Diszkrimináció = hátrányos megkülönböztetés.
Szegregáció = elválasztás, elkülönülés
„Egy - null!” -És a KÖZJÓ?
POLGÁRMESTERI
KÖZLEMÉNY
Tisztelt Vörösvári Polgárok!
2001. július 23-án este a Polgármesteri Hivatal tanácstermében a jelenlévő
kb. huszonöt fős nézőközönség tapsa mellett mondta ki a polgármester a
képviselő-testület határozatát a vele szembekerült intézményvezető elleni fegyelmi
eljárás végén: "Eljárási hiba miatt a képviselőtestület az intézményvezető
elleni fegyelmi eljárást – mivel annak megindítására a törvényben megszabott
határidő után került sor – megszünteti."
A jelenlévő szimpatizánsok
tehát megnyugodhattak, s elindultak hazafelé. Egy idős, - az eseményeket
nehezen követő-bácsika még elmagyaráztatta magának nézőszomszédával, hogy mi is
történt tulajdonképpen, majd diadalmasan jelentette a mellette lévőknek:
"Egy - null!"
Miután véletlenül fültanúja voltam a jelenetnek, elgondolkodtam
azon, vajon milyen mérkőzésen egy - null az állás. Képviselőtestületi ülésen
voltunk ugyanis, s itt rendes esetben egy cél lehet csak, és egy győztes: a
KÖZJÓ. - Feltételezhetjük - e tehát, hogy mindaz, ami e döntés előtt történt,
az a KÖZJÓ-t szolgálta? Mondhatjuk-e, hogy a KÖZJÓ vezetett egy - nullra? -
Sajnos nem!
Nem a KÖZJÓ-t szolgálta a fegyelmi
eljárás körüli hisztéria, vagy ahogy a fegyelmi alá vont intézményvezető férje
- az önkormányzat által alapított és fenntartott városi újság felelős
szerkesztője – nevezte: az elmúlt "forró nyár”. Ő így számolt be az
eseményekről – még a fegyelmi eljárás vége előtt: "Forró a nyár, s viharok
borzolják idegeinket a vörösvári közéletben. Még alig csendesedett el az óvoda-ügy
miatti égzengés, még zajosabb vihart kavart a Vásár téri iskola igazgatónője
(azaz a szerkesztő felesége) ellen indított fegyelmi eljárás."
Már sosem kerül a város és az
ország közvéleménye elé, hogy valóban mi is volt a fegyelmi eljárás kezdeményezésének
igazi oka, mi is az igazság.
Magabiztosságában a főszerkesztő
- intézményvezető felesége jelenlétében – az ominózus testületi ülés előtt azt
is megengedte magának, hogy az önkormányzat egyik alpolgármesterét, - aki
mellesleg az intézményvezető beosztott tanárja- alpári hangon megfenyegesse.
Valahogy így: „B….. meg, te sz......(itt egy jelző következett, korántsem irodalmi),
ősztől kezdve kereshetsz magadnak új munkahelyet!".
De voltak más fenyegetések
is. A témában tartott egyik korábbi képviselő-testületi ülés utáni éjszaka
telefonon életveszélyesen megfenyegették az önkormányzat Oktatási-, Kulturális-
és Sport Bizottságának vezetőjét, képviselőtársunkat; majd hasonló, de ki nem
fejtett tartalmú hívással a már említett alpolgármestert is.
Ez lenne tehát a KÖZJÓ ma Pilisvörösvárott…
De mi is a KÖZJÓ valójában? XI. Pius pápa "Quadragesimo
anno" kezdetű enciklikájában (1931) így határozza meg:
"A KÖZJÓ az
igazságosság igényének mindenoldali megvalósulása, a társadalom egyedi résztvevőinek
és csoportjainak igényei kielégítéseként, a társadalmi viszonyok részeként
létező szellemi és
gazdasági értékek
mentén." A bonyolult fogalom-meghatározás legfontosabb eleme, hogy meglévő
szellemi és gazdasági értékeket feltételez. A társadalmi együttélés nem
történhet érték nélkül, hanem értékhez kötött, a társadalom egyes tagjainak erkölcsös
együttműködésével.
Kíséreljük meg a KÖZJÓ fogalmának
alkalmazását a viharos - mesterségesen felkorbácsolt - eseményekre.
Hátbavágásként élte meg a képviselőtestület azt a városszerte köröztetett
toborzó levelet és tájékoztató füzetet, amelyeket kiadóként a szóban forgó
intézményvezető - iskolája nevében - jegyzett. Az önkormányzati
képviselő-testület, mint fenntartó ezekből tudta meg, hogy egyik iskolájában az
intézményvezető az eddigi két párhuzamos
osztály helyett három első osztályt indít, hogy a harmadik első osztály elhelyezését
az épületen belüli, belső átalakítással fogják megoldani, hogy első osztálytól
kezdve angolt fognak tanítani (4. osztálytól heti három órában!), és hogy a
környezetvédelem mint tantárgy (!) az 5. és 6. évfolyamon fakultatív tárgyként
működik. De ami a legmegdöbbentőbb volt a hangzatos kijelentések között, az
a következő mondat: Iskolánkban „tanulóink többségének kiegyensúlyozott a
családi háttere, kevés a hátrányos helyzetű, beilleszkedési- ill.
személyiségzavarokkal küszködő gyermek.” – Nos, innen már csak egy lépés
azt kijelenteni: "hozzánk csak kékszemű, árja gyerekek járnak".
A levelet és a tájékoztató
füzetet felháborodott szülők és képviselők juttatták el az önkormányzathoz.
Képviselői javaslatra tűzte napirendre testületünk az intézményvezető képviselőtársunk
által szerkesztett kiadványok, ill. a harmadik első osztály indításának ügyét.
Tette ezt annak tudatában, hogy az iskolák működésének finanszírozását, az
energiaszámlák és a tanárok bérének fizetését a Képviselő-testületnek kell megoldania.
Azt is tudtuk, hogy ebben az iskolában úgy pénzügyileg, mint férőhely szempontjából
csak két első osztálynak biztosított a működése. Ha újabb osztály indítását
tervezi egy intézményvezető, akkor a fenntartóhoz kell fordulnia, mert az ez
évi döntés további hét évre jelent többletkiadást, s egyébként is: a törvény
szerint az intézményi pénzmaradvány terhére nem lehet tartós elkötelezettséget
vállalni.
Az intézményvezető azt a
helyzetet használta ki, hogy az intézmény működését szabályozó alapvető
dokumentumokban kifejezetten nincsen rögzítve az, hogy milyen feltételekkel
indíthat több első osztályt az iskola. Így kész helyzet elé állította a
képviselő-testületet, szakszóval hatáskört vont el a fenntartótól, kivette a
döntést a képviselő-testület kezéből.
Ez nem hiúsági kérdés (amint
egyesek az önkormányzatot vádolva állítják), hanem demokrácia kérdése. Mert a
törvényhozó nem véletlenül adta ezt a döntést a testületnek. Ugyanis egyrészt a
képviselőtestület - és annak döntés-előkészítő apparátusa - van azoknak az
információknak a birtokában, amelyek a felelős döntéshez szükségesek; másrészt
ő rendelkezik azzal az elfogulatlansággal, amely biztosítja e témában is a
város független érdekeinek érvényesülését az egyéni és csoportérdekek felett.
Elvileg nincs kizárva, hogy
városunkban a kötelező általános iskolai oktatásra más településről is
jelentkező valamennyi gyermek oktatását megoldjuk. Az oktatás az a
szolgáltatás, ahol valóban értelmiségi munkahelyeket lehet teremteni. Ha
oktatási munkahelyeket teremtünk, akkor városunk nagy problémája, - hogy ti. az
értelmiségnek alacsonyabb arányú a jelenléte a környező településekhez képest -
javítható azzal, hogy értelmiség telepszik meg, és nem a lakóparkok újgazdag, a
helyi közösséghez szervesen nem kötődő népessége.
Azonban az az intézményeket
fenntartó önkormányzat dolga, hogy megfontolja: a jelentkező tanulói létszámot
melyik iskolában tudja elhelyezni, hol teremt kapacitásokat a létszám és a szolgáltatás
bővítésével. Az idén jelentkezett többletlétszámot a két általános iskola meglévő
hat induló osztálykapacitása új osztály indítása nélkül felszívta volna.
Szintén az önkormányzat, és nem az intézményvezető hatásköre - és egyáltalán
lehetősége – hogy ha valamilyen megfontolásból településen kívülről fogadunk
gyermekeket, azt előzetesen a környékbeli települések vezetésével tárgyaljuk
meg, hogy ha kívánatos nem vörösváriak részére bővíteni a vörösvári általános
iskolák férőhelyeit, akkor a környező települések milyen arányban viselik annak
költségeit.
Nos, hogy a szóban forgó
iskolába való túljelentkezés ügyében mi lett volna a város független érdeke, az
hivatalosan máig sem derült ki, mivel - mint fent már említettem - a kész
helyzetbe hozott testület eljárási hiba miatt megszüntette a fegyelmi eljárást,
s a ténylegesen keletkezett anyagi és erkölcsi kárt nem is vizsgálta.
Mint ahogy azt sem vizsgálta:
el kell-e határolódnia az iskolaismertetőben szereplő, bújtatott esetleg
helytelen megkülönböztetésként vélhető mondattól.
Az ilyen megkülönböztetésnek
ismertetője az, hogy az erre igényt nem tartó olvasó átsiklik felette. Aki
viszont elit környezetet keres csemetéjének, rögtön érti, mit kell értenie a
"Tanulóink többségének…." kezdetű kódolt mondaton, és már is
kialakult az alkotmányellenes szegregáció, diszkrimináció.
- Tény, hogy a vörösvári
cigányemberek gyermekei elsősorban a másik általános iskolába járnak. A
véletlen milyen különös előfordulásaival találkozhatunk...
De még érdekesebb szegregációval
találkozunk a titokzatos jellemzők szerint kívánatosnak minősülő tanulók megjelenésével
– akár városunknak a másik iskola körzetéhez tartozó utcáiból, akár a
környékbeli településekről… A szóban forgó iskola körzetébe az elsősök beiratkozása
előtti három hónapban igen sok leendő elsős jelentkezett be. Az átjelentkezés
persze csak alibi, a törvények kijátszása. Ez a módszere azoknak a
vörösváriaknak, akik elitista érdekeik érvényesítéséért a lakóhelyükből
származó beiratkozási körzet korlátait áthágják, s így a törvények
kijátszásával írathatják gyermekeiket a szóban forgó iskolába. Képviselőtestület
legyen a talpán, aki ezt költségvetéssel, általános iskolai férőhelytervezéssel
követni tudja.
Mindenki számára könnyen belátható:
ez a helyzet minden, csak nem a KÖZJÓ!
Mint ahogy az sem a KÖZJÓ
volt, amit a sajtóban e körül az ügy körül vert ízléstelen és minden
önmérsékletet teljesen nélkülöző hisztéria városunk hírnevén rontott.
Még a testületi ülés alatt a
legnagyobb példányszámú magyar napilap semlegesnek beállított tollforgatója
(aki most a választási kampányban mégiscsak a vörös utódpárt kampánytanácsadói
között felbukkanva meztelenítette le igazi mivoltát) hisztérikusan rohant a
jegyzőhöz, fenyegetően bemutatkozva, hogy ő újságíró, s próbálta rávenni a
jegyzőt: ne engedje a polgármestert fegyelmi biztosnak jelölni, mondván: a
polgármester az intézményvezetőnek munkáltatója. Szerencsére a jegyző
szakmailag a helyes választ adta meg: az intézményvezető munkáltatója a
képviselő-testület, tehát a polgármester fegyelmi biztosnak való megválasztása
sem nem törvénysértő, sem nem összeférhetetlen.
Még a testületi ülés
szünetében ugyane lapnak egyik újságírója próbált presszionálni a jelenlétével,
illetve számba adni általam nem állított előítéleteket.
Másnap falkában kezdődött a legkülönbözőbb újságok, kereskedelmi
rádió- és tévéállomások riportereinek hajtóvadászata - elsősorban a polgármester,
de mellette a Pénzügyi Bizottság elnökének, az alpolgármestereknek és az Oktatási
Bizottság elnökének becserkészésére.
Tudható, hogy sem alpolgármester úr, sem én
nem félünk a nyilvánosságtól, sőt - mint polgáraink számtalanszor
érzékelhették- énszemély szerint szívesen és a város érdekeiért nem egyszer
tudatosan igyekszem élni vele. De ízléstelennek találtuk az intézményvezető
kétségbeesett hisztérikus rohangálását elvbarátaihoz, visszataszítónak a maga
melletti hangulatkeltést, az egyoldalú információk erőszakos terjesztését, az
alapvető tények elhallgatását. Ezért tartottuk távol magunktól a média nyomását.
Eközben az fel sem merült
senki elméjében, hogy egy intézményvezetőnek képviselőként talán - esküjéhez
híven - Vörösvár érdekeit kellene előtérbe helyeznie - személyes sértettsége,
vélt sérelmei, intézménye és barátai - a fentiekben kifejtettek szerint nagyon
is szűk - érdekei előtt. Azt már meg sem merem említeni, ami az elmúlt két
választási ciklus szomorú tapasztalata, hogy t. i. általában az intézményvezetők
önkormányzati képviselőként kárt okoznak a saját intézményüknek. A kár abban
nyilvánul meg, hogy az intézményvezető általában valamelyik politikai párt
színeiben politizál.
Így a többi intézményhez
képest - ha már ezt az ízléstelenséget vállalja - most előnyöket szerezhet
intézményének, kiváltva a többiek undorát és ellenérzését. De mi lesz, ha
egyszer éppenséggel nem a saját pártja kormányoz? Ellenzékbe viszi az
intézményét is?
Már az ügy nyári lezárása
után elhatároztam, hogy megírom az eseményeket a polgármester szemszögéből. A
nyári szabadságok közbejötte miatt erre csak az ősz beköszöntekor kerülhetett
sor.
Az említett írásomat mint minden korábbi
polgármesteri közleményt drótpostán küldtem meg a felelős szerkesztőnek, kérve
a közlést. A választ szó szerint a következő volt: " Kedves Pista! Hát te
már sohasem nyugszol? Ezt az arrogáns stílusodat nem tudod elhagyni?
Tulajdonképpen sajnállak. De sokkal jobban fogom sajnálni a város polgárait , ha ismét megválasztanak
téged polgármesternek. Te egyáltalán nem vagy alkalmas erre a feladatra. Bárki
más csak te nem !!! Ajánlatom: inkább
lazíts! Vedd fel a Jockey-kalapodat, ülj fel a Csepel-biciklidre, és kerekezz
ki az Iluska forráshoz. Szippants nagyokat a tiszta erdei levegobol.... Meglátod,
jót tesz majd neked... Szánalommal és tisztelettel: Fogarasy Attila felelős
szerkesztő"
Hogy mennyi durvaság és
gyűlölet árad e sorokból döntsék el Önök
A levélváltást és az eredeti polgármesteri
közleményt , a bizonyítékokat, és néhány pozitív példát a környező
önkormányzati újságokból képviselőtestület elé tártam. Nem azt kértem hogy az
írást önkormányzati közleményként
átalakítva kötelezzék a felelős szerkesztőt a közlésre, hanem csak azt
kértem, hogy a felelős szerkesztő szabadságát meghagyva kérje fel a testület a
közlésre. Ezt a határozatot a testület rövid vita után két ellenszavazattal és két tartózkodással
hozta meg. A határozathozatal után a felelős szerkesztő elhagyta a testületi
üléstermet és másnap írásban lemondott.
Változatlanul az új
ideiglenes felelős szerkesztő szabadságára bíztam, hogy jelen írásomat, vagy a
képviselőtestület kérését megjelenteti - e. Bíztattam, hogy munkájában a
"hallgattassék meg a másik fél" - egyébként természetes újságírói
szakmai elvet fogja alkalmazni és csak az érintettek véleményének beszerzése
után dönt. Döntéséhez tanácsoltam annak
figyelembevételét, hogy ha valaki a bírálatból levonta a szükséges személyes
konzekvenciát, akkor az ügy a lovagiasság szabályai szerint lezártnak tekinthető.
Én is azt gondoltam, hogy
most már békés alkotómunka kezdődik a szóban forgó intézményben is. Tévedtem!
Másfél hete megdöbbenve
értesültem, hogy az intézményében alkalmazott alpolgármester tanár urat a
tanáriban újabb inzultus érte. Órára menet közben az intézményvezető és
néhányan a vezetőségből felelőségre vonták a polgármester intézkedése miatt.
Azzal gyanúsították: ez az alpolgármester úgymond "mesterkedése" és
ezt tényként elfogadva mint már oly sokszor felszólították tűnjön el az
iskolából. Remek például szolgálva mint keveredik ebben az intézményben a
szakma politikával. Miután erről az intézkedésről alpolgármester hatáskör
hiányában nem tudott, profi módon váltott a vezetőnők kara: most már lemondásra
szólítva fel az alpolgármester urat, mondván mert nem tudott róla. Mindez egy
tanáriban történik egy tanárt - aki munkaidőn és szakmán kívül politizál-
fenyegetve nem szakmai okok miatt ráadásul a tanórát a diákoknak
valamennyiüknek fél órája meg kellett volna kezdeni!
A történet nem ért véget: A
fenyegetőzési ámokfutás a következő hétfőn folytatódott. Az intézményvezető -
most már képviselőként azonosítva magát-, a jegyzőtől elkérte az intézményében
- munkaköri kötelességét teljesítve - ellenőrzést végző városházi alkalmazott
munkaköri leírását. Miután a jegyző ezt jogszabályra hivatkozva ( jogosan)
megtagadta, most már a jegyzőt áttételesen, a beosztott hivatalnokot
közvetlenül azzal fenyegette meg hogy a következő választások után:, "
majd meglátjuk ki marad meg a helyén"
Azt ne higgye a tisztelt
Olvasó, hogy ez az ámokfutás, ártatlan emberek meggyanúsítása. meghurcolása valamiféle
közjó érdekében történik, esetleg valami fontos iskolai közös célkitűzés érdekében!
Szó sincs róla! Szimpla 60.000,-Ft azaz hatvanezer forintról
van szó amit az igazgató asszony akar
magának jutalom címen megszerezni. Jutalom a város, de az intézmény
költségvetésében nincs megszavazva. Az igazgatóhelyettes asszony kereste meg
levélben a polgármestert járuljon hozzá az intézmény
"bérmaradványának" terhére a fent említett összeg erejéig.
A polgármester átgondolva az
igazgató asszony ezéves munkáját, megtagadta hozzájárulását azzal indokolva,
hogy az intézményvezető jogszabályt sértett; munkájában nem tartotta be a
képviselőtestület 186/1998 sz határozatát. Az intézményvezető 2001-ben harmadik
osztályt indított holott a hivatkozott jogszabály szó szerint a következőket
mondja:
" A képviselőtestület a
Német Nemzetiségi Általános Iskola működési körzetét elfogadja. A város
oktatási koncepciójának elkészítésekor a működési határokat felülvizsgálja. A
nem pilisvörösvári lakosú gyermekek felvétele csak abban az esetben történhet,
ha ott nem jelent pilisvörösvári
lakosú gyermek elutasítását, illetve nem
von maga után új osztály indítási kötelezettséget. A képviselőtestület a
határozatot 9 igen 4 nem és 4 tartózkodás után elfogadta.
Ha ehhez még hozzáveszem,
hogy a jutalom adható, akkor már csak a mesterségesen felkavart és
félretájékoztatott közvélemény a fenyegetések ténye (ld. B. meg... stb.) elég
lehetőséget adnak a polgármesternek a jutalom megtagadására.
…Ugye milyen távol áll mindez
a KÖZJÓ-tól!
Tisztelt Vörösvári Polgárok!
Nem valami szívderítő
történet ez. Nem az a szép kerek történet a jót akaró intézményvezetőről, az őt
mindenben támogató szülőkről és kollégákról, és a gonosz, őt kibontakozni nem
hagyó, fafejűekből álló önkormányzatról, a polgárokat "bátran" tájékoztató sajtóról. -
Ezért vállaltam e tények és gondolatok közre adását. Szerettem volna
megvilágítani a történet másik oldalát is. Szerettem volna valamennyi tényezőjét:
az oktatással kapcsolatosakat és a közvélemény-formáló félrevezető eszközökkel
kapcsolatosakat is együtt érinteni. Hogy az eddig mindent aláíró és mindent
elhívő polgárok legközelebb legyenek kicsit óvatosabbak.
Nem akartam tovább hallgatni.
Mert a hallgatásért szégyellem magam, - bevallom őszintén. Hallgattam a félreértelmezett
békességkeresés, az éppen felkorbácsolt indulatok által lehetetlenné váló
higgadt tárgyalási légkör hiánya miatt, és nem utolsó sorban saját gyávaságom miatt.
Nem kívánok tovább hallgatni, ezért állok most Önök elé. Szeretném megismerni:
mi a városunkban a KÖZJÓ?
Melyek ma Pilisvörösváron
azok a "létező szellemi és gazdasági értékek, amelyek mentén az
igazságosság igénye megvalósul?” - Ezek az értékek az önök szívében és
elméjében léteznek. Önök alakítják a KÖZJÓ-t. Ezért fontos hogy az
igazságosságot az igaz tények alapján keressék és alakítsák ki szívükben.
Szeretnék nem csalódni, mert
hiszem, hogy Önök nem a fenti történet eseményeit tartják a KÖZJÓ-nak.
Pilisvörösvár, 2001
szeptember
Botzheim István
polgármester