Diszkrimináció = hátrányos megkülönböztetés.

Szegregáció = elválasztás, elkülönülés

 (Magyar Értelmező Kéziszótár)

 „Egy - null!” -És a KÖZJÓ?

POLGÁRMESTERI KÖZLEMÉNY

Tisztelt Vörösvári Polgárok!

   2001. július 23-án este a Polgármesteri Hivatal tanácstermében a jelenlévő kb. huszonöt fős nézőközönség tapsa mellett mondta ki a polgármester a képviselő-testület határozatát a vele szembekerült intézményvezető elleni fegyelmi eljárás végén: "Eljárási hiba miatt a képviselőtestület az intézményvezető elleni fegyelmi eljárást – mivel annak megindítására a törvényben megszabott határidő után került sor – megszünteti."

A jelenlévő szimpatizánsok tehát megnyugodhattak, s elindultak hazafelé. Egy idős, - az eseményeket nehezen követő-bácsika még elmagyaráztatta magának nézőszomszédával, hogy mi is történt tulajdonképpen, majd diadalmasan jelentette a mellette lévőknek: "Egy - null!"

   Miután véletlenül fültanúja voltam a jelenetnek, elgondolkodtam azon, vajon milyen mérkőzésen egy - null az állás. Képviselőtestületi ülésen voltunk ugyanis, s itt rendes esetben egy cél lehet csak, és egy győztes: a KÖZJÓ. - Feltételezhetjük - e tehát, hogy mindaz, ami e döntés előtt történt, az a KÖZJÓ-t szolgálta? Mondhatjuk-e, hogy a KÖZJÓ vezetett egy - nullra? - Sajnos nem!

Nem a KÖZJÓ-t szolgálta a fegyelmi eljárás körüli hisztéria, vagy ahogy a fegyelmi alá vont intézményvezető férje - az önkormányzat által alapított és fenntartott városi újság felelős szerkesztője – nevezte: az elmúlt "forró nyár”. Ő így számolt be az eseményekről – még a fegyelmi eljárás vége előtt: "Forró a nyár, s viharok borzolják idegeinket a vörösvári közéletben. Még alig csendesedett el az óvoda-ügy miatti égzengés, még zajosabb vihart kavart a Vásár téri iskola igazgatónője (azaz a szerkesztő felesége) ellen indított fegyelmi eljárás."

Már sosem kerül a város és az ország közvéleménye elé, hogy valóban mi is volt a fegyelmi eljárás kezdeményezésének igazi oka, mi is az igazság.

Magabiztosságában a főszerkesztő - intézményvezető felesége jelenlétében – az ominózus testületi ülés előtt azt is megengedte magának, hogy az önkormányzat egyik alpolgármesterét, - aki mellesleg az intézményvezető beosztott tanárja- alpári hangon megfenyegesse. Valahogy így: „B….. meg, te sz......(itt egy jelző következett, korántsem irodalmi), ősztől kezdve kereshetsz magadnak új munkahelyet!".

De voltak más fenyegetések is. A témában tartott egyik korábbi képviselő-testületi ülés utáni éjszaka telefonon életveszélyesen megfenyegették az önkormányzat Oktatási-, Kulturális- és Sport Bizottságának vezetőjét, képviselőtársunkat; majd hasonló, de ki nem fejtett tartalmú hívással a már említett alpolgármestert is.

   Ez lenne tehát a KÖZJÓ ma Pilisvörösvárott…

   De mi is a KÖZJÓ valójában? XI. Pius pápa "Quadragesimo anno" kezdetű enciklikájában (1931) így határozza meg:

    "A KÖZJÓ az igazságosság igényének mindenoldali megvalósulása, a társadalom egyedi résztvevőinek és csoportjainak igényei kielégítéseként, a társadalmi viszonyok részeként létező szellemi és

gazdasági értékek mentén." A bonyolult fogalom-meghatározás legfontosabb eleme, hogy meglévő szellemi és gazdasági értékeket feltételez. A társadalmi együttélés nem történhet érték nélkül, hanem értékhez kötött, a társadalom egyes tagjainak erkölcsös együttműködésével.

Kíséreljük meg a KÖZJÓ fogalmának alkalmazását a viharos - mesterségesen felkorbácsolt - eseményekre.

   Hátbavágásként élte meg a képviselőtestület azt a városszerte köröztetett toborzó levelet és tájékoztató füzetet, amelyeket kiadóként a szóban forgó intézményvezető - iskolája nevében - jegyzett. Az önkormányzati képviselő-testület, mint fenntartó ezekből tudta meg, hogy egyik iskolájában az intézményvezető az eddigi két párhuzamos osztály helyett három első osztályt indít, hogy a harmadik első osztály elhelyezését az épületen belüli, belső átalakítással fogják megoldani, hogy első osztálytól kezdve angolt fognak tanítani (4. osztálytól heti három órában!), és hogy a környezetvédelem mint tantárgy (!) az 5. és 6. évfolyamon fakultatív tárgyként működik. De ami a legmegdöbbentőbb volt a hangzatos kijelentések között, az a következő mondat: Iskolánkban „tanulóink többségének kiegyensúlyozott a családi háttere, kevés a hátrányos helyzetű, beilleszkedési- ill. személyiségzavarokkal küszködő gyermek.” – Nos, innen már csak egy lépés azt kijelenteni: "hozzánk csak kékszemű, árja gyerekek járnak".

A levelet és a tájékoztató füzetet felháborodott szülők és képviselők juttatták el az önkormányzathoz. Képviselői javaslatra tűzte napirendre testületünk az intézményvezető képviselőtársunk által szerkesztett kiadványok, ill. a harmadik első osztály indításának ügyét. Tette ezt annak tudatában, hogy az iskolák működésének finanszírozását, az energiaszámlák és a tanárok bérének fizetését a Képviselő-testületnek kell megoldania. Azt is tudtuk, hogy ebben az iskolában úgy pénzügyileg, mint férőhely szempontjából csak két első osztálynak biztosított a működése. Ha újabb osztály indítását tervezi egy intézményvezető, akkor a fenntartóhoz kell fordulnia, mert az ez évi döntés további hét évre jelent többletkiadást, s egyébként is: a törvény szerint az intézményi pénzmaradvány terhére nem lehet tartós elkötelezettséget vállalni.

Az intézményvezető azt a helyzetet használta ki, hogy az intézmény működését szabályozó alapvető dokumentumokban kifejezetten nincsen rögzítve az, hogy milyen feltételekkel indíthat több első osztályt az iskola. Így kész helyzet elé állította a képviselő-testületet, szakszóval hatáskört vont el a fenntartótól, kivette a döntést a képviselő-testület kezéből.

Ez nem hiúsági kérdés (amint egyesek az önkormányzatot vádolva állítják), hanem demokrácia kérdése. Mert a törvényhozó nem véletlenül adta ezt a döntést a testületnek. Ugyanis egyrészt a képviselőtestület - és annak döntés-előkészítő apparátusa - van azoknak az információknak a birtokában, amelyek a felelős döntéshez szükségesek; másrészt ő rendelkezik azzal az elfogulatlansággal, amely biztosítja e témában is a város független érdekeinek érvényesülését az egyéni és csoportérdekek felett.

Elvileg nincs kizárva, hogy városunkban a kötelező általános iskolai oktatásra más településről is jelentkező valamennyi gyermek oktatását megoldjuk. Az oktatás az a szolgáltatás, ahol valóban értelmiségi munkahelyeket lehet teremteni. Ha oktatási munkahelyeket teremtünk, akkor városunk nagy problémája, - hogy ti. az értelmiségnek alacsonyabb arányú a jelenléte a környező településekhez képest - javítható azzal, hogy értelmiség telepszik meg, és nem a lakóparkok újgazdag, a helyi közösséghez szervesen nem kötődő népessége.

Azonban az az intézményeket fenntartó önkormányzat dolga, hogy megfontolja: a jelentkező tanulói létszámot melyik iskolában tudja elhelyezni, hol teremt kapacitásokat a létszám és a szolgáltatás bővítésével. Az idén jelentkezett többletlétszámot a két általános iskola meglévő hat induló osztálykapacitása új osztály indítása nélkül felszívta volna. Szintén az önkormányzat, és nem az intézményvezető hatásköre - és egyáltalán lehetősége – hogy ha valamilyen megfontolásból településen kívülről fogadunk gyermekeket, azt előzetesen a környékbeli települések vezetésével tárgyaljuk meg, hogy ha kívánatos nem vörösváriak részére bővíteni a vörösvári általános iskolák férőhelyeit, akkor a környező települések milyen arányban viselik annak költségeit.

Nos, hogy a szóban forgó iskolába való túljelentkezés ügyében mi lett volna a város független érdeke, az hivatalosan máig sem derült ki, mivel - mint fent már említettem - a kész helyzetbe hozott testület eljárási hiba miatt megszüntette a fegyelmi eljárást, s a ténylegesen keletkezett anyagi és erkölcsi kárt nem is vizsgálta.

Mint ahogy azt sem vizsgálta: el kell-e határolódnia az iskolaismertetőben szereplő, bújtatott esetleg helytelen megkülönböztetésként vélhető mondattól.

Az ilyen megkülönböztetésnek ismertetője az, hogy az erre igényt nem tartó olvasó átsiklik felette. Aki viszont elit környezetet keres csemetéjének, rögtön érti, mit kell értenie a "Tanulóink többségének…." kezdetű kódolt mondaton, és már is kialakult az alkotmányellenes szegregáció, diszkrimináció.

- Tény, hogy a vörösvári cigányemberek gyermekei elsősorban a másik általános iskolába járnak. A véletlen milyen különös előfordulásaival találkozhatunk...

De még érdekesebb szegregációval találkozunk a titokzatos jellemzők szerint kívánatosnak minősülő tanulók megjelenésével – akár városunknak a másik iskola körzetéhez tartozó utcáiból, akár a környékbeli településekről… A szóban forgó iskola körzetébe az elsősök beiratkozása előtti három hónapban igen sok leendő elsős jelentkezett be. Az átjelentkezés persze csak alibi, a törvények kijátszása. Ez a módszere azoknak a vörösváriaknak, akik elitista érdekeik érvényesítéséért a lakóhelyükből származó beiratkozási körzet korlátait áthágják, s így a törvények kijátszásával írathatják gyermekeiket a szóban forgó iskolába. Képviselőtestület legyen a talpán, aki ezt költségvetéssel, általános iskolai férőhelytervezéssel követni tudja.

Mindenki számára könnyen belátható: ez a helyzet minden, csak nem a KÖZJÓ!

Mint ahogy az sem a KÖZJÓ volt, amit a sajtóban e körül az ügy körül vert ízléstelen és minden önmérsékletet teljesen nélkülöző hisztéria városunk hírnevén rontott.

Még a testületi ülés alatt a legnagyobb példányszámú magyar napilap semlegesnek beállított tollforgatója (aki most a választási kampányban mégiscsak a vörös utódpárt kampánytanácsadói között felbukkanva meztelenítette le igazi mivoltát) hisztérikusan rohant a jegyzőhöz, fenyegetően bemutatkozva, hogy ő újságíró, s próbálta rávenni a jegyzőt: ne engedje a polgármestert fegyelmi biztosnak jelölni, mondván: a polgármester az intézményvezetőnek munkáltatója. Szerencsére a jegyző szakmailag a helyes választ adta meg: az intézményvezető munkáltatója a képviselő-testület, tehát a polgármester fegyelmi biztosnak való megválasztása sem nem törvénysértő, sem nem összeférhetetlen.

Még a testületi ülés szünetében ugyane lapnak egyik újságírója próbált presszionálni a jelenlétével, illetve számba adni általam nem állított előítéleteket.

   Másnap falkában kezdődött a legkülönbözőbb újságok, kereskedelmi rádió- és tévéállomások riportereinek hajtóvadászata - elsősorban a polgármester, de mellette a Pénzügyi Bizottság elnökének, az alpolgármestereknek és az Oktatási Bizottság elnökének becserkészésére.

 Tudható, hogy sem alpolgármester úr, sem én nem félünk a nyilvánosságtól, sőt - mint polgáraink számtalanszor érzékelhették- énszemély szerint szívesen és a város érdekeiért nem egyszer tudatosan igyekszem élni vele. De ízléstelennek találtuk az intézményvezető kétségbeesett hisztérikus rohangálását elvbarátaihoz, visszataszítónak a maga melletti hangulatkeltést, az egyoldalú információk erőszakos terjesztését, az alapvető tények elhallgatását. Ezért tartottuk távol magunktól a média nyomását.

Eközben az fel sem merült senki elméjében, hogy egy intézményvezetőnek képviselőként talán - esküjéhez híven - Vörösvár érdekeit kellene előtérbe helyeznie - személyes sértettsége, vélt sérelmei, intézménye és barátai - a fentiekben kifejtettek szerint nagyon is szűk - érdekei előtt. Azt már meg sem merem említeni, ami az elmúlt két választási ciklus szomorú tapasztalata, hogy t. i. általában az intézményvezetők önkormányzati képviselőként kárt okoznak a saját intézményüknek. A kár abban nyilvánul meg, hogy az intézményvezető általában valamelyik politikai párt színeiben politizál.

Így a többi intézményhez képest - ha már ezt az ízléstelenséget vállalja - most előnyöket szerezhet intézményének, kiváltva a többiek undorát és ellenérzését. De mi lesz, ha egyszer éppenséggel nem a saját pártja kormányoz? Ellenzékbe viszi az intézményét is?

Már az ügy nyári lezárása után elhatároztam, hogy megírom az eseményeket a polgármester szemszögéből. A nyári szabadságok közbejötte miatt erre csak az ősz beköszöntekor kerülhetett sor.

 Az említett írásomat mint minden korábbi polgármesteri közleményt drótpostán küldtem meg a felelős szerkesztőnek, kérve a közlést. A választ szó szerint a következő volt: " Kedves Pista! Hát te már sohasem nyugszol? Ezt az arrogáns stílusodat nem tudod elhagyni? Tulajdonképpen sajnállak. De sokkal jobban fogom sajnálni a  város polgárait , ha ismét megválasztanak téged polgármesternek. Te egyáltalán nem vagy alkalmas erre a feladatra. Bárki más csak te nem !!!  Ajánlatom: inkább lazíts! Vedd fel a Jockey-kalapodat, ülj fel a Csepel-biciklidre, és kerekezz ki az Iluska forráshoz. Szippants nagyokat a tiszta erdei levegobol.... Meglátod, jót tesz majd neked... Szánalommal és tisztelettel: Fogarasy Attila felelős szerkesztő"

Hogy mennyi durvaság és gyűlölet árad e sorokból döntsék el Önök

 A levélváltást és az eredeti polgármesteri közleményt , a bizonyítékokat, és néhány pozitív példát a környező önkormányzati újságokból képviselőtestület elé tártam. Nem azt kértem hogy az írást önkormányzati közleményként  átalakítva kötelezzék a felelős szerkesztőt a közlésre, hanem csak azt kértem, hogy a felelős szerkesztő szabadságát meghagyva kérje fel a testület a közlésre. Ezt a határozatot a testület rövid vita után két ellenszavazattal és két tartózkodással hozta meg. A határozathozatal után a felelős szerkesztő elhagyta a testületi üléstermet és másnap írásban lemondott.

Változatlanul az új ideiglenes felelős szerkesztő szabadságára bíztam, hogy jelen írásomat, vagy a képviselőtestület kérését megjelenteti - e. Bíztattam, hogy munkájában a "hallgattassék meg a másik fél" - egyébként természetes újságírói szakmai elvet fogja alkalmazni és csak az érintettek véleményének beszerzése után dönt.  Döntéséhez tanácsoltam annak figyelembevételét, hogy ha valaki a bírálatból levonta a szükséges személyes konzekvenciát, akkor az ügy a lovagiasság szabályai szerint lezártnak tekinthető.

Én is azt gondoltam, hogy most már békés alkotómunka kezdődik a szóban forgó intézményben is. Tévedtem!

Másfél hete megdöbbenve értesültem, hogy az intézményében alkalmazott alpolgármester tanár urat a tanáriban újabb inzultus érte. Órára menet közben az intézményvezető és néhányan a vezetőségből felelőségre vonták a polgármester intézkedése miatt. Azzal gyanúsították: ez az alpolgármester úgymond "mesterkedése" és ezt tényként elfogadva mint már oly sokszor felszólították tűnjön el az iskolából. Remek például szolgálva mint keveredik ebben az intézményben a szakma politikával. Miután erről az intézkedésről alpolgármester hatáskör hiányában nem tudott, profi módon váltott a vezetőnők kara: most már lemondásra szólítva fel az alpolgármester urat, mondván mert nem tudott róla. Mindez egy tanáriban történik egy tanárt - aki munkaidőn és szakmán kívül politizál- fenyegetve nem szakmai okok miatt ráadásul a tanórát a diákoknak valamennyiüknek fél órája meg kellett volna kezdeni!

A történet nem ért véget: A fenyegetőzési ámokfutás a következő hétfőn folytatódott. Az intézményvezető - most már képviselőként azonosítva magát-, a jegyzőtől elkérte az intézményében - munkaköri kötelességét teljesítve - ellenőrzést végző városházi alkalmazott munkaköri leírását. Miután a jegyző ezt jogszabályra hivatkozva ( jogosan) megtagadta, most már a jegyzőt áttételesen, a beosztott hivatalnokot közvetlenül azzal fenyegette meg hogy a következő választások után:, " majd meglátjuk ki marad meg a helyén"

Azt ne higgye a tisztelt Olvasó, hogy ez az ámokfutás, ártatlan emberek meggyanúsítása. meghurcolása valamiféle közjó érdekében történik, esetleg valami fontos iskolai közös célkitűzés érdekében!

Szó sincs róla!  Szimpla 60.000,-Ft azaz hatvanezer forintról van szó amit az igazgató asszony  akar magának jutalom címen megszerezni. Jutalom a város, de az intézmény költségvetésében nincs megszavazva. Az igazgatóhelyettes asszony kereste meg levélben a polgármestert járuljon hozzá az intézmény "bérmaradványának" terhére a fent említett összeg erejéig.

A polgármester átgondolva az igazgató asszony ezéves munkáját, megtagadta hozzájárulását azzal indokolva, hogy az intézményvezető jogszabályt sértett; munkájában nem tartotta be a képviselőtestület 186/1998 sz határozatát. Az intézményvezető 2001-ben harmadik osztályt indított holott a hivatkozott jogszabály szó szerint a következőket mondja:

" A képviselőtestület a Német Nemzetiségi Általános Iskola működési körzetét elfogadja. A város oktatási koncepciójának elkészítésekor a működési határokat felülvizsgálja. A nem pilisvörösvári lakosú gyermekek felvétele csak abban az esetben történhet, ha  ott nem jelent pilisvörösvári lakosú  gyermek elutasítását, illetve nem von maga után új osztály indítási kötelezettséget. A képviselőtestület a határozatot 9 igen 4 nem és 4 tartózkodás után elfogadta.

Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a jutalom adható, akkor már csak a mesterségesen felkavart és félretájékoztatott közvélemény a fenyegetések ténye (ld. B. meg... stb.) elég lehetőséget adnak a polgármesternek a jutalom megtagadására.

  

                                                                     

…Ugye milyen távol áll mindez a KÖZJÓ-tól!

 

 

Tisztelt Vörösvári Polgárok!

 

Nem valami szívderítő történet ez. Nem az a szép kerek történet a jót akaró intézményvezetőről, az őt mindenben támogató szülőkről és kollégákról, és a gonosz, őt kibontakozni nem hagyó, fafejűekből álló önkormányzatról, a polgárokat  "bátran" tájékoztató sajtóról. - Ezért vállaltam e tények és gondolatok közre adását. Szerettem volna megvilágítani a történet másik oldalát is. Szerettem volna valamennyi tényezőjét: az oktatással kapcsolatosakat és a közvélemény-formáló félrevezető eszközökkel kapcsolatosakat is együtt érinteni. Hogy az eddig mindent aláíró és mindent elhívő polgárok legközelebb legyenek kicsit óvatosabbak.

Nem akartam tovább hallgatni. Mert a hallgatásért szégyellem magam, - bevallom őszintén. Hallgattam a félreértelmezett békességkeresés, az éppen felkorbácsolt indulatok által lehetetlenné váló higgadt tárgyalási légkör hiánya miatt, és nem utolsó sorban saját gyávaságom miatt. Nem kívánok tovább hallgatni, ezért állok most Önök elé. Szeretném megismerni: mi a városunkban a KÖZJÓ?

Melyek ma Pilisvörösváron azok a "létező szellemi és gazdasági értékek, amelyek mentén az igazságosság igénye megvalósul?” - Ezek az értékek az önök szívében és elméjében léteznek. Önök alakítják a KÖZJÓ-t. Ezért fontos hogy az igazságosságot az igaz tények alapján keressék és alakítsák ki szívükben.

Szeretnék nem csalódni, mert hiszem, hogy Önök nem a fenti történet eseményeit tartják a KÖZJÓ-nak.  

Pilisvörösvár, 2001 szeptember

 

 

                                                   Botzheim István

polgármester