A Botzheimek
eredete
A Botzheim egy Felső és Középrajnai
nemesi család neve. A von Botzheimek a törzs helye az Elsaβ-i Bootzheim település Schlettstadt mellett. A
nemzetség okleveles említése először
Craft von Bozheim-el
1309-ben. Ő 1335-ben halt meg
mint Bázel dómjának dómura. A nemzetség ősatyja Johannes dictus de Bozheim,
aki Schlettstadt város regimentjében lépett fel, és 1338 óta elnöke volt a
tizek városszövetségének és IV. Károly császár Schlettstadt birodalmi
bírójánaknak nevezte ki.
Az elkövetkező évszázadokban a nemzetség Ortenau
grófságban terjedt el és később Strassburg Hagenau, és Frankfurt am Main
városregimentjeiben tünnek fel.
Erről tanuskodik egy rézkarc 1658 április 21-éből. Az ábrázolt esemény: "A
legfényességesebb Herceg és Úr,a szentséges Római Birodalom Rajnai grófja,
Birodalmi Értzkincstárnok, és a Rajnai tartomány, Svábország, és Frankia,
valamint Bajorország választófejedelme és Vikáriusa, Bajorország hercege etc.
Károly Lajos bevonulása a Frankfurt városában tartandó választásra." ( http://botzheimistvan.freeblog.hu/archives/2007/04/10/Mintavetel_a_barok_korbol
)A rézkarc mellékletében leírt bevonulás
résztvevői között találjuk az említett főurakat:
21.
Ludwig Casimir von Bernstein / Johann Friedrich von Hausen / Christian von Botzheim / in blaw mit Gold vnd
Silber gebrembter Liberey.
Szóval
többek között Krisztián von Botzheim kék arannyal és ezüsttel szegett
zászlóval, és: 27. Johann Nicolaus von Helmstatt / Fauth zu Landeck. Johann Wolffgang von Botzheim / Fauth zu
Altenstatt. Abraham Wolffgang von Bohn / Ambtman zu Lindenfelß. Henrich Clignet
/ Rath vnd Director
zu Mannheim.
Itt is
van egy! Johann Wolffgang von Botzheim / Altenstatt küldötte.
És még
nics vége!
35. Jacob
Eppe von Rackendorff. Johann Casimir von Botzheim
/ Vorschneider. Elöljáró
Friedrich
Reinhard von Bernstein.
37. Carl
Melchior Grodnitz von Grodnau / Vicariats-Rath. Georg Sigmund
von Botzheim / Vicariats:
Regierungs: vnd Hoff-Gerichtsrath / auch Haushoffmeister. (kormányvkáriátus,
udvari -bírói tanácsos, és házi udvarmester) Johan Friedrich Paul von Rammingen
/ Vicariats:
Regierungs: vnd Hof-Gerichts[4]-Rath.
38. Estienne Polier, Cammer Juncker. Gottfried Christian von Botzheim / Cammer-Juncker.
Friedrich Blarer von Geiersperg / Cammer-Juncker.
A 18.
század elején a nemzetség egy ágát Kele-Poroszországban és a Karéliában
Észtországban kaptak hűbéri birtokokat. Utólsó leágazásként létezett egy
Pfalz-Bajor vonal, több mint kétszáz évig állt Kurpfälz-i udvari- és Verwaltungsdiensten szolgálatban.
Die
Herren von Botzheim a 16. század óta a felső- és közép Rajna-i birodalmi lovagok (Reichsritterschaft) közé
tartoztak. A 18. században a nemzetség családjai tagja lett, a Rajna-i
Lovagkörnek az Felsőrajna-i Lovagkantonban, a Frank Lovagkörnek a Odenwald-i
Lovagkantonban, és a Swáb Lovagkörnek, a Neckar- Fekete erdei Lovagkantonban.
A nemesi
cím ebben a családban csak az elsőszülöttek ágán hagyományozódott tovább.
A „von
Botzheim” címer:
A címer
eredetéhez ismerni kell azt a települést amelynek ez a nemzetség a hűbérura. A
ma Franciaországhoz tartozó Bootzheim falú a Rajna-i sikon található a Rajna
balpartján Strassburgtól kb 40km-re délre.
http://fr.wikipedia.org/wiki/Bootzheim
a község címere:
A von
Botzheim törzscímer feketében mutatja a három sarkantyúkerékkel (csillag )
berakott Jobbferdegerendát (Das Stammwappen
zeigt in Schwarz einen mit drei Spornrädchen (Sternen) belegten goldenen
Schrägrechtsbalken)
1352 óta
fekete alapon arany keresztet mutat ferde pajzsban. A sisakon egy ezüst kopó
figyel, két arany bivalyszarv között.
Az alábbi változatokat találtam:
http://de.wikipedia.org/wiki/Botzheim
eingescannt
aus: Horst Appuhn (Hrsg.), Johann Siebmachers Wappenbuch. Die bibliophilen
Taschenbücher 538, 2. verb. Aufl , Dortmund 1989 Elsässer Blatt 95 Date 1605
A
„Geneologisches Handbuch des Adels” azaz „A nemesség geneologiai kézikönyve”
tanúsága szerint- amely a Nemesek Lexikonjáénak II. kötetének 1974-es kiadása- a Botzheim nemzetség nemesi
ága kihalt. Vélhetően női ágon létezik még az 1940-ben született Sybille Erika
von Botzheim, az 1942-ben született Sabine Edith von Botzheim és az 1945-ben
született Susanna Elisabeth von Botzheim. A német telefonkönyben két
„mezitlábas” Botzheimre bukkantam.
Családom, és
vele együtt a többi colonus család sorsa regénybeillő. A szülőföldtől való
elszakadás, a letelepedés, otthonteremtés a háborúk, forradalmak, betegségek,
megélése, szabad emberként a földesúrral való együttélés, a fejlődés folyamata
társadalmukban, környezetben, -mind-mind regénybe illő sors, amit meg kell
írni.
Itt most legyen
annyi elég, hogy ebben a völgyben valamennyi Botzheim -aki nem is tartja
rokonnak magát- tudjon róla, hogy egy őstelepestől származik, a bevezetőben
említett Ádámtól, aki 1737 május 11-én, egyelőre ismeretlen helyről édesanyjával
Botzheim Erzsébettel Vörösvárra érkezvén 24 évesen jelentkezett plébánosánál,
hogy Spanberger Margarettával való házassági szándékát bejelentse és azt Isten
és ember előtt végbe vigye. Ez a bejegyzés találjató legkorábban a
mikrofilmeken rögzitett anyakönyvekben. Sem Botzheim Erzsébet, sem Botzheim
Ádám a születési anyakönyvekben nem található.
Az további
kutatás eredménye kell legyen, hogy őt mi köti össze az Elsaß-ban, a Rajna bal
partján található 1200 éves Bootzheim
(németül Botzheim) településsel.
Továbbá a vele
szemben a Rajna jobbpartján található Saasbach Amtsman-jaként szolgáló
alsóelszászi
nemesi házból származó lovaggal, akinek fia Johannes von Botzheim (Abstemius)
humanista, aki 1480 körül született és 1535. március 29-én halt meg, és a
strassburgi Münster vikáriusa volt.
Ő az aki Luther Márton kortársaként katolikus
létére bátorító leveleket ír a reformátornak. Mint ahogy az is további kutatást
igényel, hogy milyen kapcsolat van a lovag ha nem is nemesi, -mert e nemesi
házban a nemesség az elsőszülötteken hagyományozódott tovább- a nemesi
baltikumi Botzheim ággal , vagy az 1500-as években Strassburgban praktizált
jogászdoktorral, a Saarbrückenben 1741-ben elhunyt Friedrich Franz von Botzheim erdőmesterrel, a
porosz hadsereg számos magas rangú katonájával, az utolsó, 1958-ban meghalt katonával
a Generalleutnant Erick Freiherr von Botzheim tábornaggyal, vagy az ausztriai
Kremstalban ma is élő asztalos vállalkozó Martin Botzheimmel, a Washingtoni
temetőben nyugvó Botzheim családdal, a Santa Crus-i diák Luck Botzheimmel, az
USA-ban detektív Roberttel, és a pilóta Alannal.
A kapcsolat még
nem tudható, de egy biztos, mind Németországból a Rajna mentéről elszármazott
Botzheim.
Mondhatnánk nem
rokon, ne erőlködjünk.
De hát nem
Müller, vagy Schmidt névről van szó, amiből tizenkettő egy tucat.
És még ha sok
pilisvölgyi Botzheim úgy is gondolja, hogy nem rokonom, történelmi tény, hogy
mindenkivel közös az ősapánk:
-a valahol Németországból elvándorolt colonus Ádám Botzheim.
Kétéves szemrontó mikrofilmolvasás eredményeként megrajzoltam Luca, és
Lóránd unokánkhoz, tíz emberöltőn át vezető vonalat, rengeteg élményt,
tragédiát rögzítve Vörösvár más családjairól is. http://www.myheritageimages.com/S/storage/site28704611/files/j0/h2/17/j0h217_27652392f0e3a4arodqv17.pdf
Csak példaként
említem Martin ősapánk sorsát, aki Ádám második gyermekeként három feleségtől
húsz gyermeket nemzett, -köztük az 1770 május 13-án született ikerpárt, akik
közül még abban az évben meghalt Éva illetve három év múlva Ádám, - de a
házában soha nem volt együtt hét gyereknél több és így is csak összesen öt utód
maradt utána.
Hét élő
gyermekéből az 1784-es év március 6-án a tizenegy hónapos Katherina, egy nap
múlva a három éves Johann, majd egy hét múlva a 4 éves Theresia halt meg. Két
hét alatt három gyermekhalál!
Vélhetően a
huszonegy éves Mária Magdaléna már nem velük lakott és a tizennyolc éves
Marianna, bátyja a nyolc éves Martin
valamint az öt éves Rosalina megúszta a pusztító betegséget.
Szegény
sorsüldözött ősapám ekkor 45 évesen nekiállt újabb gyermekeket nemzeni, -
évente egyet.
Egészen 58 éves
koráig további nyolc gyermeke született, akik közül csak az 1786-ban született
Mathias maradt meg. Martin harmadik asszonya még 44 éves korában szült majd 47
évesen meghalt.
Ebből már
lehetet regényt írni!
De a magas
gyerekhalandóság mellett a törvénytelen gyerekek száma is nagyon jelentős. Az
apa személyére ritkán derül fény. Üdítő ritkaságnak számit az egyik szolgáló
bevallása gyermeke apjáról, hogy:
-az a Szentgáli
vándor esernyős.
Az szintén
regénybe illő sötét titok miért halnak meg e törvénytelen gyermekek hat hónapon
belül.
Nem írhatnék
talán minderről, ha a törvénytelen gyereknek született József nagyapám meg nem
ússza azzal, hogy ötéves korában János ükapám fiának el nem ismeri