség irányába.

Köszönöm a figyelmüket

Pilisvörösvár, 2000. február 21.

/ Botzheim István/

Pilisvörösvár Város polgármestere

az MDF Pilisvörösvári Szervezetének elnöke