Javaslat a "Magyar Polgármesterek III.
Világtalálkozója"
Zárónyilatkozatához.
Javaslatunk kapcsolódik találkozónkon sokszor idézett és
remélhetően valamennyiünk által vallott konzervatív értékekhez. Ezek közül is
egyre szeretnénk koncentrálni: a szolidaritásra, a testvériségre.
Arra a kötelező testvériségre gondolunk amely eltéphetetlenül
kell hogy összekapcsoljon valamennyi a határainkon kívül rekedt
nemzettársunkkal.
Csak aki rendszeresen járja és keresi fel Erdélyt -és gondolom
valamennyi határainkon túl lévő magyarok lakta vidéket- tudja milyen nagy
szüksége van ott élő nemzettársainknak egyenként a személyes találkozásokra, a
testvértelepüléseknek formális keretek között bonyolódó rendszeres
kapcsolathálózatára és Magyarország nemzetfiaihoz szóló megnyilvánulásaira.
Félreértés ne essék nem anyagi, segélyakciókra van szükségük
testvéreinknek. A felszínes látszat vagy a kapcsolatok kezdete tárgyiasult
szociális segítségnyújtást mutat. Ez a kapcsolatrendszer viszonos és
egyenrangú. Ha nekünk van átadásra méltó technikánk kultúránk, ismeretünk,
tárgyunk, fellendítésre való tőkénk, akkor bizton számíthatunk (ha ez
egyáltalán fontos testvérek között) hazavihető, megtanulható vendégszeretetre,
nálunk már régen feledett emberi tartásra, viselkedésre, tiszta emberségre,
ismeretekre olyan fenntartható kapcsolatrendszerről a természettel,
erőforrásokkal, amit a magyar nemzet sajátjává kell tennünk és rejtett
kincsként, szellemi kulturális örökségünkként kell felfedeznünk és óvnunk.
Ha mi látszatra segítünk egy ott ritkán látott márkás csemegével
(bár van e egy kürtős kalácsnál, savanyú zsendicénél finomabb csemege), vagy
egy nyugatról kapott és továbbadott tűzoltóautóval, jól kell tudnunk
testvéreink egy másik országban élnek! A mi megjelenésünkkel, tárgyi anyagi segítségünkkel
nem fogjuk megváltoztatni nemzettársainknak, az ő lakóországuk a helyzetét.
De ők meg tudják saját helyzetüket változtatni és országukra is
hatni tudnak, ha fogjuk a kezüket bátorításként, anyanemzetükhöz való
tartozásuknak érezhető tapintható jeleként, akár szótlanul is. Ha bizton
számíthatnak ünnepeiken levelünkre néhány soros üdvözletünkre és ettől
reménytelibbé válnak mindennapjaik is. Az összetartozás, az anyaországgal
meglévő élő kapcsolat magabiztos ént, nyugodt körülményeket teremthet
munkájukhoz lakóországukban. A nyelv, a történelem megismertetésében,
tankönyvek, oktatási lehetőségek nyújtásával a nemzeti azonosságuk erősítésével
válhatnak lakóországuk húzó, mintát adó polgáraivá. Ezzel esélyessé az európai
közösség csatlakozásra érett régióként, és ezzel annak a reménynek a
kiteljesítőivé, hogy a légiesedő határok révén valódi kapcsolódás teremtődik
meg az anyaországgal.
Forduljunk tehát minden magyarországi település polgármesteréhez
azzal a felhívással, hogy:
"MINDEN MAGYARORSZÁGI TELEPÜLÉSNEK LEGYEN A
HATÁRON KÍVÜL REKEDT NEMZETTÁRSAINK ÁLTAL TÖBBSÉGBEN LAKOTT ÉS REMÉLHETŐEN
VEZETETT TELEPÜLÉSSEL TESTVÉRKAPCSOLATA."
A szubszidiaritás elve itt azt jelenti, hogy nem szabad
megvárnunk, míg valaki majd csak felfedezi településünket, hanem tudatosan,
adott ismérvek alapján a magyarországi településnek kell keresnie vállalt
testvértelepülését.
A további, az előzőt továbbfejlesztő javaslat nemzettársaink
lakóországában meglévő bizalmatlanság csökkentésére szolgál. Valamennyien
érzékeljük ottjártunkkor azt az alkalmanként feszült légkört ami a különböző
nemzetek együttéléséből származik. Mindenki előtt ismertek ennek a
légkörnek gyökerei, valóságos és vélt
történelmi sérelmek, a nyomorból származó súrlódások, bűnbakkeresések, és az
erre mindig rájátszó demagóg napi politika cselvetései. Néha pont az
anyaországi látogatások, felszínen megjelenő anyagi, tárgyi segítségnyújtás
gerjeszti az irigységet féltékenységet. Tehát ha létrejöttek és kiteljesedtek
felhívásunk folyományaként, vagy az élet tovahaladtával a minden magyarországi
és határainkon kívüli magyar vezetésű településekkel a testvérkapcsolatok,
akkor
" A BIZALMATLANSÁG ÉS A FÉLTÉKENYSÉG LÉGKÖRÉNEK
OLDÁSA ÉRDEKÉBEN A MAGYAR TESTVÉRTELEPÜLÉSEK (MAGYARORSZÁGI ÉS HATÁRON TÚLI
TESTVÉRTELEPÜLÉSE) EGYÜTT KERESSÉK KETTEJÜK LAKÓORSZÁGBELI NEM MAGYAR
TESTVÉRTELEPÜLÉSÉT"
Tudjuk, hogy ez a lépés nem hozható létre azonnal és minden
helyen. Ebben éppen a határon kívül rekedt testvéreink tudnak helyzetet
elemezni és végső döntéshez tanácsot adni. Mi azonban próbáljuk javaslatunkkal
felemelni tekintetüket az évszázados sérelmek, napi súrlódások szűk ösvényéről
a népek békés együttélésének reményét sugalló szeretetközösség irányába.
Köszönjük a figyelmüket
Pilisvörösvár,
2000. június 25.
/Réti György/
/ Botzheim István/
Mikefalva /Erdély/
polgármestere
Pilisvörösvár város polgármestere
az
MDF Pilisvörösvári Szervezetének elnöke