Értékelés,
gondolatok a szolgálati félidejében lévő városi önkormányzat eredményeiről
„Az igazság - mindig nyereség, bármilyen nehéz volt is alkalmazkodni hozzá.”
(Albert
Schweitzer)
Köszöntöm
városunk polgárait az új évben, amely egyidejűleg a XXI. század küszöbe.
Pilisvörösváron 2000. novemberében megtartott Közmeghallgatáson - amely egy
nyilvános testületi ülés volt - elhangzott beszédemet teszem közzé. Ennek a Közmeghallgatásnak célja az volt, hogy lehetőséget adjon az
állampolgároknak kérdéseik feltevésére. E kis közleményemet a saját nevemben
írom, arról, miként értékelem elmúlt két éves munkánkat. Az újonnan választott
városvezetőket a városi cím motiválja munkájukban. A városi cím megpályázásának
megítélése is különböző. Vannak, akik azt mondják, hogy egy szimpla választási
trükk volt, a polgárok bizonyos mértékű átverése, pótcselekvés valódi
eredmények helyett. Vannak akik szerint Pilisvörösvár település megérett arra,
hogy város legyen, hogy a vonzáskörzete már akkora, már az infrastruktúrája
elég fejlett volt 4 évvel ezelőtt is, hogy város legyen és vélhetően több pénz
is lesz a városi címből. Hogy a város
polgárai erről mit gondolnak és mi a többség véleménye, ezt nem lehet tudni,
mert a pályázat beadása előtt nem volt népszavazás, nem volt
közvélemény-kutatás. Az biztos, hogy több pénz nem lett és ez a Képviselő-testületet,
továbbá magamat is mint polgármestert, kész helyzet elé állított. Mikor engem
ismét polgármesternek hívtak, - hogy vállaljam el a jelöltséget - tudtam, hogy
ebből a településből várost kell csinálni, elképzelhető, hogy képviselőtársaim
is úgy ültek le az asztalhoz, hogy a városi feladatok jelentenek kihívást e
településen. Ha megengedik, témánként mennék végig, hogy mi tekinthető már
megvalósultnak és milyen feladatok vannak még előttünk.
Városháza
Engedjék
meg, hogy az önkormányzatnak helyet adó Városházáról szóljak. A városi
települési önkormányzat a Képviselő-testületből áll, amelyik választott
testület és annak Hivatalából. 1998-ban egy zsúfolt városházát, nehezen
áttekinthető belső szerkezetű és elhelyezésű irodákat találtunk. Az eltelt két
év alatt külön épületben helyeztük el a Városi Gyámhivatalt.
A
Városi Gyámhivatalnak körzeti feladatai vannak, közel 40 ezer ember gyámügyi
feladatait kell elintéznie, ezért a Puskin utcai óvoda helyén helyeztük el, azt
renováltuk és jól megközelíthető helyen van.
A Városháza a mai állapotban eljutott oda, hogy azok
az irodák, ahol nagy forgalmú ügyfélfogadás van, valamennyien a földszintre
kerültek. A műszaki és beruházási iroda egy külön épületbe került, annak
tetőterének kiépítésével.
Tehát egy 8-10 mFt ráfordítással világos és elérhető
Városházát, áttekinthető képet kaptunk.
Nem kis munkánkba tellett, hogy időben meg tudjuk
szerezni azokat a forrásokat az államtól, a Belügyminisztériumtól és magát a
lehetőséget, hogy Pilisvörösváron Okmányiroda nyílhasson. Ma már a személyi
igazolványtól kezdve november 1-jétől már vállalkozási igazolványok is, és
vélhetően 2001. január 1-jétől a közlekedési okmányok ügyintézése is
Pilisvörösváron elintézhetők.
1999-ben az okmányirodák megnyitásával és ennek a
jogszabálynak az életbelépésével annak a veszélye fenyegette Vörösvár polgárait
- és ez az állapot egy fél évig el is tartott -, hogy az a kedvező állapotot,
ami már 1992-től létezett – hogy Vörösváron el lehetett intézni a személyi
igazolványt a Rendőrségen – azt 1999. nyarától kezdve ismét Budaörsre helyezték
az ottani okmányirodába, és ma is oda kellene mennünk.
Tehát nagy eredménynek tartom, hogy kezdeményezésemre,
parlamenti interpelláció nyomán levelemre a Belügyminisztérium kedvezően
reagált és másokat megelőzve Pilisvörösváron létesült okmányiroda. Ehhez a
Belügyminisztériumtól 8 millió forintot kaptunk. A testület is tett hozzá 1
millió forintot és ezzel egy korszerű Okmányiroda áll, elsősorban a Vörösvári
polgárok és további 11 település polgárainak rendelkezésére. Szigorúan
figyelem, hogy a Gyámhivatal és az Okmányiroda ki jön-e abból a pénzből, amit
az államtól erre a célra kapunk. Amennyiben nem jön ki, akkor meg kell szereznünk
az államtól, a Belügyminisztériumtól azokat az eszközöket, amelyek a működéshez
szükségesek. Ugyanis nem várható el Pilisvörösvártól, hogy a nem Vörösváriak
ügyeinek intézésére helyi forrásokat áldozzunk. Ez 1998-ban sajnos létező probléma
volt az egészségügyi és oktatási intézményekben, hogy ilyen jellegű
kifinanszírozás létezett. Szerintem 1998-ban volt a csúcs, közel 100 millió
forint. Ez a gond még ma is létezik, bár jóval kisebb mértékben, és folyik
ennek az elemzése és az elhárításának, orvoslásának a megoldása.
Ami még hiányzik, az sem mai keletű, de az Okmányiroda
megalakításánál vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy ez a Városháza és az ott
elhelyezett intézmények építészetileg nem túl alkalmasak a polgárok fogadására.
Hiszen ez egy közel 200 éve épült postakocsi állomás
és szálloda volt, ezért nincsenek nagy váróhelyiségek kialakítva, a szűk
folyóson kénytelenek az ügyfelek várakozni. Ezért egy javaslatot vittem a
Képviselő-testület elé, a testület már a tervezési költséget meg is szavazta,
hogy egy korszerű ügyfélváró kerüljön megépítésre a Városházán. A következő évi
költségvetés témája lesz, hogy az ügyfélvárót - ami a két épület közötti kapu
helyén lenne elképzelve és onnan lehetne
bejárni -, hogyan építjük meg és mennyiért. Ennyit a városházáról.
Folyamatos plusz pénzt igényelt szinte valamennyi
intézmény fenntartása és működtetése helyi forrásokból. Talán az általános
iskolák, amelyek mint oktatási intézmény az állam által biztosított pénzből
tartják fenn magukat. Az állam egy gyerekre kivetítve adja a pénzt.
6 óvoda van Pilisvörösváron, 2 modern, 4 régi épületben
van elhelyezve. 2000. évben nyilvánvalóvá vált, hogy ezekben az óvodákban,
férőhelyhiány van. A Képviselő-testület már megkezdte a volt Ferroglóbus
épületében tervek alapján egy ez irányú beruházás támogatását. Jelenleg azt
gondoljuk, hogy fedezni tudjuk 2 óvodai csoport férőhelyét, de miután a
bővítést folytatni kell, és ott még van hely, és át kell gondolnunk az óvodai
férőhelyeket, elképzelhető, hogy további férőhelyeket kell biztosítani. Ebben
ki kell tágítani a gondolkodásmódunkat, és el kell képzelni, hogy Pilisvörösváron
egyházi kezelésű és fenntartású óvodák is legyenek, de magánóvodák is.
Egyértelmű, hogy az Önkormányzat kötelező feladata, hogy a teljes
férőhelyigényt ingyenes, lelkiismeretileg szabad és világnézetileg semleges
férőhelyekkel biztosítsa.
Az általános iskolákban alkalmanként igényként
jelentkezik az iskolák bővítésére. Itt is várható, hogy a következő évben ezt a
kérdést a Képviselő-testületnek át kell gondolnia, mennyire és hol akarnak
bővíteni, egyáltalán szükség van-e a bővítésre. Jelenleg 100 gyerek fölött van
az iskolákban a nem vörösvári gyerekek száma. A Képviselő-testület már hozott
egy határozatot, hogy a nem pilisvörösvári gyermekeket ne vegyék fel, de nem
biztos, hogy ez a megoldás, hiszen itt is körzeti szerepet képvisel városunk.
Az állam által fedezett összegből, a helyi adófizetők pénze nélkül az iskolák
működése biztosítva van, hiszen fedezve van az állam által. De ha az iskolák
bővítését, és esetleg a körzeti feladatok ellátását az Önkormányzat
felvállalja, akkor ennek a fedezetét át kell gondolni a megyével és a szomszédos
önkormányzatokkal.
Gimnázium egyértelműen körzeti
feladatot és szakmai, regionális feladatot lát el – a német nemzetiségi
oktatáson keresztül, és kb. 20 %-os helyi forrást igényel. Az új igazgató
elképzelései szerint a regionális szakmai, oktatási feladatokhoz érdemes
mozgósítani az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat eszközeit. Itt fennáll
az a feladat, hogy esetleg intézményfenntartó társulással az ügyet rendezzük, a
szomszédos önkormányzatokkal és Pest Megye Közgyűlésével.
A Muttnyánszky
Ádám Szakképző Iskola sorsa az idén nyáron eldőlt a következő két évre. A
képviselő-testületünk 1999. elején határozatot hozott, hogy leadjuk az
intézményt Pest Megyének. Az Önkormányzat nem kívánt a fenntartója lenni, mivel
ez egyébként is megyei feladat. Ebben az intézmény csúcsosodott a helyi
források túlzott igénye. Tehát a Vörösvári adófizetők pénzéből valamennyi az intézményeinkben
oktatott gyermek 1998-ban még egyszer annyi támogatást kapott az Önkormányzattól,
mint amennyit az államtól kapott. Ugyanakkor az itt oktatott létszám kétharmada
nem vörösvári diák, tehát adófizetőink pénze városunkon kívülre került.
Ezért úgy döntött a Képviselő-testület, hogy leadja
a feladatot. Célul tűztük ki, hogy amíg át nem veszi Pest Megye, addig
korlátozzuk a felvehető létszámot és a szakmák számát, ezzel csökkentve a működési
költségeket. Ez így ment két évig, majd hosszas huzavona után - amiben a Pest
Megyének van felelőssége – majd 2000. évben úgy döntött a Képviselő-testület,
hogy fenntartja az iskolát. Ennek következtében igazgatóváltás is történt, és
jelenleg az új igazgató koncepcióját készíti, és vélhetően ennek az iskolának a
túlélése a feladat. Az is vélhető, hogy jelentős forrásokat kell az intézményre
ráfordítani. Két év után következik be ismét az az állapot, hogy a helyi
Képviselő-testület felajánlhatja Pest Megyének, sőt a Megyének kötelező
átvenni.
Egy nagyon sikeres intézményünk van, az idősek és
fogyatékosok ellátására a Napos Oldal Szociális Központ. Legalább 4-5 feladatot
lát el, ezek közül nem egy nem is kötelező. Ennél az intézménynél nemhogy az állam a költségeket fedezi, de bizonyos
mértékig felül is finanszírozza, bizonyos szempontból – elnézést hogy ezt a
szót használom – üzlet is. Nyugodt munka folyik ott, és bizonyos tartalékok
vannak. Ez az intézmény az egészségügyi intézményekkel együtt: Vöröskereszttel,
ápolónőkkel sok mindenre képes, és sok kapacitás van még itt elrejtve
ötletekben is meg lehet oldani.
Eredetileg ez a Költségvetési Üzem volt, jelentős
építőipari kapacitással. A rendszerváltoztatás során lett meghatározva, és
talán még ez a Képviselő-testület is változtatott a feladatain. Jelenleg elsősorban
a csatorna üzem üzemeltetése és fenntartása a feladata, a város néhány
karbantartási feladata mellett. Át kell gondolni a Városgondnokság feladatait,
látható, hogy nagy az épület, amelyben elhelyezve van. Meg kell határozni a
végleges sorsát, de a Városgondnokság sorsa elválaszthatatlan a csatornaüzemeltetés
megoldásától.
Egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyek
1999-ig az OEP által biztosított eszközökből nem tudott kijönni. A normális
működéséhez, ezért a város pld. 1998-ban a működéséhez 13 millió forintot
adott. És miután 25 ezer embert lát el a Rendelőintézet, s ebből csak 12 ezer a vörösvári, így 7,5 mFt nem vörösvári
betegek ellátására fordítódott, a vörösvári adófizetők pénzéből. Világos elvárásunk
és az Igazgató asszony eredményes munkája alapján 1999-ben és 2000-ben a
Rendelőintézet már nem igényel helyi forrásokat. Örömmel látjuk ezt és örülünk
annak is, hogy Pilisvörösvár kifinanszírozás nélkül is el tudja látni a körzeti
feladatokat is. Ez cél volt a megválasztásunk alkalmával.
A Mentőállomás üzemeltetése a Mentőszolgálat kezében
van. A Mentőállomást Pilisvörösvár és a környező települések Önkormányzatai
hozták létre, és fedezték az építési költségek 90 %-át.
Viszont nem volt meg a teljes fedezet, tehát nem
valósult volna meg a Mentőállomás, ha nem veszi kézbe a beruházást a Pilisi
Medence Egészségügyi Alapítvány, és saját beruházásában nem építi meg és nem
teszi hozzá azt a 10 %-ot ami hiányzott, kb. 2-3 mFt-ot. Az összberuházás kb.
20-27 millió forint volt. Ennek a működtetése az Országos Mentőszolgálat
kezében van. Az idén döntött a Képviselő-testület, hogy átadja a
Mentőszolgálatnak, most folynak az átadási intézkedések, megállapodás-kötések.
Tehát ez egy állami tulajdonná válik, működését az államnak kell biztosítania.
A Mentőszolgálattal biztosítjuk - a velük kötött szerződés alapján - a hétvégi
orvosi ügyeletet. Erre adott összeget fizet az Önkormányzat és ez körzeti
feladat. Itt példásan valósul meg a körzeti hozzájárulás. Tehát Pilisvörösvár
és a környező települések a lakosság arányában finanszírozzák. Amin még
gondolkodni lehet, hogy ez az ügyelet tartalmazzon gyermekorvosi ügyeletet is.
Ez jelentős összeget igényel. A Város elgondolkodhat rajta, hogy milyen módon
tudja fedezni. Megoldható, de fedezni kell.
A focipálya
nem intézményünk ugyan, de az Önkormányzat a tulajdonosa. Megállapodás alapján
a mindenkori Sportegyesületek kezelik, tartják fenn. Véleményem szerint a
focipályára költeni kell, különösen azért mert magasabb osztályba lépett a
sportegyesület, de – ugyan ritkán járok oda – nehezen tudom elképzelni, hogy ha
jelentős számú női szurkoló érkezik oda, hogy intézik a szükségleteiket, meg
általában milyen az épületek állapota. Ha komolyan gondoljuk, akkor idén erre
jelentős összeg kell szánni. Természetesen most a focipályáról és környékéről
van szó. Beszélhetünk még az ifjúsági sport finanszírozásáról. Ami a foci
üzleti jellegét illeti, abba az Önkormányzatnak nem kell beavatkoznia, bár
döntés kérdése, ha vállalkozni akarunk, itt is megjelenhetünk.
A hozzánk érkező panaszokból ítélve kevesen tudják
Vörösváron, hogy a kábeltévé nem önkormányzati felügyelet és üzemeltetés alatt
működik. A Pilisvörösvári Kábeltelevíziós Kft.-t az akkori önkormányzat megkérdezése és
engedélye nélkül 1991-ben alapította az akkori kultúrház-igazgató, az akkori
gimnáziumigazgató, intézményeik vagyonát (intézményenként 250 ezer forint
értékű dolgot) beadva a Kft-be, amelyiknek harmadik alapító tagja a SAT-ELIT
2000 piliscsabai telephelyű GMK volt.
A Pilisvörösvári Kábeltelevíziós Kft. 1992-ben tőkeemelést végzett - szintén
az önkormányzat megkérdezése nélkül – és további 250 ezer forintos törzstőke
bevételével az OLISTÁR Kft-t vette be a társaságba, ezzel az önkormányzatot –
közvetve intézményein keresztül – abba a hátrányos helyzetbe hozta, hogy a 66
%-os közvetett önkormányzati tulajdon 50 %-osra csökkent. Ettől kezdve ebben a
társaságban az önkormányzat döntő irányítással nem tudott részt venni.
Jómagam az évek folyamán polgáraink panasza alapján
megkíséreltem tájékoztatást kapni a társaság szakmai-, üzemeltetési kérdéseiről,
gazdálkodásáról, szolgáltatási színvonaláról, engedélyeiről, pénzügyi
helyzetéről. Ezek a kísérleteim az akkori ügyvezető igazgató elutasító,
elkerülő viselkedésén futottak zátonyra.
A kábeltelevízió szolgáltatási színvonalának, havi
díjának arányának értékelését a szolgáltatáshoz képest, technikai állapotának
megítélését polgárainkra bízom. Azt gondolom, hogy véleményünk abban egyezik,
hogy ez az állapot hosszútávon nem tartható fenn. Ugyanakkor nagy kár, hogy ez
az állapot előállott, mivel a kábeltelevíziós rendszer mint távlati
elektronikus, telekommunikációs, illetve információs eszköz, hatalmas
lehetőségek előtt áll. Ez a lehetőség az információs világháló – az Internet – elérhetőségének és
igénybevételének ígéretével jelentkezik.
Szakemberek
szerint a nem távoli időben valamennyi család,
illetve háztartás számára a kábeltelevíziós hálózat, a minden családban megtalálható televíziós
képernyő, és a jelenlegi távirányítót helyettesítő kis számítógép lesz
az az eszköz, amely számunkra kinyitja az információk beláthatatlan sokaságú
tárházát.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki jelenleg ahhoz
szokott, hogy távirányítójával néhány tíz televíziós program között válogat, az
a távlatban elvileg valamennyi televíziós programot el tudja érni, azon
túlmenően információkat biztosító szerverek (központi számítógépek) millióit
képes elérni bárhol a világon. Ebből az is következik, hogy azoknak a cégeknek
a számára, akik ezeket a kábeltelevíziós hálózatokat üzemeltetik, jól
jövedelmező, biztos és hosszú távú üzletet és hasznot jelent.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a jelenlegi
üzemeltető, a Pilisvörösvári Kábeltelevíziós Kft. a már ismertetett körülmények miatt ezt az üzleti lehetőséget elmulasztotta.
Gyenge vigaszunk lehet, hogy országunkban szinte
mindenütt ez a helyzet, és ezért jelenleg ma Magyarországon öt nagy cég szemünk
láttára vásárolja föl, többnyire nem nyilvános pályázaton településenként a
kábeltévés cégeket. Minket is egy éve kerülget az egyik társaság és szándékolt
volna vásárolni a jogszabályt és a nyilvános pályázatot mellőzve.
A környéken működő összes kábeltévés társaság
elkelt, egyik sem nyilvános pályázaton és sajnálatos módon a lakosság előzetes
tájékoztatása nélkül. Azt is világosan kell látni, hogy ezek a cégek gyakorlatilag
piacot (fogyasztókat, tehát a jelenlegi kábeltévé nézőket) vásárolják fel, a
jelenleg kiépített rozoga vezetékhálózat és a cég nem érdekli őket.
Magam és önkormányzatunk mindezektől függetlenül
felelősséget érez abban, hogy képviseljük a polgáraink érdekeit egy olyan
ügylet folyamatában, amelybe közvetlenül beavatkozni nem tudnak, mert megvan a
lehetősége annak, hogy őket, mint fogyasztókat a fejük felett, megkérdezésük és
beleszólási lehetőség nélkül adják el.
Ezt a felelősségünket úgy kívánjuk megvalósítani,
hogy a Pilisvörösvári Kábeltelevíziós Kft. jelenlegi tulajdonosaival szorosan
együttműködve - szinte napi kapcsolatban egyeztetve -, szeretnénk elérni a
Képviselő-testület 232/2000(IX.25.) Kt.sz. határozata alapján, hogy a közvetett
önkormányzati tulajdonú
társaságrészünket nyilvános pályázaton eladásra kínáljuk. Ez most már
lehetséges, mivel a jogszabály megszületett és nyilvános pályázat
meghirdethető.
Felhatalmazást kaptam arra, hogy szakértő igénybevételével,
a többi tulajdonostárssal együttműködve kerüljön eladásra a kábeltelevíziós hálózat.
Az eladási folyamat célja az, hogy elsősorban a
technikailag legjobban felszerelt és lelkiismeretes jól működő üzemeltetőt
találjunk.
A továbbiakban a tulajdonos, a társaságért kapott
eladási ár, ebből a szempontból másodlagos.
Polgárainknak arra kell felkészülni, hogy az eladás
után profi üzemeltető veszi kézbe a kábeltévé hálózatot, vélhetően új
vezetékrendszer kiépítésével.
A környékünkön eladott kábeltévé hálózatot üzemeltető
cégek újságközleményeiből azt tapasztalom, hogy előzetesen nem tájékoztatták
például
Solymár és Pomáz polgárait, ezért nagy felháborodást
keltett a polgárok körében a cégek megkeresése a polgárok felé új
szerződéskötés, és áremelés céljából.
Jelen tájékoztatásomat azért teszem meg, részben
hogy a Vörösvári kábeltévé hálózat helyzete világossá váljék, másrészt azért,
hogy megnyugtassam polgárainkat az eladás folyamata nyilvános és ellenőrzött
lesz.
Arra természetesen Vörösvár polgárainak is fel kell
készülniük, hogy az új üzemeltető korszerű eszközeit és rendszerét is érvényesíteni
fogja díjaiban. Eddigi ismereteim szerint a kábeltévé társaságok un. díj- és
programcsomagokat ajánlanak, amelyben igény és pénztárcájuk szerint
válogathatnak a nézők.
Az eladás folyamatáról, a kiirt pályázatról, a kiválasztás
szempontjairól, majd az eladási árról részletes tájékoztatást kívánunk adni
polgárainknak, kérem figyeljék az ezzel kapcsolatos közleményeinket.
A Pilisvörösvári Városi Rendőrkapitányság gondolata
még akkor merült fel, amikor a rendőrségen intézhettük okmányaink beszerzését,
cseréjét és ezt csak Budaörsön tehettük. A kapitányság létrehozásának másik
oka, az elvárható közbiztonság-javulás. A tárgyalások már 1992-ben megkezdődtek.
Első ötletként a rendőrség jelenlegi épületének kibővítéseként létrejövő
kapitányságról. Akkor a rendőrség kb. 40-50 mFt hozzájárulást kért volna a
környék önkormányzataitól. Ezt követően merült fel az a gondolat, hogy
cseréljük el a Városgondnokság nagyobb épületét a jelenlegi Rendőrőrs épületével
és átalakítás után, a Városgondnokságon legyen a kapitányság és a jelenlegi
Rendőrőrs a Városháza bővítéseként funkcionáljon. A Városgondnokság
átalakításához 1999-es becslés alapján még mindig 153 mFt hozzájárulást kellett
volna fizetni a környék önkormányzatainak.
Lobbizásunk eredményeként a Belügyminisztérium úgy
döntött, hogy zöldmezős beruházásként - egy a Pilisvörösvár Városa által
rendelkezésre bocsátott ingatlanon - épül fel a kapitányság.
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának döntése lesz,
hogy a kapitányság céljára átadott telekingatlan ellenértékeként, valamint az
értékkülönbség megfizetése figyelembevételével át akarja-e venni a jelenlegi
rendőrőrs épületét.
A temető
üzemeltetőjével az új törvény alapján a szerződést módosítani kellett. A
szerződés módosítás keretében újra pályáztattuk ezt a feladatot.
A temető üzemeltetését azzal a céllal pályáztattunk,
hogy hátha olcsóbb üzemeltetőt, és talán találunk egy széles temetési
szolgáltatást nyújtó kínálatot, esetleg több szolgáltató bevonásával.
A pályázat végeredménye azt a látszatot mutatja,
hogy a jelenlegi üzemeltetőnél, a jelenlegi szolgáltatást végzőnél nincs jobb.
Nehéz ezt elhinni, de pillanatnyilag ez a helyzet. Végigjátszottuk a pályázatot,
de hogy mennyire volt az Önkormányzat ebben ügyes és hatékony, ez külön kérdés.
Aki figyelemmel kísérte, az érzékeli, hogy a 10-es
út szorító problémáját a Képviselő-testületünk saját eszközeivel, és
lobbyzással megkísérelte befolyásolni. Az ígéretek szerint 2002. év környékén
készül valamiféle beruházás. Az eddigi információkból és eseményekből arra a
következtetésre jutottam, hogy ha ez a beruházás meg is valósul időben, nem
fogja megoldani a jelenlegi problémáinkat. A 10-es út 160 %-os túlterheltsége
miatt részben Pilisvörösváron nagy gondot jelent az átkelés, a 10-es út mellett
való élés. A munkavállalóknak teljesen kiszámíthatatlan a bejutása a
munkahelyükre, fél órától másfél óráig terjed. Azért sem oldja meg az elkerülő
út a problémákat, mert az elkerülő út jelenlegi nyomvonala elkerüli
Piliscsabát. Piliscsabát nem lehet közvetlenül rákötni -, tehát a piliscsabai
és a további forgalom változatlanul itt fog menni. De ami a legnagyobb
megdöbbenésem - és ez a nyáron szerzett tapasztalatom -, hogy a 10-es főút teljes
zsúfoltsága mellett, teljes feltöltöttsége mellett képes továbbítani ezt a 160
%-os túlterhelést akkor, ha a főváros befogad. De a főváros felébred 7 és 8 óra
között, nem tudja fogadni ezt a forgalmat, „infarktust” kap, és itt a dugó.
Ebből arra a következtetésre jutottam, ha a főváros nem készít egy második
körutat, az Óbudai temető alatt és egy hidat, és nem fogadja a 10-es főút
forgalmát, nem fog Pilisvörösváron segíteni. Ezt őszintén meg kell mondani,
mert ha két év múlva megépül a 10-es főút elkerülő szakasza, de a
Pilisvörösvári állampolgárok nem tudnak bejutni, akkor felelőssége van az
Önkormányzatnak. Ha a kormányzati oldalon a Képviselő-testület tud is lobbyzni,
a fővárossal nem ez a helyzet. A főváros egy különálló település, saját
politikával, saját fejlesztési elképzelésekkel, természetesen az egyeztetések
folynak, létezik fórum a Megyénél és a településeink között, hogy „Beszéljük
meg végre közös dolgainkat”, de a fővárosban más közlekedéspolitikai
elképzelések vannak, mint az országban.
Itt a Metróra és az egyéb vitákra gondolok. Ez
Pilisvörösvárt így befolyásolja.
Ezért támadt az a gondolatom, hogy "Szálljunk
át a Vasútra". A vasúttal megoldható, hogy a munkavállalók szűk egy óra
alatt a Főváros szívébe érjenek.
Minden családhoz kikerült az a kérdőív, amelyben
kértem a polgárokat, hogy válaszoljanak és azt küldjék vissza, mert az
Önkormányzat támogatja a vasútfejlesztést.
A MÁV 700 millió forintot költ jelenleg a lassú
jelek feloldására – ez persze aprópénz - és 10 perc nyerésére. De a
legfontosabb, hogy megindult egy párbeszéd a vasúttal, hogy hajlandók fogadni
az észrevételeket, hogy hajlandók Pilisvörösváron egy második megállót
készíteni, és rövidesen a Szabadság-ligeten készen lesz egy második megálló.
Erre a Képviselő-testület 8 millió forintot szavazott meg, hogy az odavezető
út, az esőbeálló és a közvilágítás elkészüljön. Ezt kiútnak látom és nem alternatívának.
A 10-es főúton be kell jutni, rengeteg vállalkozó van, aki viszi a csapatát és
ott kell dolgoznia. De az alkalmazottak, a diákok választhatják a vasutat, és
ezért az Önkormányzat segít.
Nagy eredményünk, ami a Szabadság-ligeten mindig
gond volt, hogy hogyan forduljon meg a volánbusz
a Nyár utca végén. Az egyik Képviselő ötlete volt, hogy ne buszfordulót
építsenek, hanem fordítsuk háztömb körül a buszt, és a Dugonics utca
aszfaltozásával ez megoldódott, és így a Liget kapott még két új buszmegállót.
Tehát a Képviselő-testület jelentősen igyekezett a közlekedésen javítani.
10-es számú főút átépítése, parkolók, Deák Ferenc utcai csomópont
Városunk polgárainak régi
kívánsága, hogy a Fő utat lehetőség szerint ki kellene szélesíteni. A megnövekedtet
forgalomhoz képest egyre szűkebbnek bizonyuló út és parkolók hiánya sok
fejtörést okoz a város vezetőinek, és rengeteg kellemetlenséget mindnyájunknak.
A Fő út mentén az elmúlt
évtizedben rengeteg üzlet létesült, gépkocsival megállni viszont alig 1-2
helyen lehet csak. A járdák melletti parkolásra alkalmas területet sokhelyütt
sövény választja el az úttesttől, lehetetlenné téve a parkolást, másutt viszont
az a probléma, hogy a parkolót nem választja el semmi a járdától, és a várakozó
autók gyakran akadályozzák a gyalogosforgalmat. Ráadásul a felszíni vízelvezetés
sincs megnyugtatóan megoldva.
Javaslatomra a
Képviselő-testület egységben kívánta kezelni a problémákat azzal, hogy a Fő út
teljes hosszában annak átépítését célzó terveket készíttetett, az út
tulajdonosi jogait gyakorló PEMÁK Kht. bevonásával.
A terv elkészült,
részletesen tartalmazza a város teljes területén azokat a helyeket, ahol pld.
árok betemetésével (és egyúttal a csapadékvíz elvezetés lefedésével) a padka
felhasználásával parkolók és újabb zöldfelületek alakíthatók ki. A terv
lényege, hogy bárhol a Fő úton szabályos megoldással a keresztmetszet a
következők szerint alakuljon: VIACOLOR-ból kialakított járda, attól szintben
és/vagy zöldfelülettel elválasztott parkoló, kibővített aszfaltúttest, majd
ismét parkoló és ismét járda található.
Ennek a tervnek előírásai
(fafajta, helyszín) alapján telepítettünk a város Budapest felőli bejáratánál
gömbjuhar-fasort.
A városi léthez a terek is hozzátartoznak. Szakemberek
azt mondják, ha ma kellene Pilisvörösvárt megtervezni, ez a terv nem menne át a
zsűrin, mert az össz zöldfelületek aránya 5 % a városban, pedig 25 %-nak
kellene lennie. Két játszótér már 1999-ben elkészült. Meg akartuk építeni a
Vásár tért és a Hősök terét. Ez különböző okok miatt elhúzódott, így ezt a
következő évben kell megoldani. Tovább kell gondolkodni, hogy hol sportoljanak
a gyerekek, hol pihenjenek a kismamák. Mindkét terünk ami megépült, siker.
Bármikor elmegyünk oda, kismamák, gyermekek ott vannak. Folytatni kell. Ilyen
kérések érkeznek a Képviselő-testület felé, hogy görkorcsolyapálya épüljön.
Azon lesznek, hogy megépüljön.
Szintén tervvel rendelkezünk
a 10-es főút és a Deák Ferenc utca találkozásánál kialakítandó leágazó
csomópont megvalósításához. A csomópont kialakításához a Képviselő-testület
adott összeget is megszavazott, amelyből a kivitelezés és a szükséges terület
felvásárlása is fedezhető.
Az idén - lobbizásunk eredményeként - a város nagy
összegű pályázatot nyert. Szerveződik a város még nem csatornázott területeire
a Csatornatársulat. A Szervező Bizottság már megalakult, a megfelelő döntések
már több mint egy éve megszülettek. Ez nagy eredmény, mert 1994 és 1998 között
az akkori önkormányzat 2 évig nem nyújtott be pályázatot. Amikor meg pályázott,
eredeti elképzelését visszavonva csak egy néhány utca csatornázásának kiépítését
vállalta. A beruházás fedezeti összege rendben van. Igyekezni kell, hogy ebben
a beruházásban, amely 40 %-os állami támogatást, és 60 %-os helyi forrást
irányoz elő, ezt az arányt további pályázatokkal visszafordítsuk. Mindamellett
nem változtattunk azon a korábbi elhatározásunkon, hogy 110 ezer forint az
egység ebben a Csatorna Társulatban, amely 100 ezer forint akkor, ha egyösszegű
befizetés történik. A közbeszerzési eljárás folyamatban van, döntés 2000.
december 10-e környékén születik meg, a nyilvánosságra hozatal december 15-e
környékén lesz. Az összberuházás értéke közel félmilliárd forint körül van.
Az eredménye az lesz, hogy Vörösvár valamennyi
utcája csatornázott, és ezután megindulhat a szilárd útburkolatok építése. Az
az érzésem, hogy a ciklus utolsó évének feladata az lesz, hogy ezt milyen módon
oldjuk meg. Két lehetőség van, hogy a város épít minden szilárd útburkolatot,
vagy pedig társulat szervezésével, azok a lakosok, akik fedezni kívánják és
gyorsítani akarják, lehetőséget biztosítani, hogy társulat szervezésével
közreműködjenek az útépítésben. Amennyiben nem segít a lakosság, akkor a
további 10 évben, minden fejlesztési forrást erre kell fordítania az
Önkormányzatnak. Durván 1 milliárd forintos beruházás áll az Önkormányzat
előtt. Képviselő-testületünk 1999-ben leaszfaltoztatta a Bányató, Tűzoltó,
Bányakápolna, Budai Nagy Antal, Szőlőkert, Eperjesi utcákat, a Petőfi közt,
2000-ben a Pilisszentivánra átvezető Huny közt, a Bocskai és a Dugonics utcák
egy szakaszát és tervezzük a Hősök tér és Vásár tér burkolását és újjáépítését.
Itt jelentkezik az a feladat, hogy egy 12 ezer fős
város csatornahálózatát és szennyvíztelepét milyen módon üzemeltetjük.
Lehetőséget ad a törvény, hogy koncessziós pályázatot hirdetünk és akkor ez
magánkézbe kerül, vagy pedig a Pilisi Medence Települései összefognak, és egy
centrális központosított teleppel oldják meg önkormányzati üzemeltetésben. Ha
engem kérdeznek, én az utóbbira szavazok. Nyugat-Európában ez a megoldás,
50-100 ezer ember szennyvízét kezelik egy telepen, önkormányzati kezelésben. A
magánkézbe adott közszolgáltatás be nem látható plusz haszon jelentkezését
eredményezheti a csatornadíjban és azt drágítja (lásd az előző önkormányzat
által kötött előnytelen szerződés miatti magas szemétszállítási díjat).
Ezzel kapcsolatos az az igény, hogy a szennyvíztelepet
bővíteni kell. A jelenlegi szennyvíztelep a belterület határán belül élő 12
ezer ember szennyvizét fogadja. Bővítésre 2000. évben 1,5 millió forintért
tervet készíttettünk, mert hiszen az iparterület és a focipálya mögötti északi
lakókörzet néhány száz telek csatornázását is meg kell oldani. Az ő számukra
csatornázás még nincs előirányozva. Ha úgy tekintem, hogy Pilisvörösvár 40-50
%-a csatornázott, és megvizsgálom, hogy jelenleg mennyi a telep befogadása és
milyen szinten áll, ez körülbelül 50 %-on áll.
Ugyanakkor a város felének, ami csatornázva van, a
bekötések száma nem haladja meg az 50 %-ot. Ebben is intézkedni kell, hogy
minél többen kössenek rá, legyen kihasználva a telep.
Azért is kell
elkészíttetni a bővítésekre a tervet, mert vélhetően teljesíteni tudnak az
iparterületen és másutt is lennének bekötések, hiszen még van szabad kapacitás.
De azt világosan kell látni, hogy a nem lakossági bekötéseket
kapacitás-megváltással tudjuk csak bekötni, azaz jelentős összeget kell elkérni
érte.
Ennek a folyamatnak van egy alfejezete, hogy hol
legyen egy ilyen szennyvíztelep?
Jelenleg Solymáron van és Pilisvörösváron, egymástól
2 kilométerre. Pilisszentiván átemeli a Terstyánszky utcán a szennyvizet, és
úgy ereszti le Solymárra. Pilisszántón még nincs kész. Üröm a hegyen átemeli és
viszi Szentendrére, holott ide befolyna az Aranyhegyi patakba. Pilisborosjenő
az Aranyhegyi patakba engedi a tisztított szennyvizet, de gondjai vannak.
Mindebből az következik, hogy egy jól átgondolt fejlesztés alapján, egy regionális telepnek a helye valahol az Ürömi
vasútállomás környékén lenne.
A város összes vízfolyása el volt és el van hanyagolva.
Az elmúlt két év során jelentős összegeket fektettünk bele, a Pozsonyi utcában,
Szent János tóból induló patak partján, a Báthory utcában. Az elhanyagoltság
azt is jelenti, hogy ezek a vízfolyások a térképen és az ingatlan
nyilvántartásban nem szerepelnek. Az állampolgárok áldozatkészsége és hozzájárulása
szükséges ahhoz, hogy ezeken a helyeken a telek végéből adják le azt a 3-3
métert, hogy ezekbe a patakokba el lehessen menni, ki lehessen tisztogatni. A
tavalyi év megmutatta, hogy mit tud okozni a víz. A víz jobban tudja a fizikát
mint az emberek. Akik látták, hogy mi történt Csobánkán, az el tudja képzelni,
hogy mi történhetett volna Pilisvörösváron, ha leesik a 100 éves átlag.
Csobánkán semmi más nem történt, csak a 100 éves átlag esett le. Ebben az
időben rohantam a Szent János patak völgyébe - én láttam -, csak azért nem
történt nagy baj, mert nem esett annyi eső. De aki ott lakik a Tó utca
környékén, aki ismeri a Búcsú térnek és az abból elvezető árkoknak a helyzetét
tudja, hogy ha egyszer lejön a 100 éves átlag, akkor az árokra épített garázs
is elszáll, meg a mellette lévő családi ház is. Tehát nekünk a következő évben
jelentős összegeket kell ezeknek a vízfolyásoknak a tervezésére, vízjogi
engedély megszerzésére, szükséges kisajátításokra és átépítésekre fordítani.
Minden felelős települési vezetésnek
rangsorban elsok között kell gondoskodnia a befektetőkről, a működő tőke
bevonásáról a város gazdasági vérkeringésébe a munkahely teremtés és a
közteherviselés fellendítése érdekében.
Tudatosan írtam általában
közteherviselést, mert ezzel kapcsolatban mindenkinek a helyi adó jut eszébe.
Kevesen gondolnak a munkahelyteremtés következtében megnövekedő és
kisebb-nagyobb mértékben a városba visszaáramló személyi jövedelemadóra és más
egyéb, a város közéletére, gazdaságára visszaható hatására.
A helyi adóval kapcsolatban egyébként
is sok téveszme terjeng a fejekben, a felületes médiakörökben.
A helyi adótétel nagyon fontos része a
települési költségvetések bevételi oldalának. Városunkban ez a tétel általában
a teljes költségvetés 10-15 %-a,
abszolút értékben az idén 167 millióra terveztük, ami ez évi
költségvetési bevételeink kb. 13 %-a.
Csakhogy a helyi adó fajták számosabbak
a köztudatban élő {belesulykolt} iparűzési adónál. Mértékük hatása sem akkora a
vállalkozásokra, mint amit a közvéleményben visszatükrözni vélünk. Gondoljunk
csak bele, az iparűzési adó egy vállalkozás valamilyen összefüggés szerint, a
forgalomra vetített 1-2 %-ot kitevő adósságteher.
Azonban ennek a vállalkozásnak az állam
felé 18 %-os - tehát nagyságrendileg nagyobb társasági nyereségadót kell
befizetnie. Tehát azok a vállalkozások, amelyek a helyi adó nagysága szerint választják
meg stratégiai lépéseiket - pl. telephelyüket -, vagy nem ismerik valódi
gazdasági feltételeiket, s így vállalkozásukat, vagy demagóg alapon érvelnek.
Ezzel összefüggésben kell szólnunk a
város vállalkozási területre kijelölt részének sorsáról, a kialakult
helyzetről.
Vállalkozási területről - felismerve
annak előbb vázolt fontosságát - a rendszerváltoztató, első szabadon választott
képviselő-testület gondoskodott.
Ezt az akaratát kinyilvánítva az
1993-ban jóváhagyott rendezési tervében egy - a temetőtől a 10-es foút melletti
gázátadó állomásig húzódó kifli alakú – kb. 80 hektáros területen ki is
jelölte. A terület kijelölése önmagában még nem elegendő, a terület felett
bizonyos mértékben rendelkezni kell, majd gondoskodni kell a befektetés-ösztönző
adókedvez-ményekrol és infrastruktúraépítést (közművek, utak) elősegítő
támogatásokról.
A terület feletti rendelkezés azt
jelentette volna, hogy a kárpótlási folyamatban a város részére minél több
területet meg kellett volna vásárolni, ill, a többi tulajdonosokkal egyeztetve
a belterületbe vonás ellenértékeként feltételeket kellett volna támasztani a
leendő befektetők fogadására való felkészülés érdekében (pl. a terület
egybetartása, ill. a tulajdonosok és a befektetők eltérő érdekeinek artikulálása).
Az 1994-es választások az addigi
képviselő-testület ilyen irányú terveit keresztülhúzták. Az új képviselőtestület
első intézkedése az volt hogy 1995. szeptemberi rendeletében a teljes
vállalkozási területet lakásépítés céljából vonta be belterületbe. Majd
1996-ban az erre a területre szóló rendezési tervet készítettek.
E terv felaprózott, apró kereskedelmi
és ipari célra használható parcellákat és - 70-80 db - építési telket
tartalmazott az értékes és az egybetartható, kb. 40 hektáros - a
nagybefektetőknek értékes lehetőséget potenciálisan tartalmazó - vállalkozási
terület helyett. Ráadásul a korábban kijelölt teljes 80 hektáros vállalkozási
területnek csak kb. 40 hektáros részét kérték és kapták meg belterületbe vonva.
Míg a temető melletti másik 40 hektár terület belterületbe-vonási dokumentációjának
elkészítését célzó kb. 4 millió forint összeget a LIEGL cégnek alkuba bocsátották kb. 3 hektár
út közterület ellenértékeként.
Mindez kidobott tervezési összeg és
ennek fejében elkótyavetyélt terület volt, mert tudniuk kellett a törvényt,
hogy frissen belterületbe vont településrész mellett újabb bevonása csak a
korábban belterületbe vont terület teljes beépítése után lehetséges.
A felaprózódás gátja lett a
stratégiailag ezután következő lépésnek, az "IPARI PARK" cím megszerzésének. Az "IPARI PARK" cím feltétele
legalább 10 ha egyben vagy egy célért való egyben léte, valamint a címet
megcélzó pályázat elkészítése.
Az "IPARI PARK" cím állam
által való megadása és megpályázhatósága a befektetések ösztönzésének állam
által megteremtett lehetőségeinek helyi szintre való lehívása, amit minden
beruházásokat ösztönözni kívánó önkormányzatnak, polgármesternek,
képviselő-testületének meg kell tennie. Ez elmaradt az 1994-től 1998-ig kormányzott
képviselő-testület programjából és munkájából. Az összes 1998-as választásokon
induló, programot hirdető polgármester- és képviselőjelölt célkitűzéseiből is,
egy kivételével kimaradt.
Polgármesteri programom ellenőrizhetően
fontos eleme volt az "IPARI PARK" cím elnyerésének szorgalmazása és
az ezzel járó kedvezményeknek a vállalkozási területre való behozatalának célul
való kituzése. Ezért kerestem a
pályázaton való részvétel lehetőségét és örültem, a megfelelő minisztériumban
támadt kapcsolatnak. Úgy kezdtem meg az "IPARI PARK"-kal kapcsolatos
szervező munkát, hogy tudtam, nagy esélyünk lesz a cím elnyerésére.
A belterületbe vont iparterület összes
tulajdonosát meghívtuk arra a tájékoztatóra, amit a tervpályázat kiszemelt
tervezője tartott, s akinek minden eddig készített pályázata nyertes volt.
Ekkor mondtuk el a terület
földtulajdonosainak az "IPARI PARK" előnyeit. Tájékoztattuk őket
arról, ami a már működo "IPARI PARK"-ok gyakorlatából és az erről
szóló jogszabályból nyilvánvaló, hogy komoly befektető azért keresi az
"IPARI PARK" területét, mert az állam a társasági nyereségadójából
(mint az előzőekből tudjuk ez 18 százalékos) a felét elengedi. Itt
szeretnék visszautalni írásom bevezetőjében említett iparűzési adó körüli
gondolatmenetre, miszerint komoly befektető az "IPARI PARK"-ot keresi
és nem az iparűzési adót nézi, ami a terhei között nagyságrendileg kisebb.
Az "IPARI PARK" cím meglétének
további előnye, hogy a cím megszerezése után még abban az évben támogatásként
megpályázható a vállalkozásokhoz szükséges infrastruktúra, víz-, gáz-,
villany-, szennyvízcsatorna-hálózat és a szükséges útépítés költségeinek a
fele. A jelenlegi képviselő-testület vállalta volna a pályázat benyújtását és
azt is, hogy az "IPARI PARK" szervezője és gazdája lesz, csupán azt
kérte, hogy a terület tulajdonosai (kb. 20-30 fő) területarányosan vállalják a
pályázat összesen kb. 5 mFt-ból reájuk jutó költségeit. Ebben az összegben
benne volt az "IPARI PARK" cím elnyerése utáni, most már több
százmillió forint elnyeréséért benyújtandó infrastruktúra pályázat díja
is. Kétszeri megbeszélés és kétszeri
írásbeli megkeresés ellenére sem jelentkezett legalább tíz hektárt együttesen
kitevő földtulajdonos, pedig mindenkit a reá jutó összegről szóló részletes
tájékoztatóval és minden
információt tartalmazó levéllel kerestem meg. Összesen egy kétszázezer
forintos befizetés és jelentkező érkezett.
Nem sokkal később derült ki, hogy az
iparterületen "Víziközmű Társulat" és ugyanazzal a vezetoséggel
"Közműépíto Társulás" szerveződik.
Így világossá vált az ellenérdekeltség. De hogy milyen érdekeltségek
mentén és hogy mennyire fenntartható helyzetet jelentett városunk gazdasági
potenciáljára ez a szerveződés, azt döntse el az olvasó az alábbiakban.
Az hogy a terület tulajdonosai nem csatlakoztak
a város kezdeményezéséhez, a következőkkel jár:
·
ez a közműépítő közösség nem veheti igénybe az állam
által felkínált támogatást - az összberuházás felét, becslésem szerint legalább
150 millió forintot -, mert nem
"IPARI PARK" cím alatt fejleszt közműveket, illetve utakat,
·
ebbe a közműépíto közösségbe beszerveztek építési
telektulajdonosokat, akik állampolgári jogon közműfejlesztésre, (víz- és
csatornahálózatra) igénybe vehetnék az önkormányzat által benyújtott
céltámogatási pályázat alapján legalább 40 százalékot kitevő állami támogatást,
de akkor az önkormányzat által kezdeményezett társulatban kellene részt venniük
és nem olyanban, amely iparterület
infrastruktúrájának megteremtésére szerveződött,
·
nem lesz nagybefektető, aki komoly szándékkal érkezik,
mert „IPARI PARK”-ot keres és a társasági nyereségadó 50 %-os elengedésére számit.
Mi a végeredménye a tulajdonosok
általam vélelmezett rossz döntésének?
A felsorolt, a tulajdonosok többségének
akaratán kívül eső körülmények
miatt valószínuleg lehetetlenné teszi további
komoly befektető letelepedését városunkban az "IPARI
PARK" hiánya és a támogatások nélkül közművesítettség következtében
megdrágult telkek miatt. Legalább két vállalkozásról tudok, amely városunkban
érdeklodött először, majd az olcsóbb telekárak miatt Pilisjászfalun kötött ki.
Ami a legrosszabb, hogy a kettő közül egy, sikeres vörösvári vállalkozás,
amelyik kinőtte a lakóterületen kialakított vállalkozásának lehetőségeit, kereteit
és valószínuleg szívesen kereste volna a vállalkozásának végleges helyét
városunk iparterületén. A jelek szerint hiába.
A Képviselő-testület még 1999. októberében 2 mFt
alaptőkével Tornacsarnok Közalapítványt tett abból a célból, hogy az általa
nagyon fontosnak tartott célt kezdeményezze, és egyúttal lehetőséget
biztosítson a város polgárainak e nemes célhoz való hozzájárulásukra. Az
Alapítvány Kuratóriuma nehezen állt össze, végül kezdeményezésemre 2000. őszén
megalakult. A Kuratórium és az Alapítvány működését azért szorgalmazom, mert a
tornacsarnok létrejöttéhez kedvező lehetőséget látok a Kormány által kiírt
pályázatokon való eredményes részvételre.
Javasoltam a Kuratóriumnak, hogy tűzzük ki célul a
tornacsarnok építésének időpontjául a 2002. év elejét azzal az elképzeléssel,
hogy az építkezés még abban az évben befejeződik.
Ettől az időponttól visszaszámolva adódik 2001-re az
a feladat, hogy a Képviselő-testület adjon javaslatot és bocsássa a Kuratórium
rendelkezésére a tornacsarnok telkét. A Kuratórium munkájától azt várnánk, hogy
megfelelő PR-munkával kísérelje meg egy engedélyezési tervhez szükséges fedezet
biztosítását a vörösvári polgárok áldozatkészségével.
Ha az engedélyezési terv 2001. első felében elkészül,
akár közbeszerzési eljárás, akár előzetes ajánlatok alapján megírható az a
pályázat, amelyben a tornacsarnok kivitelezéséhez szükséges–pénzeszközök
elosztását meg lehet tervezni, mennyi a saját fedezet, ebből mennyit áll
Pilisvörösvár önkormányzata, mivel járul hozzá a Kuratórium, és mekkora
összeget pályázunk meg az államtól.
Vélhetően nagy esélye van a futballpálya környékén
elhelyezett tornacsarnoknak. Az ezen a helyszínen történő építés hármas
eredménnyel végződhet:
1. sportolóink minden igényt
kielégítő helyszint kapnak,
2. ha az építésmódra a
partnertelepüléseinken bevált többcélú csarnok funkciót választjuk, akkor a
használhatatlan jelenlegi kultúrházunk helyett méltó környezetet biztosítottunk
városi ünnepeinknek, kulturális rendezvényeinknek, családi ünnepeknek (pld.
esküvők),
3. nem utolsó sorban kijelöltük
egy városcentrum-bővítés kezdő sejtjét.
Megemlítem, hogy jelentős munka folyik szövetségünkben,
amely javaslatomra új nevet is kapott. Ez a PILISI KÖTET (Pilisi Medence
Kistérségi Önkormányzati Területfejlesztési Társulás). A korábbi név
alkalmatlan volt pályázatokon való indulásra, a KRÉTA működése is formális
volt. Fontos volt három új polgármester megjelenése. Jelentős eredmények állnak
mögöttünk. Az utolsó másfél évben felgyorsultak az események. Itt említem meg a
vasúti konferenciát, a vasúti kapcsolat-tartást. A SAPARD EU-pénzből egy 4
milliós megnyert pályázat alapján a Tudományos Akadémia egy csoportja
fejlesztési stratégián dolgozik, amely mostanában kerül elfogadásra.
Ugyancsak pályázatra készül a szövetség, ahol
Európai ISPA pénzeket pályázunk meg.
Cél, hogy megkeressük ennek a regionális szennyvíztisztítónak
a helyét is és a hozzá való pénzeket.
A Pilisi Medence Kistérségi Önkormányzati Területfejlesztési
Társulás legközelebbi eredménye az lesz, hogy az ELMÜ beruházásában mind a 11 településen
közvilágítás korszerűsítés történjék, aminek a célja energiatakarékos, de
jobban világító lámpákkal, az éves villanyszámlát felére csökkentsük, és ebből
a megtakarításból fedezzük a beruházást. Ez közel 100 millió forintos beruházás
lesz, a szerződést hamarosan a Képviselő-testület elé tárom.
„Szociális lakás” alatt azokat a lakásokat értjük,
amelyeket a lakásprivatizáció során, szociális helyzetük miatt a benne lakók
nem tudtak megvásárolni, és vélhetően a piaci lakbért sem tudják megfizetni.
A városban ilyen lakások a következő helyeken találhatóak:
Csobánkai út 3., Kápolna utca 1., Szent
Erzsébet út 10., Sztahanov tér 2. szám alatt.
Várhatóan az Arany János utcai, Bányató utcai, Ady
Endre utcai és a Klapka utcai tömbházakban is maradnak a város tulajdonában
lakások.
Előterjesztésemben a Képviselő-testületnek a fent
felsorolt lakások szanálására, újjáépítésére, felújítására és fenntartására
tettem javaslatot.
A fent vázolt helyzet a bentlakók emberi méltósága
és a város gazdálkodása szempontjából fenntarthatatlan.
El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a városban mindig
lesznek olyan polgárok, akik életkörülményeik miatt (függetlenül azok okától)
nem tudják megteremteni az önálló lakásépítésnek és/vagy fenntartásának lehetőségét.
A meglévő helyzetet a meg nem vásárolt lakások és a
rendszeresen beérkező lakásigénylések idézik elő. Ezért a város nyugalmának
érdekében célszerű a szociális lakások bérlő kijelölése felett rendelkezni,
illetve az ott lakók lakbérének kiegészítésére és ezen lakások üzemeltetésére,
fenntartására felkészülni.
A fent említett cél megvalósítása érdekében a szociális
lakások hosszú távú megoldására a következő javaslatokat tettem:
1. Javasoltam, hogy a
lakásprivatizációból befolyt kb. 20 millió forint külön számlán kezelt összegből
a város építsen kb. 40-50 m2 alapterületű szociális lakásokat a
Csobánkai utca területén lévő önkormányzati tulajdonú telken. Ennek a
lakásépítésnek az a célja, hogy a szociális lakásállomány bővítésével és
minőségi kínálatának emelésével lehetőség nyíljon a meglévő szociális és
szolgálati lakásokból „ a jó minőségű” lakókat az új lakásokban elhelyezve,
illetve/és ez alapján lehetővé váló lakáscserékkel olyan mértékű mozgást elindítani, hogy a legméltatlanabb
körülmények között (Kápolna u. 1. és Szent Erzsébet u. 10.) számú lakások megszűnjenek
és a homogén tulajdonú telkek megfelelően hasznosíthatók legyenek.
2. A fent felsorolt lakáscsere
akciót a teljes szociális és szolgálati lakásállományra, tehát a lakótelepi
tömblakásokra is javasoltam kiterjeszteni, különösen abból a célból, hogy a
lakó és a rendelkezdésére bocsátott lakás minősége összhangban kerüljön. E
lakáscserék eredményeként a tömblakásokban is el kell érni, hogy homogén
tulajdonú épületek jöjjenek létre, ezért az esetleg magántulajdonú lakások
cseréjének ösztönzésére külön pénzalapot kell teremteni. A homogén tulajdonú
önkormányzati tömbépületek rehabilitációját a pilisszentiváni - hasonló lakások
- gyakorlatnak megfelelően működő külső tőke bevonásával javasoltam megoldani.
A pilisszentiváni rehabilitáció egy vállalkozó ajánlata és kivitelezése alapján
történt. A vállalkozó a lapos tetőn történő tetőtéri lakásépítési lehetősége és
tulajdonjoga fejében egyszeri alkalommal felújítja a házak külső szigetelését
és vakolatát, valamint a belső lépcsőházat és minden lakásban bevezeti a
földgázt és beszereli a központi melegvízfűtést. Ez már egy működő eljárás,
ezért javasoltam, hogy Pilisvörösvár Város Önkormányzata a saját tulajdonában
maradó tömbházakra kérjen ajánlatot több vállalkozótól, válassza ki a
legmegfelelőbb ajánlattevőt és vállalkozót,
valamint még a 2000. évben egy házat készíttessen el és ez a ház legyen
mintapéldája egy egész lakótelepre (a magántulajdonban lévő társasházakra is)
alkalmazható rehabilitációnak.
3. A továbbiakban, az
önkormányzati tulajdonban maradt szociális lakások fenntartására és üzemeltetésére
a magánszféra és magántőke bevonásával kellene kísérletet tenni. Erre a fővárosban
és más városokban is van példa, a piacon léteznek erre szakosodott vállalkozások.
Külön döntést igényel, hogy a szociális bérlakások tulajdonjogáról való döntés
maradjon-e az Önkormányzat Képviselő-testületének hatáskörében, vagy csak a
vállalkozó magántulajdonában lévő házban a lakások feletti bérlőkijelölés
felett rendelkezzenek. A tulajdoni viszonyok tisztázása mellett javasoltam
pályázat kiírását, illetve ajánlatok bekérését a szociális bérlakások
üzemeltetésére és fenntartására vonatkozóan. A vállalkozók érdekeltsége abban
lehet, hogy piaci szintű lakbérhez jussanak. Ezt a lakbért a lakó befizeti és a
város szociális alapon támogatja.
4. A végleges privatizáció és a
fenntartható színvonal érdekében meg kell határozni családonként az új
lakbéreket és a támogatás mértékét, a szociális rendeletünk módosításával.
Javaslataimat a Képviselő-testület elfogadta, három
hónap alatt felépült a Csobánkai u. 3. alatt négy szociális lakás, 45 m2-es
alapterülettel, a beköltözések és lakáscserék folyamatban vannak.
A szociális lakások fenntartására meghirdetett pályázatunk
eredménytelen volt, így az további döntést igényel.
Az Arany János utcában egy háztömbre jelentkezett
kivitelező és most folynak a tárgyalások arról, hogy a lakókkal egyetértésben
egy leendő társasház hogyan alakítható ki a tetőtér beépítésével.
Külkapcsolatainkat gyakorlatilag minden irányban a
stagnálás, illetve az elhidegülés állapotából kellett újra kezdeni.
Illusztrációként álljon itt egy jegyzőkönyvi idézet 1998. februárjából: „A
partnerkapcsolat további aspektusa, hogy Gröbenzell anyagi szempontokból nem,
mint gazdag nyugati nagybácsi lép fel, hanem ezt a kapcsolatot egyenrangú,
baráti kapcsolatként ismeri el.”
Két év aktív külpolitikai munka eredményeként azt
jelenthetem városunk polgárainak, hogy erdélyi kapcsolatainkat a mindennapos és
emberileg szorosra fűzött barátság mellett, Borszék városával bővítettük. A
meglévő német kapcsolatainknál az ismételt személyes baráti kapcsolatok
felelevenítése mellett érvényesül - városunk arculatát és jó hírét önérzetesen
őrizve elértük, hogy a kunyerálás elkerültük, ragaszkodtunk a helyi és nemzeti
méltósághoz, az egyenrangú kapcsolatokhoz és az elvárható kapcsolati
protokollhoz.
Eredményként könyvelhetjük el a vezetők baráti
kapcsolattartására alapozva a megújult látogatásokat, vezetők, egyesületek,
sportkörök rendszeres találkozását, valamint egészen különleges eseményeket
(pld. gröbenzelliek kerékpártúrája a vörösváriak bekapcsolódásával).
Pilisvörösvár, 2000. december 15.
Botzheim István
Pilisvörösvár Város polgármestere