Tisztelt
ünneplő Polgárok!
Hölgyeim és
Uraim!
Ma délután
olyan férfiak kapták meg a "Pilisvörösvárért" emlékérmet akiket
Pilisvörösvár képviselőtestülete a településnek tett szolgálataiért tartott elismerésére
méltőnak. Az emlékérem átadását az erről szóló rendelet évente az 1956-os
forradalom és szabadságharc évfordulőján október huszonharmadikán írja elő el.
Örömmel tettem
kötelességemnek eleget, mint polgármester, de magánemberként is boldogan
szorítottam meg régi ismerőseim kezét. Az éremátadásra alkalmat adó ünnep
számomra nemzeti ünnep, emlékezés a forradalom hőseire és vértanúira. Azok közé
tartozom akik, vagy az események történésekor vagy azokat később megismerve
egyetértettek XII. Pius pápa szavaival. Idézem:
"Azok a
mélységesen gyászos események, amelyek Kelet-Európa népeit, de főként a nekünk
annyira kedves s most borzalmas gyilkolástól vérző magyar népet sújtják, mélyen
megrendítik atyai szívünket; de nemcsak a miénket, hanem mindazokét is, akik
felelősséget éreznek az emberi civilizáció jogai, az emberi személy méltóséga
és az egyéneket és nemzeteket megillető szabadság miatt.
Ezért,
kötelességünknek tartjuk, hogy nyomatékosan felhívjunk titeket: testvéri
szeretettől indítva velünk együtt könyörögjetek Istenhez; esdjük tőle - aki
kezében tartja a népek sorsát s vezetőinek nemcsak hatalmát, hanem életét is,
hogy véget érjen a vérontás s végre fölragyogjon az az igazi béke, amely igazságosságon,
szereteten és jogos szabadságon alapul.
Értse meg
mindenki, hogy a népek életének megzavart rendjét nem lehet helyreállítani sem
a fegyverek halált osztó erejével, sem a polgári lakosság erőszakos
elnyomásával, amely belső érzéseiket elfojtani nem tudja, sem megtévesztő
tanokkal, amelyek megrontják a lelkeket, sértik a polgári és keresztény lelkiismeretet,
továbbá az egyház jogait. A jogos szabadság utáni vágyat külső erőszakkal nem
lehet elfojtani soha. "
Idézet vége.
A várost
szolgálva azok közé is tartozom, akik 1956 októberéről szólva elfogadják azt,
hogy élnek közöttünk honfi társaink, akik az akkori napokat a barikád másik
oldalán élték meg és ezért más a véleményük az eseményekről.
Elfogadva a
más véleményét azt sem várom el , hogy az ünnepről való megemlékezésem módjában
külsőségeiben velem egyetértsenek.
Tehát vallom, mindenki szabad akarata szerint
dönt ünnepeiről. Az ugyanakkor vágyam, hogy 1956 októberének ünnepét hazánk
minden polgára nemzeti ünnepként élje meg. Reménysugárt jelent ebben az
elfogadási folyamatban annak az ifjú generációnak a megjelenése, a társadalom
minden szférájának vezetésében, akik számára 1956 történelem. Ők mentesek az
emlékektől, az indulattá csontosodott sérelmektől. Ők az új generáció, akik
képesek az előttünk álló Európa határáig terjedő horizontú hazát és társadalmat
felépíteni.
Köszönöm a
figyelmüket!